Kárpát, 1970-1971 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1971-03-01 / 2. szám
Mecséry Dániel további sorsa sima keréken gördült. Mária Terézia-rend nagykeresztje, előlépés altábornokká. 1809-ben megint hadbavonulásra jelentkezik, de nem eresztik, itthon adnak neki megbízást. A felkelő nemesség dunai kerületének generálisává nevezik ki. "Maga vallomása szerint egész katonasága alatt nem küzdött annyi bajjal, mint ezen hivatalban.” 1823 december 30 -án halt meg a hősök hőse csendes polgári halállal. AZ ELSŐ SPANYOL KETTÉSZAKADÁS Sokan azt tartják, hogy a történelem nem egyéb, mint ugyanazon jelenségek más alakban való megismétlődése. Hogy valóban így áll-e ez, azt nehéz volna eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy igen sok hasonlóság van az egyes történelmi korszakok között. Kevesen tudják, hogy Spanyolországban az ezerhétszázas évek elején majdnem hajszálnyi pontossággal ugyanazok az események folytak le, mint 1934-ben. A különbség csupán annyi, hogy amíg most Franco tábornok és a köztársaságiak harcoltak egymással, kétszáz esztendővel azelőtt két király háborúskodott az uralomért. Ezek egyike III. Károly volt, osztrák császár, később magyar király, a másik Fülöp Bourbon herceg. Spanyolország ebben az időben éppenúgy kettéoszlott, mint most és a háború eredménye Madrid, a főváros teljes elpusztulása volt. A tizennyolcadik század elején Anglia, Hollandia és Portugália megegyeztek, hogy a Spanyolország fölötti uralmat átengedik a Habsburgoknak. így lett Károly herceg, II. Lipót osztrák császár fia a spanyol trón várományosa. A tizennyolcéves Károly herceg az ezerhétszázharmadik év szeptemberében valóban elindult Spanyolországba, mire azonban odaért volna, Fülöp bourbon herceg személyében ellenkirály támadt, akit XIV. Lajos francia király hadsereggel támogatott. Végeredményben XIV. Lajos ugyanazt akarta, amit Anglia: hatalmat gyakorolni Spanyolország felett, ezért állított ellenkirályt, miáltal az történt, hogy az ország egyik fele, Catalonia, Valencia és Barcelona Károly mellé állott, a másik rész Fülöpöt támogatta. Ezáltal megindult egy hosszú, évekig tartó háborúskodás, melyben hol az egyik fél volt erősebb, hol a másik, Spanyolország népe pedig pusztult. Károly hadseregében jobbára angolok harcoltak, Fülöpében franciák. Mikor ezerhétszáznyolcban Károly végre elfoglalta Madridot, főváros helyett csupán romokat talált s bizony a királyt senki sem fogadta üdvrivalgással, csupán néhány utcagyerek éljenzett, de csak azért, mert pénz dobáltak nekik. Pedig Károlyt valóban szerették hozzócsatlakozotf hívei. A fiatal uralkodó igyekezett segíteni a nép sorsán s hogy a háború olyan sokáig elhúzódott, ez azért történt, mert Ausztria kevés katonát tudott Károly mellé adni. Ausztria erejét ugyanis lekötötték a magyar felkelések: Thököly, majd Rákóczi. Az ezerhétszáztizenegyedik évben már Rákóczi és hívei Törökországban a bujdosók kenyerét ették, Pálffy János és Károlyi Sándor hajdani kuruc vezérek a békéről tárgyaltak, mikor 53 éves korában meghalt I. József császár és király. A halálesetet azonban a legnagyobb titokban kellett tartani. Ettől függött ugyanis, hogy Károlynak sikerül-e uralmát megerősíteni Spanyolországban, vagy sem. Az osztrák hadsereg nagyrésze ugyanis akkor már elindult Spanyolország felé, az uralkodóház pedig félt, hogy ha kitudódik I. József halálának híre, akkor a magyarok a haláleset okozta fejetlenségben ismét fellázadhatnak. A halott király holttetemét éjszaka csempészték ki a palotából és titokban temették el. A hatalmat Károly távolléte alatt Eleonora, az özvegy királyné gyakorolta. Ugyanis I. József után nem maradt utód s így Károly lett a trónörökös. Három teljes esztendőn át sikerült titokban tartani József halálát. Erre a titkolózásra valóban szükség is volt, mert hiába verték le Rákóczi felkelését, a nép továbbra is csak elégedetlen maradt. A katonasorba került magyar fiatalságot is elvitték abban az időben Spanyolországba a két trónt kereső király háborújába. Ezerhétszáztizennégyben kipattant a titok, hogy I. József császár és király halott. Egy tiroli küldöttség indult Bécsbe a császárhoz, hogy adójuknak elengedését kérjék, mert különböző természeti katasztrófák elpusztították a termést. A küldöttség egy héten át várakozott, hogy bejuthasson az uralkodóhoz. Természetesen mindenféle ürüggyel elutasították őket. Végül egy udvari embert Józsefnek maszkíroztak, hogy fogadja a küldöttséget. Véletlen volt, hogy Johan Kreut plébános, a küldöttség vezetője még régebbről ismerte a császárt s tudta, hogy az kissé dadog. Az utánzó viszont elfelejtette ezt s mikor a plébános emlékeztette a császárt a Tirolban töltött időkre, az utánzó udvaronc annyira zavarba jött, hogy elárulta magát. Miután kipattant a titok, Károlynak sietve haza kellett jönnie Spanyolországból, hogy megkoronáztassa magát, így lett vége a háborúnak. EÖTVÖS: A házasság egészen csinos dolog, csak egy kissé sokáig tart. BEBEL: Jobb egy háztető sarkában lakni, mint egy veszekedő asszony házában. LINDNER (német író): A féltékenység a szerelemben a citromsav. GOETHE (német költő): Mások nagy előnyeivel szemben csak egy segítség van: a szerelem. 42
