Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Soproni Bálint: HA ÚJRA SZABAD LESZ HAZÁM... Ha újra szabad lesz Kazám .. . Nagy Isten, az lesz ám az ünnep! Ha vége lesz a tenger bűnnek, A sírásnak, a szenvedésnek, A jogtiprásnak s üldözésnek, Ha felszabadul “úr” és “szolga” S magyar a magyar kezét fogva Egyszer majd végre igazán És szabadon fellélegezhet, Ó, ba megérem azt a percet, Hogy megint szabad lesz hazám! Nem is tudom, mit tennék akkor? Talán sírnék is és nevetnék. Hogy is várnám ki, míg mehetnék S úgy ugornék ki a vonatból És futnék, vágtatnék, rohanva, Esztelenül, Iélekszakadva, Pestről Budára, onnan Pestre, Míg holtfáradtan, összeesve Letérdelnék az anyaföldre S buzgó imára nyílna szám . . . S tán még imádkozni se tudnék, Csak sóhajtoznék és dadognék, Hogy: . .. szabad, szabad lett hazám! De aztán, hogy az első mámor Elvonult, mint a nyári zápor, A szemeimet szűkre zárva, A két kezem ökölbe vágva Körülnéznék a romokon. ... S barát volt, testvér, vagy rokon, Vagy ismeretlen idegen: Az mindegy volna, hidegen, Mint ők tették, úgy ülnék törvényt És mindent, mindent, ami történt Negyvenöt óta, számon kérném, Sok év vétkeit mind lemérném S ha hetekig is tartana A végrehajtás tartama. El nem fáradnék soha benne Csak kerülnének a kezembe, Kik biznak most a vér szagán S kisajtolt könnyein egy népnek, Ó, egynek sem kegyelmeznék meg, Ha szabad lenne szép hazám! S gúny tárgya lett a feszület? Hol erény volt az árulás, Hol megtagadtak minden szentet, S bűn volt a szorgalom, tudás, Hol kerékbe törték a Lelket? Hol még a múltat is tiltották, Kiforgatták s hamisították, A gyermekből szívét kiverték S a szülei ellen nevelték? Kéjjel kacagtak Judás-csókon S hazudtak, folyton, álszent módon, Hogy ök a jók s szentek, az ám! Hát ki élhet könyörülettel Egy ilyen keselyűsereggel Ha újra szabad lesz hazám! S ha úgy hirdeti is vallásunk, Hogy mindig, mindent megbocsássunk, Itt nem lehetne élni ezzel, Elvégre itt nem emberekkel, De sátánokkal lesz majd dolgunk, Akiknek mi csak tárgyak voltunk, Ördögi pokol-játék tárgya, Nincs, aki bűnük megbocsássa! S ba eljön egyszer a nagy óra S felvonulunk a riadóra, Fogadom, ott leszek a sorban S ba eddig soha nem gyilkoltam, Esküszöm, minden ördögöt, Ki elém kerül, megölök! . . . Ha újra szabad lesz hazám, Istenem, az lesz ám az ünnep, Egy véres tan ravatalán Óriás temetése a bűnnek. Nem is tudom, mit fogok tenni, Hogy sírni fogok, vagy nevetni. Hogy lesz-e józan ész még bennem Abban az áldott, első percben Hogy újra magyar földre lépek, Még nem tudom . .. De attól félek, Hogy minden erőm el fog szállni, Haragom könnyekké fog válni, Átkot és bosszút elfelejtek S mint jólnevelt, szelíd kisgyermek, Ki bűnt nem ismer s nem is tett még . .. Csak földre húllok s áhítattal Megcsókolom a haza földjét. Mert hát. .. lehet ott megbocsátás És elnézés, könyörület, , • Hol bullákba került egy állás 3
