Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
ben egy évre visszavették Fehérvárt a töröktől. A megbolygatott sírok egy részét a múlt században több alkalommal is feltárták s a csontvázakat közös sírba helyezték. Végül az 1936-os feltárás alkalmával a közös sírból kiemelték az összekevert csontvázakat és a viszonylag épeket a Romkert bejárata előtt látható fehér kőlappal lefedett kriptában temették el. A fel nem ismerhető csontmaradványokat pedig Budára szállították és Nagyboldogasszony templomának a kriptájában, újkori márványszarkofágban helyezték el. Már több tanulmányban foglalkoztunk azzal a gondolattal, bogy a XIII. században épített budavári Nagyboldogasszony-templomot, melyet a köznyelv < későbbi átépítői egyikéről: Hunyadi Mátyásról — általában csak Mátyás-templomnak nevez, hivatalos állami-katolikus Pantheonná kellene tenni. Ugyanis ez a nagyszerű gótikus templom, amely hivatalosan csak egy egyszerű budavári plébánia-templom szerepét tölti be, már a XIII. század óta, tehát IV. Béla Budavárban épített új székvárosa idejétől, a Székesfehérvárt megkoronázott magyar királyok budai bemutatkozásának színhelye volt. A templom eredetileg a veszprémi püspök joghatósága alá tartozott és előkelő helyet foglalt el a magyar állami életben. Ide vonult be 1301-ben Vencel király, 1309-ben pedig falai közt koronázták meg Róbert Károlyt. A templom ünnepélyek és politikai események színhelye lett, központi szerepe Zsigmond és Mátyás király korában ala kult ki. A templomban fogadta Zsigmond német-római császár és magyar király a görög császárt és a diadalmas téli hadjárat után itt tartották a közös hálaadást. V. László a Nagyboldogasszony-templomot prépostsággá és társaskáptalanná akarta tenni. Mátyás király megválasztása után itt volt az ünnepi istentisztelet és itt tartotta meg mindkét esküvőjét. Zsigmond király korától kezdve szokássá vált a fontos hadjáratok győzelmi jelvényeinek, zászlóknak és egyéb zsákmányolt jelvényeknek a Mátyás-templomban való elhelyezése. A templom a török hódoltság alatt mecset lett, majd Buda visszafoglalása után rövid időre a ferenceseké, de a király rendeletére végül is a jezsuiták kapták meg. A jezsuiták 1773. évi feloszlatása után a budai városi tanács kegyurasága alatt a német polgárság plébánia-temploma lett. Itt volt az ünnepélyes temetése 1898. október 21-én a Székesfehérvárt megtalált III. Béla és felesége: Antiochiai Anna francia királyleány csontmaradványainak, amelyek ma díszes szarkofágban a templom egyik díszes oldalkápolnájában nyugosznak. Itt koronázták meg 1867- ben Ferenc József és Erzsébetet, valamint 1916-ban IV. Károlyt és Zita királynét. Ezért nevezik a templomot Koronózó-templomnak is. A templomban egyébként a múlt évben egyházművészeti múzeumot rendeztek be és többek közt ki van állítva a Magyar Szent Korona hű másolata is. Itt kellene elhelyezni egy díszes kápolnában a Szent Jobbot is, amelyet 1944-ig a budavári Zsigmondkápolnában őriztek és visszatérte óta pedig az Angolkisasszonyok Váci-utcai templomában őriznek. Köztudomású, hogy Pest-megye a váci püspökség joghatósága alá tartozik, Budapest székesfőváros azonban az esztergomi érsek jurisdictiója alá. Ilyenformán a budavári Nagyboldogasszony-templom az esztergomi érsekség egyik "egyszerű” plébánia-temploma, különösebb egyházi vagy állami funkciók nélkül. Már a két háború közt felmerült az az elképzelés, hogy a Mátyás-templomot, mint az esztergomi érsekség fővárosi főtemplomát, hivatalosan is prímási székesegyházzá kellene megtenni: egykori koronázó templom, királyi temetkezőhely, esetleg a Szent Korona és a Szent Jobb őrzőhelye, egyházművészeti múzeum és a régi győzelmi zászlók kiállítási helye, tehát valóságos nemzeti-egyházi Pantheon. Az esztergomi érsekség meg is vásárolta a templom melletti lebontott fővárosi iskola telkét egy megépítendő díszes primási palota céljaira és szóba került a régi jezsuita kolostor, majd II. József által létesített központi szeminárium újjáépítése és a központi szeminárium ideköltöztetése. Ilyenformán a Szentháromság-tér ismét a régi budavári egyházi középpont lett volna —• a primási székesegyházzal, primási palotával, a központi szemináriummal és az öt évszázad óta tervezett budai társaskáptalannal. A magyar kommunista kormány 1948. évi szekularizációja véget vetett mindezeknek a terveknek: a leendő prímási palota telkén parkot létesítettek, a romos szemináriumi épület (később pénzügyminisztérium, illetve illetményhivatal) helyén pedig a környezethez alkalmazkodó luxus-szállodát építenek. Ez a “Hotel Matthias Rex” felhasználná az egykori kolostor épen maradt földszinti bolthajtásos termeit és konzerválná az egykori domonkos templom épen maradt romjait és a máris restaurált Miklós-tornyot. Ennek legalább az a nagy előnye lesz, hogy az adott esetben ez a szálloda bármikor felhasználható lesz ismét egy kolostor vagy szeminárium céljaira . . . Ilyen történelmi előzmények és meggondolások után kezdték el pár éve a legújabb fehérvári ásatásokat a legmodernebb kutatóeszközök felhasználásával. Adva van két templom emléke: az egyik Géza fejedelem nyugvóhelye a mai székesegyház alatt, a másik pedig Szent István királyi bazilikája a püspöki palota és annak kertje, illetve a mai főtér kövezete alatt. így napjainkban a mai modern építészeti technika lehetővé teszi, hogy aláássanak a székesegyháznak, a nélkül, hogy az épület állagában kárt tennének; lehetővé teszi azt is, hogy a főtér kövezete alatt alagútszerűen kutassanak. A székesegyházat máris körülásták, de még nem mentek be alája, 5