Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Egy őszinte ember feljegyzései Napóleonról A nagy Napoleon környezetéhez tartozók közül talán egy sem volt annyira őszinte és merészen igazmondó, mint Caulincourt, a császár titkára, később főistállómestere. De a császári környezet e nagy emberének feljegyzései nemcsak ezért képeznek megbecsülhetetlen értéket, hanem azért is, mert Caulincourtnak megadta a sors azl a kegyet, hogy a ''szellemóriás” és világhódító utolsó idejében mellette lehessen. Tudjuk azt, hogy az emberi gyarlóságnak egyik ösmert jellegzetessége: a baj, a sorscsapások idején az igazmondás. Szent Ilona szigetén a korzikai oroszlán testi ereje ugyan megtört a szenvedések nekem ajándékozott. Hogy kicsoda Erna? Nem is tudom, mit emeljek ki előbb: szépségét, a forró temperamentumát, a műveltségét, lelki életének finomságát avagy észbontó vagyoni helyzetét? Erna egy dúsgazdag nábob leánya, birtokuk van az Alföldön. Az a briliánsnyakék, amely hófehér nyakát díszítette, megér legalább tízezei pengőt, ha nem többet. Képzelheted, saját autójuk van és nyáron budai villájukban laknak. .. Még a bál kezdetén mutattak be neki és egészen hajnalig táncoltam vele. A tekintetéből azonnal leolvastam, hogy nem tetszem neki, hogy nem vagyok az esete, de angol hangzású nevem és apám említése, akit csodálatos leleményességgel New-Yorkban tettem meg bankárnak, úgylátszik, nem tévesztették meg a hatást. Már az első fordulónál éreztem, hogy húzódozik tőlem és hogy csak a mamája sürgetésére tart ki mellettem olyan önfeláldozóan. Hála a modern táncok közvetlenségének, meggyőződhettem Erna tökéletes formáiról. Az embert nem is kell, hogy viszontszeressék, elég egy báli éjszaka és kiflörtölheti magát kedve szerint . .. Apáink idejében, amikor még a palotás és a négyes volt a divat, ilyen leplezetlen közeledésekről még álmodni se mertek ... Szóval, hogy rövid legyek, én, a pomázi kántortanító fia, aki egy bank nyomorúságosán fizetett prokuristája vagyok, lefoglaltam a magam számára Pest egyik legszebb, leggazdagabb leányát, azonkívül hozzásimultam, magamhoz vontam <-> mondhatnám átöleltem azzal a forrósággal, amely kifelé táncmozdulatnak lett elkönyvelve, de amely itt belül, a szívem főkönyvében, mint flört lett bejegyezve. Ez az úgynevezett érzelmi kettőskönyvvitel. ölel barátod Jenő. U. i. Talán érdekelni fog, hogy a frakkot egy pincérbarátomtól kértem kölcsön, az inget a bátyámtól kaptam, a lakkcipőt pedig a Teleki téren vásároltam négy pengő ötvenért. Ha ezt Erna sejtené . .. folytán, de nem tört össze géniusza, a szelleme, amely élete utolsó percéig is éberen működött. A hallgatag és talán már csak ezért is annyira értékes Caulincourt feljegyzései csak a huszadik században láttak napvilágot. Idézzünk ezekből néhány jellegzetesebb részletet és vizsgáljuk meg, hogyan ír Napoleon hű kísérője uráról: A szerencsétlenül végződött 1812-iki orosz háborúból való visszatérte alkalmával Caulincourt, mint a császár titkára, vele utazott egy szánon. A hideg olyan dermesztő volt, hogy a titkár egyszerűen képtelen volt Napoleon parancsait leírni és ezért a császár így szólt hozzá:- Csak hagyja az írást kérem! Úgy látszik az Isten sem akarja, hogy én még rendelkezéseket adjak ki. .. Egyébként nem gondolja ön, hogyha elfognak most minket, akkor egyszerűen kiszolgáltatnak az angoloknak? Ez pedig azt jelentené, hogy egy kalickában zárva cipelnek majd engemet Londonba, hogy mutogassanak . . . Caulincourt aggodalmasan válaszolt: Szívesen megosztanám felségeddel ez esetben a fogságot! De azt sehogysem tudom megérteni, hogy lehet felséged ilyen jókedvű, amikor ez az eset tényleg bekövetkezhetik? A császár r- ez már Glogau határában volt — kacagva felelte: —1 Hagyja kedves Caulincourt, hét el tudná ön magát képzelni egy kalickába bezárva? Ügy nézne ki, mint egy néger, akit mézzel bekentek, hogy a legyek rája szállva rajta ragadjanak. Hát nem nevetséges eset lenne ez? Caulincourt leírása szerint Napoleon az egész út alatt — amely 2200 kilométer hosszú volt — meglepően jókedvű volt. Órák hosszat beszélt neki arról, hogy csak két nyugodt évre lett volna szüksége, hogy Angliát térdre kényszerítse. Amikor pedig a titkár megkérdezte tőle, hogy akkor miért kezdett háborút Oroszország ellen, a császár ezt felelte neki:- Ön rendszerint fején találja a szeget, de ez esetben téved. Ez a cártól is függött, aki nem látta be, hogy szerencséjét játssza el akkor, amidőn ellenem jött.. . Caulincourt személyesen volt jelen Napol eon öngyilkossági kísérleténél is, amelyet sokan kétségbe vontak. 1814 április 13-án éjjel, amikor Napoleon aláírta a trónról való lemondási okiratot, a császári komornyik feldúlt arccal hívta be Caulincourt Napóleonhoz. A császár halotthalvány arccal feküdt egy dívánon. Fogait összeszorította, meg akarta akadályozni titkárát, hogy ellenmérget adjon be neki, aki csak nehezen tudta kiszabadítani magát Napoleon görcsös szorításából és sírva fakadt. Az időközben belépő udvari orvostól Napoleon egy igen erős mérgei követelt, hogy biztosabban meghalhasson.- Óh milyen nehéz is meghalni fakadt ki előtte. —• Mily szerencsétlen is vagyok én, hogy szervezetem nem akar a végről tudomást szerezni, amelyre úgy vágyom . . . Caulincourt feljegyzései így megerősítik Napoleon öngyilkossági kísérletét, amelyet ezek után már senkisem vonhat kétségbe. 35
