Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
MAGYAR MULTUNK ÉJJEL A TISZÁN Feljött a hold a Tiszára, Csend borult a fűre, fára. Szeged alatt a szigetnél Áll egy ódon halászbárka. Holdvilágnál fenn a bárkán Halászlegény ül magában; Ül magában s furulyái; Furulyái az éjszakában. A Tiszára a sötétség Gyászfátyolként terül hosszan; Gyászfátyolon a csillagok Csillogdálnak gyémántosan. Talán épp a bárka alatt Lenn a vízben, lenn a mélyben Fekszik egy nagy halott király, Halott király réges-régen. Koporsója arany, ezüst, S vasból van a burkolatja, És a hármas koporsóban A király a dalt hallgatja. ATTILA HALÁLA ÉS TEMETÉSE Attila már a tengeren túl akart hódítani, amikor hirtelen me ghalt. Fiai megkérdezték a főtáltost, miként temessék el atyjokat. A főtáltos azt felelte: “Föld alá, viz alá; napsugárba, holdsugárba, fekete éjszakába. Maga aki eltemette, se mondhassa meg, hová tette.” A királyfiak sokat töprengtek a feleleten, míg végre Csaba az ifjahhik királyfi megfejtette. Három koporsót csináltattak. Egyiket tiszta vert aranyból, a másikat a legfinomabb ezüstből, a harmadikat vasból. Az aranykoporsó volt a napsugár, az ezüst a holdsugár, a vas a fekete éjszaka. Most felöltöztették a királyt bíborba, aranyba: ujjaira gyémántos gyűrűket húztak, derekára hímzett övét kötöttek, hogy aki életében sohasem viselt magán aranyat és ékszert, legalább a föld alá királyi pompával menjen. Befektették előbb az aranykoporsóba, melléje helyezték fegyvereit. Akkor az aranykoporsót az ezüstbe tették, azt meg a vaskoporsóba. Mikor a harmadik koporsót is rászegezték, feljajdult a nép, és viharként hatolt fel a kiáltás az égre. Azután a gyulák nagy tüzet raktak, a tüzek előtt fehér paripákat áldoztak, kürtök rivása mellett gyászos halotti dalokat zengtek és dicsőítették a nagy király tetteit. Éjszaka pedig, midőn a kürtszó elhallgatott, Attila kisebbik fia, Csaba vezér tizenötezer kipróbált vitézt vett maga mellé, és egészen csöndben elvitték a király holttestét a Tiszához. Itt kétszáz rabszolgát kiválasztott Attila cselédsége közül és a legkedvesebb fegyverhordozóját előhiván, átadta neki a koporsót, hogy temesse el föld aló, viz alá”. Ezek elvitték a koporsót oda, ahol a Tisza kétfelé ágazik és szigetet alkot. Egyik ágát elrekesztették, úgy, hogy a viz mind a másik ágba folyt. Ekkor a folyó fenekén sirt ástak, beletették a koporsót, betemették, és a vizet újra visszaeresztették előbbi medrébe. így került a király teteme “föld aló viz alá.” Mikor visszatértek a temetkező szolgák, Csaba engedte őket a tábor közepére jutni. Akkor egyszerre megeredt ellenők a nyilzápor. Mindnyájan ott haltak meg és soha senki nem tudhatta, hogy hová temették el a királyt. Maga Csaba sem tudta meg soha. Azóta sok esztendő elmúlt, de Attila sírját nem találta meg senki. Jó helyen van ő, valahol a Tisza medrébenl A HADAK ÚTJA Ha a fej meghal, utána vész a test is. Attila után széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt köztük életben, a legkisebb, legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat és azt mondta nekik: —• Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok elvezetlek oda s együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát. Föl is kerekedtek erre a hunok seregei, asszonyostól, gyerekestől, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Réka-patak partján megállották és Csaba megfelezte a hun csapatot. *—• Egyik fele velem jön Szittyaországba, hirt vinni a testvéreknek; másik fele itt marad e magas bércek között és visszavár bennünket. Azokat akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a sátor helyett s azt mondta nekik: Meddig a tűz hideg nem lesz, Meddig a folyó le nem foly, Meddig a télre tavasz derül, Meddig égből jön az áldás, Addig jó népem itt székeljJ És lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradnia, megígérte nekik Csaba, hogy hadával tüstént, mindjárt visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak. — Üzenhettek tűzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár maga földanyánk is. 52
