Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-06-01 / 3. szám
Nem mész vissza, te. Lehajlik és hódarabot markol fel, belévágja. A kutya megáll. Aztán megint utána indul. Újra elzavarja. Még vissza is megy egy darabon, hogy biztos legyen benne, bogy hazament. Aztán nekidől a fel-felsíró szélnek s megy. Egy félóra múlva megint ott a kutya a csizmája után. Megint visszakergeti. Rettenetesen dühös. Úgy érzi, mintha a kutya a kötelességét mulasztaná. Utána jön, ahelyett, hogy a házat őrizné. A hódarabok elérik a kutyát s az vinnyogva rángatja a farát s szűkölve szalad vissza. De egy idő múlva megint csak mellette van. Még egyszer visszaűzi, de mikor harmadszor is csak utána van, már nem bánja. •— Gyere, gyere — mondja, ~ legalább elpusztulsz a háztól. Valami gonosz huncutság van benne. Tudja, hogy öt napig őt hiába lesi majd a kutya s többet nem tud utána jönni. Haza se tud majd menni. Majd csak elpusztul va lahol. Ha ő nem bírta agyoncsapni, majd agyoncsapja ő magamagát. Nehéz éccaka volt. De reggel nyolc órára ott volt a törvényszék kapujában s mikor nyitották, ő volt az első, aki bement. Mik or a bíró elé került, az csodálkozva nézett rá. Kend mit akar? — Leülöm azt a kis büntetést, tekintetes uram. A bíró fanyarul néz rá. Elveszi a cédulát. Rendben van. — Nem szégyelli maga, hogy tömlöcbe ül? —< Mit csináljak? A bíró szeretné valahogy megmenteni a tömlöctől, de ötven pengő sok pénz. Egy-két pengőt nem sajnálna maga se, de ötvenet most nem lehet összegyűjteni. Az ő fizetését is leszállították. Hiába tűnődik, nem tud segíteni a gazdán. Végre elszánja magát és kiadja a rendelkezést, hogy be kell fogadni. Ahogy az ember elmegy, jön az irodatiszt, hogy a kapuban egy kutya van. Ott fekszik a küszöbön. Meghatódik. Érdeklődni kezd a kutya iránt. Minduntalan leküldi a szolgát, nézze meg, ott van-e még a kutya? A kutya ott van s a fejét a küszöbre teszi, ahol a gazdája elment. Mikor délben hazamegy, ő maga is látja. A kis elnyűtt kutya ott fekszik a törvényszék rácsos kerítésének a kapujában s fejét a küszöbön fekteti. Szólnak hozzá, nem hallja, nem törődik vele. Szidják, kergetik, nem megy el. Emberek állanak körülötte, nézik. Ö is megáll, soká nézi. A kiskutya úgy hever, mini egy rongycsomó. M árai Sándor: ARS POETICA Nincs más fegyverem és hatalmam az idővel, a világgal szemben, csak az írás. Országokat szabdalnak szét és férceinek össze, nemzedékeket fognak rabszolgamunkára a koreszme piramisainak építéséhez, meggyalázzák a megegyezéseket, felrobbantják a hidakat, melyek embertől emberhez vezettek . . . Miért bírom mégis? Mi éltet, miben hiszek? Csak ez a bit éltet, hogy a bűvös, a tiszta, az igaz, a könyörtelen és engesztelhetetlen Szellem örök, nem lehet megsebezni, nem lehet büntetlenül megtagadni, nem lehet eredményesen meghamisítani, s mindenen túl megmarad, mindennél erősebb. Csak ezt hiszem, csak ez éltet. Isten engem úgy segítsen. KEZDENI Hiába tudod, mit akarsz mondani: az irodalmi kezdet valamilyen ős-cselekedet, csaknem független értelmünktől és szándékunktól. Az ember ball egy hangot, valamilyen világítást Iát, egyszerre zengeni kezd a mondat. Megnyugodva érzed: Valami történt, így, most jó az egész.” ' De néha nem hallod ezt a hangot, nem látsz semmiféle világítást; s kétségbeesve illesztgeted a szavakat, keresed azt a rejtélyes ütemet, mely elindítja az egészet, áramot ad a mondatnak. Erőlködsz, cifrázod és a mondat süket. Nem lehet önkényesen elkezdeni egy írást. Valami kell hozzá, mint minden teremtéshez. Mi kell hozzá? . . . Valószínűleg a Szentlélek. MÉGEGYSZER Mégegyszer, lant, mégegyszerí Mégegyszer szólalj meg, egy búron, rekedten, akárhogyan. Mondd el, poros hangszer, ne szégyeld. Mert szavakkal már nem tudom elmondani. Csak te tudod elmondani, szavak nélkül, egy húron. Hazamegy ebédelni, elmondja a, családjának. Mindenki meg van hatva. A kávéházban is elmondja délután. Többen urak felkerekednek s elmennek a törvényszék kapujába, megnézik a kutyát. Enni adnak neki. A kutya gyanúsan nézi az ételt s nem eszik. Mit lehet vele csinálni? A kutya a fogház küszöbén várja gazdája kiszabadulását. 19
