Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)

1971-03-01 / 2. szám

Bryan aznap este nem jött haza a megszokott órában. Ellen felhívta az irodát. Azt az értesítést kapta, hogy férje nem jelentkezett aznap a munkahelyén.

— Vagy elgázolták, vagy megszökött egy másik aszszonnyal — sápítoztak a szomszédasszonyok.

Ellen anyja éktelen siránkozásba fakadt:

—• Ó szegény, elhagyott leányom. Ó szegény, szeren csétlen, elhagyott leányom.

Ellen szilárd léptekkel ment a telefonhoz. Fölhívta Guy Cobrunt. Elmagyarázta, hogy férje reggel óta eltűnt, kérte, hogy azonnal jöjjön át hozzá.

— Fesd ki az arcodat, Ellen — mondotta az anyja.

Ellen alig emlékezett a következő hetekre. Detektívek

rendőrtisztek, riporterek, kiváncsi barátnők.

— Tudta, hogy Bryannak tekintélyes életbiztosítása volt? —* kérdezte egy nap Guy, •— hétezer dollárra szólt. Kölcsönt vett fel erre az életbiztosításra.

— Igen, tudtam - mondta elfehéredő ajakkal Ellen. — Nekem adta a pénzt.

— Magának? Az utolsó centig? Mire költötte ezt a pénzt, Ellen?

' Cobolybundát vettem belőle és fedeztem a luxuskiadásaimat, amíg megkaptam az örökségemet *— felelte szilárdan Ellen.

Guy kételkedve nézett az asszonyra, de nem szólt.

És ha megtudná, hogy Bryan nem halt meg, hanem szántszándékkal hagyta el magát. Mit szólna akkor? kérdezte egy idő múlva Guy.

— Semmit sem szólnék •— vont vállat Ellen. — Az utóbbi napokban azon töprengtem: mi öröme leheteti a férjemnek az éle téből.

Ellen nem költözött át az új házba. Egyre várta a megszokott lépéseket. Bryant mindenütt keresték, de nem lelték nyomát. Guy elvitte Ellent a legjobb válóperes ügyvédhez, Jason Reynoldshoz. Az ügyvéd kifejtette, hogy Ellen csakis az Enoch Ardenről elnevezett törvény sze rint válhatik. Ez a törvény Tennyson világhírű balladája után nyerte a nevét. A balladában a holtnak hitt Enoch Arden tengerész hét év múlva visszajön kis falujába. Benéz a halászkunyhó ablakán. Feleségét új férj mellett, új család körében látja. Enoch Arden szó nélkül visszamegy a tengerre. Ellennek is, mint minden elhagyót! asszonynak, várnia kell hét évig, akkor kimondják a válást, holttá nyilvánítják a férjét. Új házasságot köthet. Ez az új házasság és válás még akkor is érvényes marad, ha a holtnak hitt férj hét év és egy nap múlva újból meg jelenik. Viszont a hét éven belül nem választják el eltűnt férjétől Ellent.

Guy, aki mindent elkövetett, hogy megnyerje Ellet: kezét, belenyugodott a hét évi várakozásba. Amúgy sem tehetett egyebet.

Ellen most igazán kedvére élvezhette a hőn óhajloll

nagyvilági életet. De csodálatosképpen most sokkal többel foglalkozott az eltűnt Bryannak mint amikor együtt éli vele. Megmagyarázta Guynek, hogy a várakozó idő meg rövidítésére hosszú utat kell tennie Európában. Mégis merkedett Európa szellemi kultúrájával. Amikor vissza jött, egészen más asszony volt. Leányosan karcsú, mélabús és magába mélyedt. Színházakba és hangversenyekre járt. Történelmi és irodalmi tanfolyamokon vett részt Egyszerűen, bár kitűnő ízléssel öltözködött. Guy még szerelmesebb lett az új, érdekes Ellenbe, mint a régi, léha d'vathölgybe. A hét év leforgása alatt Jason Reynolds kinyomozott egy Bryan Crawfordot, aki Pennsylvaniában tüdővészben halt meg. De amikor leutazott és össze hasonlította a halottat Bryan fényképeivel, meg kellel I állapítania, hogy nem Ellen férje halt meg, csak azonos névről van szó. A törvény sem fogadta el a névazonos ságot döntő bizonyítékul. így Ellennek ki kellett várnia л hét évet.

A hét év lassan lepergett. Ellen válását kimondotta a törvényszék. Guy azonnal meg akart esküdni, hiszen eléggé sokáig várt Ellenre, de Ellen azt mondotta, hogy a társadalmi forma kedvéért még egy hónapig várniok kell. Ö addig elutazik Indiába.

El is utazott, de nem Indiába. Az a dél-amerikai város kísértette, amelyről Bryan beszélt, ahol Bryan élni szeretett volna. Látni akarja azt a jázminillatú várost, mielőtt új életét megkezdi és végképp szakít a múlttal.

* * *

A columbiai városban Derek Stokes a naptárra nézett. Ma hét esztendeje lépett be a Vasquez hajózási társasághoz. Felvirágoztatta a vállalatot, igazgató lett. Ma este nagy díszebédet adnak a tiszteletére. Derek Stokes a “patio ’-ban ült, a hűvös kút mellett. Fekete-kávéját itta, a legyezőalakú pálmalevelek alatt. Jázmin árasztotta el az udvart. Nőtlen, magános embernek ismerték, aki csak a munkájának él. Derek tüdővészben meghalt barátjára gondolt, akivel hét évvel ezelőtt okmányokat cserélt.

Az estélyen a pezsgős felköszöntők közben a fiatalabbik Vasquez-fivér, Manuel, a homlokára csapott:

—- Elfeledtem megmondani, hogy az Egyesült Államok konzulja egy bájos honfitársnőt hoz magával.

Az ajtóban már meg is jelent a fehérhajú konzul őszhajú, pirosruhás feleségével. Közöttük egy karcsú, ezüstcsipkébe öltözött asszony. Arca halvány, gyönyörűen metszett szája vérpiros. Az összes férfiak felálltak. Derek háttal ült az ajtónak, most mereven állott, amikor Manuel bemutatta a vendéghölgynek: Derek Stokes, Mrs.

Crawford. Ezt az estélyt Derek tiszteletére rendeztük — fecsegte Manuel. — Hét esztendeje, hogy Angliából ide érkezett.

17