Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Ki mit mondott az asszonyról és a férfiról? Shakespeare: A nő sohasem marad adós a felelettel, kivéve, ha nyelvét kivágták. Böme: Az asszonyok egyszerre követelik a legnagyobb és a legkisebbet. Szerelmet kérnek és hogy udvariasak legyünk velük szemben, egy millió tallért is. két pohár bort, aztán a legény búcsúzik. Felveszi a szűrét. Boldogan tapogatja a szűrújjat, amelybe olyankorra már belopta a lány a "keszkenőjét”. Házasságról, tervekről csak később illik beszélni. A fiatalság Szatmárban is szeret szórakozni. Télen kukoricafosztás, lakodalom járja, de a nyári munkaidőben bizony csak az aratóünnep az egyetlen. Az ősz folyamán a szilva-cibere-főzés nyújt szórarakozási lehetőséget. Jóformán minden háznál megtartják. A lányok, asszonyok már korábban összeülnek szilvát fejteni. A gazda nagy gödröt ás az udvaron. Hozzá tüzelőnyílást csinál. Ebbe állítják az üstöt, az üstbe a kavaró vitorlát. A szilvát beleöntik az üstbe s az üst alatt meggyújtják a tüzet. Egy-egy 60—80 literes üst kifőzése 6—8 óráig eltart. A ciberét szünet nélkül kavarni kell. Ezt a munkát a lányok, asszonyok felváltva végzik. Amíg a sorosok kavarnak, addig a többiek énekelgetnek. Persze a legények is ott vannak. Kerül egy citerás is. És a fiatalok hamar táncra perdülnek. Járják komoly méltósággal a szatmári csárdás sehol máshol nem látható, sok-sok színes figuráját. így főzik víg muzsika mellett a ciberét. És eközben alakulgatnak ki a nyáron már egymásra-egymásra tekintgető párok és a téli széptevés után, farsang végén “megy a sok jány férjbe fele”. Az öregasszonyok meg fűzik a szófiát”, ahogy Szatmárban a haszontalan beszédet, a pletykát hívják. S bizony magam is így járok, ha az én szatmári népemről beszélek. Nem tudok véget vetni a sok kedves szokás elbeszélésének, mert csak úgy rajzanak bennem a szebbnél szebb emlékek. De méltó akarok lenni hozzájuk, ök pedig mértéktartók, zárkózottak. A szófiából sem szeretik a kelleténél többet. Ha itt lennének, egyikük-másikuk máris csóválná a fejét s a kedves, öreg Szabó bácsi biztosan szemrehányást tenne: — Kisasszonykánk, hogy tudott mán ennyit kibeszélni felőlünk? Mindig mondtam, mikor járta kifele azt a sok oskolát, nem jó az az asszonyfélének. Elnézést kérek — gondolatban Szabó bácsitól, a valóságban pedig a kedves olvasótól — ezért a sok beszédért, amelyre csak a szeretet vitt rá. De fog még rajtam a szó: Isten áldja kendteket! (V) J. Paul: A jószívű asszonyok mindent szívesen adnak barátnőjüknek, kivéve a ruhákat és barátaikat. /. Paul: A nők szeretik az erőt, amelyet azonban nem tudnak követni. A férfiak a gyengédséget, anélkül, hogy azt viszonozni tudnák. Weber: Sok olyan csacsogó férfi van, aki e tekintetben felülmúlja a nőket, de egy sincs olyan, akinek szeme beszédesebb lenne az asszonyok szeménél. Grabble: A nő mélyebbre tekint, a férfi messzebbre Iát, a férfi világa a szív, a nő szíve a világ. Lamartine: A férfi az igazság lényegét felismeri és azt lényéből alakítja, a nő ellenben az igazságot szenvedélyével kutatja. Bulwer: Mind en asszony természetes érzékekkel rendelkezik és ez lényének és gondolatainak finomságot és tapintatot kölcsönöz. A férfinál ellenben az érzés alapja nem a morál, mint a nőknél, hanem valami szerzett dolog. Lessing: A természet a nőt szerelemre teremtette, nem pedig erőszakosságra. Arra van hivatva, hogy finomságot, nem pedig félelmet és borzalmat terjesszen maga körül. Csak bájjal és kecsességgel uralkodjék. Goethe: Egy férfi sem tudja egy olyan nő értékét érzékelni, aki önmagát becsülni képes. ]. Paul: Általánosan ismert dolog, hogy az édes leánykák oly gyakran összetévesztik az érzékenységet a joggal, a levelet a tettekkel, végül az igazságot a csalóka képekkel. La Rochefoucauld: A legtöbb asszony szelleme és értelme Iegtöbhnyire arra való, hogy balgaságát erősítse, nem pedig az értelmét. Canning: Az első lépés a barbársá gból a civilizáció felé, ha a nő önmegbecsülésének érzését és az erősebb nem megbecsülésének tudatát nála emeljük. MICHAEL SAUNDERSON (1682-1739) a cambridgei egyetem vak matematika-tanára egyszer nagyobb társaságban volt. Midőn a társaságból az egyik hölgy eltávozott, Saunderson megjegyezte, hogy ennek a hölgynek — akit addig ő nem ismert és sohasem hallott beszélni — igen szép fogai vannak. Minthogy ez az állítása tényleg megfelelt a valóságnak, megkérdezték, hogy mire alapította véleményét? — A dolog nagyon egyszerű — felelte a tudós. — Amint hallottam, hogy az illető hölgy folyton nevetett és gyakran minden ok nélkül, nem képzelhettem róla mást, mint azt, hogy csak a fogait akarja mutogatni. 46
