Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
öntözőlegénynelc, de falatka szentelt sonka és mézes pálinka is kijár. <— A húsvéti tojásról később még részletesebben kívánunk megemlékezni, hiszen alig van falu cifrázott húsvéti tojás nélkül.” Más néprajzi körzetben viszont megintcsak egészen más, keveredett keresztényi és pogánykori szokásokat tartanak ébren. Más divatos az Alföldön s megint más a Székelyföldön.6) Szokásaink jó részét elég csak megemlítenünk:” -—' írják a szerzők a búsvétról /—> ”a köszöntőzést, öntözködést, pirostojást és a vele járó csoknyázást, a májusfa állítást (ez jóval később jön csak), a mátkálást és komálást, a kakasnyakazást, az ajándékozást, a táncos és névnapi kirándulásokat, alföldiesen az emmauszba menetelt, a harmatszedést, bainali fürdést és állatfürősztést, meg az andrásoló cselekvéseket. A szokások felsorolásában itt meglehetős zűrzavar uralkodik; nemcsak kizárólag a búsvét megünnepléséről van szó. De folytassuk csak. Utalhatnánk még tiltott és szabott ételeire s végül a már szintén ismert hajnali határjárásra, amely különösen a székelységben máig megőrizte ősi szertartásos jellegét.” Ez utóbbi nyilván az egyes vidékeken folytatott páni szertartás változata, amely tavasszal a szántóföldek megáldását célozva, noha ebben a kereszténységnél régibb, ősibb elemek ismerhetők fel. A téli időszaknak a tavaszba való átalakulása, az élet úirakezdődése az egyszerű nép számára nemcsak Krisztus feltámadásának a megünneplésére, hanem az újszülött kicsiny állatok dédelgetésére is alkalmat adott. Gyermekek hordozzák köténykéikben az újszülött bárányt a sárgatollú egynapos csibéket, a kislibákat és a nyuszit. Ezeket azután kedves barátaiknak nemcsakhogy megmutatják, hanem szeretetük jeléül el is ajándékozzák. Még a városokban is nagy keletje van az ilyenféle ajándékozgatásnak. Ott azonban a melegre és szülői szeretetre vágyó pici állatkák rövidesen belepusztulnak a túlzott gyermeki szeretetbe, hiszen emberektől nem is kaphatják meg azt a táplálékot, amire születésük után szükségük van. <— És itt lép be az ünnepi képbe a húsvéti nvuszi. Az én elképzelésem erről mindig az volt, hogy az egy felnőtt, igen erős, öreg nyúl: hiszen hogyan lenne rá képes másként, hogy körülhordozza a városban az ajándékok tömegét, fészket építsen ott, ahol kert van és mindezt a korai hajnali órákban végezhesse el?! Mint kicsi fiú én is kaptam minden húsvétkor egy apró kis fehér nyulat, amelyet néhány nappal később szertartásosan temettem el kis kertünkben, mivel túlzott szeretetem miatt rendszerint az ágyamban, párnám alatt lehelte ki ártatlan életét. Dehát hogyan is lett volna elég a szegény nyuszi számára az a néhány sáros fűcsomó, amit az éppen csak ébredező kertből elébe tálalhattam! Csak később tudtam meg, hogy egy fiatal nyuszi élete nemcsak abból áll, hogy egész napon át csak nyalogassa magát és tisztálkodjon. Korábban említettem már azt is, hogy a különböző vallásfelekezetek a húsvét megünneplését is más szemszögből ítélik meg. A protestánsok a nagypéntekben, a katolikusok pedig a húsvétvasámapban látják az ünnep jelentőségét. Bizonyára érdekel bennünket a harmadik, nagyobb egyházfelekezet ünnepi szokása, amely különösen az ország észak- és délkeleti részen számlálta a legnagyobb gyülekezeteket. Van-e különbség a görög katolikus vagy az ortodox egyház ünnepi szokásai és a másik két egyház ünnepi hangufata között. Elát bizony van . . . méghozzá micsoda különbség! Azért volt-e ez, mivel bocskort viselő papjuk a régi monda szerint csak késve érkezett meg az ünnepnapok kiválasztásához és neki már csak a kisebb, jelentéktelen ünnepnapok jutottak? Nem tudjuk. Ez az egyház, amely úgyszólván minden szentnek az ünnepét megüli az év folyamán, nem akart a húsvéttal kapcsolatban semmiféle idegen befolyást elfogadni, magáévá tenni. Jólehet a görög egyház a Iegpompázatosabb és legkáprázatosabb, ha másik kettővel összehasonlítjuk s az egyházi év folyamán a szertartásokban a legtöbb szentelt vizet és tömjénfüstöt használja el. Amikor végül is magáévá tette a húsvétot, feltétlenül különbözni akart a másik két testvér egyháztól, ők kora hajnalba vagy már éjfélkor kezdték szertartásaikat s a Iegszívhezszólóbb templomi zenével hatottak a hívők lelkére. Az igazi fennköltség azonban így is hiányzott és nem sokban különbözött az egvéb ünnepi alkalmaktól. Húsvétkor a görög katolikusok egy különös ünneplő szokást vezettek be falu helyen. Meglátogatták a munkaadóikat és az ajtón kopogtatva így szóltak: ' Krisztus feltámadott halottaiból! A házigazda erre azzal felelt: "Valóban! — Ezután a látogatók kevés vizet kértek és azzal gyengén meglocsolták a gazdát és családját. Egy kis pohárka pálinka elfogyasztása után elbúcsúztak és mentei- fiaza családi körben ünnepelni. Még valamiről, talán a legfontosabb dologról kell beszámolómban megemlékeznem. Ez is valódi népművészet és sehol sem múlik el a húsvét nélkül. Szorosan része a húsvéti ünnepnek, nem is tudjuk, hogy mióta, de húsvéti, vagy hímes, vagy 31
