Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1970-05-01 / 1. szám
FÁTYOLOS FÉRFIAK egy szép napon kapta magát s az összes viaszfigurákat az ablakon hajította ki. Rosszmájú volt az a végrendelkező nagybácsi is, Ausztráliában, aki nemrégiben az egész óriási vagyonát jótékony célokra hagyományozta. Ellenben az egyik unoka öccsének, aki levélírási iszonyban szenvedett, két shillinget hagyományozott levélportóra, egy másik unokaöccsé nek, aki egyízhen megüzente az öregnek, hogy akassza fel magát, ugyancsak két shillinget hagyott »-< kötélre; húgának pedig egy könyvet hagyományozott, amely a gyermekek helyes nevelésére adott jótanácsokat. Mondanunk sem kell, hogy ez a húga volt a két unokaöccsnek az édesanyja. Egy Neilson nevű bostoni ügyvéd a saját ügyvédtársával babrált ki csúnyán a végrendeletében. Ez az ügyvédtársa, Galsfield, egy emberéleten keresztül hosszan tóttá Neilsont, akinek főleg művészi hajlandóságait gúnyolta állandóan. Neilson csakugyan mániákusa volt a zenének, míg ellenben Galsfield szívből utált minden zenei hangot. Neilson tehát a végrendeletében az egész milliós vagyonát ráhagyta volt társára; csupán az volt a csekély kikötése, hogy Galsfield akkor léphet a vagyon birtokába, ha azt meg is «—< találja. Hogy ellenben hogyan találhasson rá a pénzre, azt Galsfield úgy tudhatja meg, ha végighallgatja az elhúnyt tulajdonában volt sokezer gramofónlemezt, mert Neilson egy ilyen lemezre mondotta be, hogy hol őrzi a pénzét. Galsfield tehát nekiállhatott, hogy heteken és hónapokon keresztül lehallgassa a sok-sok operát, műdalt, foxtrottot, angol keringőt. Apránként búskomorrá lett s három hónap múltán ideggyógyintézetbe kellett szállítani. Csak hosszú idők múltán találták meg Neilsonnak egy titkos iróasztalfiókjában a titok leleplezését tartalmazó gramofónlemezt, amely egy Verdi-ária kellős közepén így szólalt meg a síron túlról: “A millióimat a szalonban, a Máriakép mögé dugtam, kedves Galsfield kolléga!” Egy másik bostoni milliomos, George Gardner, megdühödött azon, hogy a felesége fogyókúrát használt, amikor ő viszont a dundi formákat szerette. Ezért úgy végrendelkezett, hogy özvegye olyan évjáradékot kapjon, amely mindenkor a tiszteletreméltó hölgy testsúlyának feleljen meg aranyban. A gyönyéd férj halálakor őnagysága sajnos, még csak 97 fontot nyomott, de a gyászoló özvegy nyilván gondoskodott arról a további évek folyamán, hogy testsúlyba rohamosan meggyarapodjék. Minden évben, a néhai férje halálozási napján kellett az özvegynek közjegyző jelenlétében megméretkeznie s ekkor fizették ki neki a jövő évi salláriumát. Ennél bizony kegyetlenebb volt annak a régi időkben élt Austrigildis nevű királykisasszonynak a végrendelkezése, aki férjétől kivette az Ígéretet, hogy halála esetére vele együtt temetik el az őt kezelő két orvost is. A király-Azt mindenki jól tudja, hogy valamikor Keleten a nők fátyolt hordtak fejükön. Az igazhitű mohamedán asszonyok így rejtetették el igéző bájaikat idegen férfiak kíváncsiskodó tekintete elől. Azt is tudja mindenki, hogy a fátyol-viselet ma már a múlté. Ata Türk rendelkezései óta minden török asszony is fedetlen arccal járhat. De csak igen kevesen tudják, hogy a fátyol-viselet a berberek tuareg törzsén belül ma is általános. A különbség azonban a keleti és a szaharai fátyol-viselet között igen lényeges. Nem a nők, hanem a férfiak járnak fátyolosán. A népi szokás okát és eredetét senki sem ismeri. Egyesek azt hiszik, a Szahara homoksivatagában közlekedő, pásztorkodó tuareg férfiak a fátyol segítségével őrzik meg és tartalékolják a forró napsütésben lélegzetük és testük kipárolgásának nedvességét. Az asszonyoknak erre nincs szükségük, mert otthon, az oázisokon tartózkodnak. A fehér, vagy indigó-kék köpenyt és fátyolt viselő, barnabőrű tuareg férfiak egyébként a sivatag lovagjai -ként ismeretesek. (S. S.) TUDOD-E? MIÉRT FOGNAK A CSERKÉSZEK BALKÉZZEL KEZET? Mikor az afrikai Ashanti híres törzsfőnöke meghódolt az eiőtt az angol katonai egység előtt, amelynek Baden- Powr.IÍ, a cserkészet későbbi megalapítója volt a parancsnoka, Baden-Powell a béke és barátság jeléül jobbját nyújtotta neki. ö azonban ragaszkodott ahhoz, hogy IMkézzel szorítsanak egymással kezet. Magyarázatul arra hivatkozott, hogy ez a leghősiesebb magatartás és a legőszintébb baráti megnyilatkozás, mivel ehhez a legnagyobb biztonságot nyújtó pajzsot is el kell előbb dobni A cserkészek ennek emlékére, a cserkészet megalapítójának, a Iordi méltósággal kitüntetett Baden-Powellnek kezdeményezésére fognak egymással balkézzel kezet: az őszinte bizalom és az igazi barátság jeléül. nő így védekezett az ellen, hogy netalán megmérgezzék. S végül egészen eredeti volt a nagy francia tréfamesternek, Rahelaisnek 1553-ban kelt végrendelete, amely így szólt: Semmim sincs, sokkal tartozom, a többi maradjon a szegényeknek ... 41
