Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
D.: Hogyne, méghozzá többet, mint 1946-ban, a robbantások előtt. K.: És a halak a fákon? D.: Az is hamisítás. A filmen mutatott halak egy különös apró halfajtához tartoznak, amelyek az apály idején, mint a szöcskék, a homokon, vagy a parti sziklákon ugrálnak. Latin nevük: Periophtalmus. De ez a fajta hal sohasem élt a szigeteken. K.: 1946 óta ön gyakran járt a szigeteken. Hogy ott növényi élet létezik, az aligha lepte meg önt. Volt valami más eredmény, ami meglepetés volt? D.: Igen, azt sohasem gyanítottuk, hogy a növényi élet ily gyorsan megújítja magát. Hiszen alig pár éve annak, hogy Eniwetokon az utolsó hidrogénbombát robbantották. A robbantás után megnéztem a szigetet. Semmi látható életet nem találtunk rajta. K.: Tudnának ott emberek élni ma? D.: Nem <—• még nem. Bár a kisurgázás veszélytelen volna a számukra. De még nincs elég élelmiszer, amivel fenn tudnák magukat tartani. A kokuszpálmáknak tiz évre van szükségük, amig gyümölcsöt hozzanak, amit megehetnének, vagy eladhatnának kopra alakjában. K.: De a halászatból megélhetnének? D.: A vidék népének a kedvenc eledele a kókuszdiórák. Ennek viszont a Strontium 90 tartalma olyan magas, hogy veszélyes volna a részükre. Amikor ugyanis ez a rák új páncélt növeszt magának, akkor felfalja a régit *— és az Strontiumot tartalmaz. Ásványok mindenesetre tovább őrzik meg rádióaktivitásukat mint a növények és állatok, amik azt kiváltják. A kísérletek alkalmával a kedvezőtlen szelek rádióaktiv hamut vittek Rongelap szigetére. Az ott élő bennszülöttek égési sebeket kaptak, ezért ki kellett a szigetet úri leni. De már három év múlva visszatértek és a mostani utunk alkalmával megvizsgáltuk őket: sem sebhelyeik nincsenek, sem pedig az egészségük nincs károsan befolyásolva. K.: Belátható időn belül lakhatók lesznek ezek a szigetek? D.: Igen. Három kis sziget kivételével, amelyek azelőtt is lakatlanok voltak. Ezeken a szigeteken a bombakráterek még mindig túlságosan rádióaktivak. Magán a Bikini szigeten nem robbantottak soha. Ezek a kis szigetecskék néhány mérföldnyire vannak tőle. De az elhatározás, vajon az emberek visszatérhetnek-e a Bikini és Eniwetok szigetre, nem tőlünk függ, hanem a washingtoni Atomerő-BizottságtóI. * * * A tizennégy tudós a seattlei egyetemről a teljes jelentésüket 1965 tavaszán nyújtották be az Atomerő Bizottságnak. Ez nem vesz el semmit az atombomba borzalmaiból. Az marad, ami volt: egy borzalmas fegyver. Milliókat el tud pusztítani, széttépni, elégetni, vagy a kisugárzásával lassan megölni. De egyet nem tud tenni: mindent, minden élőt a földön elpusztítani. A túlélési lehetőségnek ez az elismerése kétséges értékű. Ezt addig a fatális következtetésig lehet vinni, hogy az atomháború, végül is nem olyan rossz: néhány ember mégis csak megmarad. A túlélési lehetőség tézisének Iegprominensebb képviselője Mao Tsetung is szorgalmasan tanulmányozta az amerikai tudósok jelentését. Egy interjú alkalmával a kínai pártfőnök azt kérdezte: Az embereknek talán kevesebb az életerejük, mint azoknak a patkányoknak, növényeknek és madaraknak? Veszélyes kérdés. Veszélyes, bár Mao hozzátette, hogy ő az atomháborút nem tartja jó dolognak. Szerinte az ember inkább a konvencionális fegyverekkel vezessen egy háborút . . . MILYEN IDÖKZÖKBEN VAN SZÜKSÉG TETANUSZ-OLTÁSRA? Eddig úgy tudtuk, hogy öt évenkint. A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a tíz éven belül alkalmazott újabb tetanusz-oltás allergiás visszahatással jár. Ha valaki bármely korban megkapta az első három tetanusz- és diftéria-oltást, majd ezt követően egy évvel később az úgynevezett “booster” dózist, akkor 12'—'15 évig is immunis marad a tetanusz-mérgezéssel szemben. HOGYAN GYÓGYÍT A ZONGORAJÁTÉK? Amikor a harctéren megsebesült katona kezébe srapnel-szilánk fúródik s annak sebészi műtéttel történő eltávolítása körülményesnek látszik, az orvos zongoraleckéket ír elő a sebesültnek, hogy a zongora-játékkal együttjáró izommunka a beágyazódott fémszilánkot közelebb hozza a megsebesült testrész (a kéz) felszínéhez s így a sebészeti műtétet megkönnyítse. A gyógyászati eljárás 1945 óta ismeretes. Nyolc állam és a főváros területéri működő 44 kórház alkalmazza. Eddig több mint félmillió egyéni és csoportos kezelést hajtottak végre. De nemcsak zongorával, hanem gitárral, szaxofonnal is. Páncélruha — azoknak az öltözéke, akiknek kovács volt a szabója. Parkolóhely — az a hely, ahol már valaki másnak a kocsija áll. Parkolóhely — ahol otthagyjuk a kocsinkat, hogy valaki azokat a helyes kis horpadásokat okozhassa. Pereskedés — egy gépezet, amelybe úgy megyünk bele, mint egy disznó és kolbászként kerülünk ki belőle. 13
