Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
Jeti, hogy a rokonok és a jó ismerősök milyen melegséggel és szeretettel hívogatták egymást. Csak például említjük Forgách Imre levelét, aki 1579- hen ilyen módon hívta Zrínyi Györgyöt és családját: “Mely nagy kívánsággal akarjuk hallani ide jövetelüket, azt mi semmi nyelvvel ki nem mondhatjuk! Az én szerelmes Katámmal úgy várjuk régtül fogvást kedet, mint az Istennek irgalmát, ki) értvén kegyelmed, immár mentsen meg bennünket az nagy gondtól”. ROKONI SZERETET Egész sereg levél hirdeti, hogy a XVI. és a XVII. században a rokoni szeretetnek ilyen megnyilatkozása közönséges dolog volt. Az árva gyermekek biztosan számíthattak arra, hogy valamelyik vagyonosabb rokonuk felneveli, vagy valamelyik kastélyban elhelyezi őket. Ez igen könnyen ment, mert a gyermekekért valósággal rajongtak. Poppel Fva egyik unokáját nem engedte addig eltemettetr,i. amíg az odarendelt festő a munkájával el nem készült. Batthyány Erzsébet azt hitte, hogy Batthyány Boldizsár komolyan megbetegedett. ígv írt neki fi568-ban): “Oly igen búsultam teérted, hogy csaknem meghaltam. Hallottad-e ha az anyának tíz gyermeke vagyon is, csak egy sincs elvetendő bennök. .. kn nénzért fogadtam lovat, Széleskutig mentem s a-? doktort ott találtam elő. Hála Istennek, jó hírt monda. Másszor ezt ne miveljedí Ha valami nyavalyád esik, kitől az Úristen oltalmazzon, mind- i 'rást tudtomra add, hogy ok nélkül ne búsologam. mint most . Albisi Zólyomi Katalin, a hős Forgách Simon éiUsanyja 1571-ben Szentjóban betegen feküdt. Ekkor írta utolsó levelét fiának. Egyik része így szólt: "Azt meg nem írhatom, mely igen nehéz, hogy fiz apró gyermekeket nem láthatom. Hallottam, hogy az fejedelmek megírják (t. i. megfestetik) egymásnak képüket. Bolondságnak véltem azelőtt, de most csak az képüket látnám is az gyermekeknek, könnyebb volna sokkal. Kérlek szerelmes fiam írj nékem gyakorlatossággal, amikor lehet, mint vagytok mind menyem s mind az gyermekek. Menyemnek az szerelmes leányomnak mondd köszönetemet szerelmes fiam. Mert beteges vagyok, nem írhatok most neki.” Amikor a két Zay fiú török fogságba esett, nővérük mindent megtett kiszabadításukra. Szebbnélszebb leveleket írt az érdekükben. S ezek a levelek a testvéri szeretetnek nem mindennapi fokát hirdetik. “Én <—' írja egyik levelében >— eléggé megkeseredtem; mert az én Istenem ostorát reánk ejtette. Egyik (t. i. fivére) ki nem szabadult az pogány kéziből, addig az másiktól is megfosztattam. Jaj! hol vannak az én ifjú atyámfiai, kikben én gyönyörködtem? Hát csak az pogányoknak szülte volna az én anyám ez világra? Egyik az tömlöc fenekén az vasban gyötrődik, az másikat megölték-e, vagy elfogták?” Máryássyné Sügér Anna fiaihoz intézett gyönyörű leveleiben megragadó hangon ajánlja nekik az atyafiúi szeretetet s utolsó levelében is egyetlen kívánságul azt írja nekik, hogy békességben és szeretedben éljenek atyjok fiaival. Isten >—> írja i—< az békességbe lakó atvafiaknak áldását Ígérte^ bizony viszontag az háborúságba élőknek minden átkát és ostorát kell vámiok fejőkre . ..” Igazán mondhatom /— írja tovább, hogy hív és édes anyai szívvel voltam tihozzátok mind lelki s mind testi dolgotokban; mert soha sem életemet, sem fáradságomat nem becsültem feljebb az ti javatoknál; nagy igaz szívvel fáradtam érzéstekbe, feltartástokba és jóra való tanítástokba. Azután pedig, hogy az Úristen felnevelt benneteket, minden gondviseléstekre, hasznotokra igyekeztem, az mire én elég voltam, míg az én kegyelmes uramnak Istenemnek az volt jóakaratja, hogy egészségemben megtartson. De immár látom kegyelmes akaratját, hogy gyakorta küldi követjét értem s magához hivat gyakorta való betegségek által, kinek tudom, hogy jómra való vége az leszen, hogy az Krisztusnak érdeméért megnyugszom az örök életben.” A rokonoknak egymáshoz való ragaszkodását s szeretetét hirdeti az a körülmény is, hogy minden családi ünnepélyre meghívják egymást. S a lakodalmaktól eltekintve egy-egy keresztelőn az egész atyafiságot együtt találjuk. Pedig abban az időben a messze földre való utazás nem kis dolog volt. (Folytatjuk) Aki valamit tíz szóval is el tud mondani, és hússzal mondja el, az egyéb aljasságokra is képes. — Carducci. Ne adj alamizsnát annak a koldusnak, amelyik jól koldul! — Shaw. Gőg nélkül is lehetsz tudós. — Seneca. 43
