Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Az a nő, aki elvégezte az asszonyiskolát, erről oklevelet kap és fényképét kifüggesztik az iskola falára. Az a fiatalember, aki nősülni akar, ezt a szándékát előzetesen jelenti az intézet vezetőjének, aki alapos információkat szerez be a férjjelöltről, társadalmi állásáról, vagyoni helyzetéről, egészségi állapotáról, sőt természetéről is, hogy jó vagy rossz ember, milyen szenvedélyei vannak? Az esküvő után ellenőrzik a házaspár életét egy esztendeig, hogy jó szokásokra szoktassák a férjet. Az asszony hibájából soha sem mondanak ki válást, mert az asszonyiskolát végzett japán leánykák csak édes, kedves, aranyos, jó aszszonykák lehetnek, akik semmi rosszat nem követnek el: Válás esetén, a gyermekekért kapott földbirtok az asszonyé marad, őnála maradnak a gyermekek is. Még csak annyit, hogy az agglegényt kiközösítik mindenünnnen, szégyen velük szóbaállni, kezet fogni. A huszéven aluli házasságkötést tartják a legszebbnek, mert — amint mondják, — a virág legillatosabb a bűbájos tavaszban. A TAPINTATOS FÉRJ — Legyen szíves kiküldeni a feleségemet, egér-álarccal jött el ide. Epedve várom! SZÉPREMÉNYÜ CSEMETE A család szemefényét elküldik egy másik városban lévő iskolába. Nemsokára levél érkezik apjához: “Kedves Papa, írj gyakran; ha mást nem, legalább néhány dollárt . . néra. Elvesztette azt, akit legjobban szeretett a világon. Magára maradt két egészen kiskorú gyermekével egy olyan világ kellős közepén, amely egyáltalán nem kedvezett a gyengéknek és a magára hagyottaknak. Féltenie kellett birtokát, gyermekeinek jövőjét, sorsát. De nem törődött önmagával, a jövőjével. Csak egyetlen célt látott maga előtt, férje kiszabadítását. Akivel beszélt, tárgyalt, csak azt mondhatta neki, hogy török földről visszahozni valakit, a legnehezebb dolgok egyike. De Török Bálintnét nem tántorította el a dolgok nehézsége. Nem nyugodott bele a sors szeszélyébe, rendíthetetlen erővel és hittel küzdött azért, hogy férjét kiszabadítsa. A még fiatal asszony ajkáról lesorvadt a mosoly. Elfelejtett nevetni. Az, akit jókedvéért, vidámságáért kedveltek meg a királyi udvarban, akihez vidám jókedvéért jöttek az ismerősök, rokonok, örök tépelődés és siránkozás között élte le napjait. Csak az a hite és reménye tartotta életben, hogy férjét viszontláthatja, kiszabadíthatja rövidesen. Gondolata, tette ezentúl csak e körül a cél körül forgott. Levelet levél után irt. Felkereste kérő soraival Martinuzzi Fráter Györgyöt, Nádasdy Tamást, a nádorispánt, Batthyány Ferencet, a horvátországi bánt, s mindenkit, akinek csak ereje és szava volt az országban. És leveleiben csak egyet kért, egyért könyörgött. Tegyenek lépéseket az ura érdekében, aki nemcsak mint ember volt nagy, hanem mint hazafi is. Batthyányi, Nádasdyt, Szalay Jánost megnyervén ügyének, felkereste személyesen Izabella királynőt is. Izabella királyné nagyon kegyesen fogadta Török Bálintnét és megígérte neki, hogy Török Bálint és egy ugyancsak Törökországban raboskodó magyar főur, Maylád István érdekében külön követet fog a szultánhoz küldeni. Izabella királynő szavának is állott. Egy emberét elküldte Törökországba, akinek sikerült kieszközölni nem a fogoly főurak kiszabadítását, hanem csak azt, hogy meglátogathassa őket. Az ő tudósításából értesült Török Bálintné arról, hogy férje már nem a Héttorony rabja, hanem Konstantinápolyban, egy szép, tiszta házban lakik Maylád Istvánnal s úri, jó dolguk van. Egy éjszakán keresztül szálló vendég is volt Izabella asszony követe Mayládnál és Török Bálintnál. Török Bálintné azonban már férje leveleiből értesült arról, hogy a héttoronybeli fogságot fel fogja cserélni egy kellemesebb és nyugodtabb rabsággal. Férjének ugyanis nem volt rossz dolga a szultán birodalmában. Nem bántak vele közönséges rab vagy fogoly módjára. Minden szükségletéről ur módjára gondoskodtak és még zsebpénzről sem feledkeztek meg. Naponta egy aranyat kapott költőpénznek. A levelezéstől sem tiltották el. Többször Írogatott haza, megírta, hogy és mint folynak dolgai és tanácsokat is irt, miként siessenek segítségére. Természetesen sok megirt levele nem jutott el a rendeltetési helyére, éppen úgy, mint ahogy Török Bálintné levelei sem érkeztek mind el Török Bálinthoz. Férjének levelei újabb erőt adtak Török Bálintnénak a küzdelemre. Újult erővel fogott hozzá a kiszabadításához. Újra meg újra felkereste Fráter Györgyöt és kérte közbenjárását a szultánnál. Fráter György mindent meg is próbált Török Bálint kiszabadítása érdekében, de siker nélkül. 44
