Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
A L I S Z írla: Lakatos László 1. Tényleg még sosem beszéltem önöknek Aliszról? Hát most beszélek. Egyelőre nem akarok többet mondani róla, csak annyit, bogy megkínált egy csésze habos kávéval. Csakhogy . . . Csakhogy kávét nem szabad innom, mert ideges vagyok, habot nem szabad innom, mert gyomorsavas vagyok. Mind a kettő azért, mert sokat dolgoztam életemben. Sokat, rengeteget. Kiért dolgoztam? Aliszért. 2. Megittam a kávét, megettem a habot. Megfájdult a fejem, megfájdult a gyomrom, lázam lett, elöntött a sárgaság. Ketten elmentünk az orvoshoz. Alisz és én. Mert Alisz elkísért az orvoshoz. 3. — Kérem, doktor úr . . . — mondtam az orvosnak és el akartam mondani betegségem tüneteit és történetét. ' Ejnye, édes doktor úr vágott bele Alisz, ba már itt vagyunk, kihallgathatná a szívverésemet. 4. Az orvos homlokára tolta pápaszemét. (Szép, intelligens pápaszeme volt.) Kihallgatta Alisz szívverését. Figyelemmel, megerőltetetten hallgatott. Azután letette pápaszemét. Megszólalt. Kis, gyanús zörejek mondta. >— önagyságának el kell utaznia fürdőhelyre. 5. Otthon beszélgettünk. Kicsit vitatkoztunk, de a végén természetesen megegyeztünk. — Nézd fiam — mondta, <— legföljebb nem iszol kávét és nem eszel habot. Csak magadnak teszel vele jót. De én, az én szivemmel. Beláthatod ... Tényleg! Ö az ő szívével! Beláttam. 6. Vettünk. Vásároltank. Vettünk: angol disznóbőrkoffert, selyempizsamát, légpárnát, útinecesszert, tenniszcipőt, báli toalettet, úszókosztümöt, strandpizsamát, shortot, bundát, ezüstrókát, kékrókát. Mindent vettünk a trenchcoattól a kombinéig, Hát. . . Menekültem. Még pedig ész nélkül. Hogy sírt szegény anyám, amikor másnap beállítottam. Apám mosolygott, nem tudtam miért. így vesztem el örökre a közigazgatás számára. az autótülöktől a körömráspolyig, a tenniszütőtöl az ajkrúzsig. Elutazott. Visszaküldték. A doktor (az a bizonyos, azzal az intelligens pápaszemmel homlokán) tévedett. Alisz hazajött. ~ A szívemnek kutyabaja mondta. — De ideges vagyok. Megtántorodtam. ' De neked mi bajod? •— kérdezte. — Olyan zöld vagy, csupa bőr, csupa csont, a hajad is megfehéredett. Megint megtántorodtam. r-' Kérlek mondtam, ~ semmi. — Százhuszas tempóval fogyok, éjszaka nem tudok aludni, nappal nem tudok enni.. . Ezt én mondtam. Ö rám nézett. — Hallatlan! -— mondta. Nem tudsz enni T Nem tudsz aludni! És még vannak, akik csodálkoznak, hogy ideges leszek melletted. És már döntött is. —' Holnap elutazom Edlachba, a szanatóriumba. 7. A szívével Balatonfüredre ment, az idegeivel Edlachba. Én itthon maradtam. De valakinek csak kell. Nem igaz? Néhány hét múlva visszajött. Most már nem is ment orvoshoz. Tudott ő mindent orvos nélkül is. Tévedés — mondta. Az idegeimnek kutyabajuk. De a szanatóriumban felhizlaltak. A doktorok szamarak. Mehetek Marienbadba, fogyókúrára. •—' De veled mi van? Hajad kihullt. Kérlek, most ez a divat. Különben is hajhullást használok őszülés ellen. Hidd el, az egyetlen biztos szer. Alisz felháborodott. Ne viccelj. Vigyáznod kell magadra. Miért nem tartsz karlsbadi kúrát? Hallottam, hogy azt Pesten is lehet. Nem tudsz aludni? Számolj százig, számolj ezerig. Számolj tízezerig! Nem tudsz hízni? Mert epés vagy. Ne legyél epés! Legyél jókedvű. Nevess! Nevess reggel tíztől tizenkettőig és délután kettőtől négyig. És aztán szokjál le a cigarettáról és a konyakról. — De fiam! Hiszen tudod, hogy nem dohányzom és nem iszom. ~ Annál könnyebben fogsz leszokni róla. Hogy neked milyen szerencséd van. — Bravó! Ujjongtam. 8. Tévedés mondta, — amikor Marlenbadból viszszajött. — A doktorok szamarak. Túlságos gyorsan fogyasztottak le. De veled mi van? Mióta támaszkodsz botra? És miért olyan görbe a hátad? Kíméletes akartam lenni. 23
