Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 3. szám

George Orwell: ÁLLATFARM A közlést engedélyezte a Heat and Co. Ltd. London, — Folytatás — VIII. Néhány nappal később, miután a kivégzések által okozott terror alábbhagyott, néhány állat emlékezni kezdett, — vagy legalább is derengeni kezdett bennük valami a Hatodik Parancsolatról, amely így hangzott, hogy “Állat állatot meg ne öljön! ” Noha az állatok közül senki se tett erről említést a disznók és a ku­tyák füle hallatára, valamennyien úgy érezték, hogy az elkövetett gyilkosságokkal a Hatodik Parancsolat ellen vétettek. Clover megkérte Benjámint, hogy ol­vasná el a Hatodik Parancsolatot, de Benjámin most is, mint mindig, arra hivatkozott, hogy ő olyasmibe nem üti bele az orrát, ami nem az ő dolga. Ezután Clover Muriéit kapta el, aki elolvasta a parancsolatot, így szólt: “Állat állatot meg ne öljön ok nélkül!” Va­lahogyan a két utolsó szóra senki sem emlékezett, de azt most már világosan látták, hogy a parancsolatot senki sem szegte meg, mivel a Gömböccel szövetke­zett árulók megbüntetése jogos volt. Az állatok ebben az esztendőben jóval keményeb­ben dolgoztak, mint az előzőben. A szélmalom újjá­építése kétszer olyan vastagságú fallal, mint amilyen az előzőé volt s azt befejezni a kijelölt időre úgy, hogy a farm többi munkáival se maradjanak el — bizony állati munka volt. Néha úgy érezték, hogy a munka­órák hosszabbak, mint voltak Jones idejében, s az élelmezés semmivel se jobb. Vasárnaponként Visító fel szokta olvasni egy hosszú listáról, hogy az élelme­zési viszonyok hány százalékkal javultak. Az általános emelkedés két százalékot mutatott, de volt úgy, hogy hármat, vagy ötöt is elértek bizonyos ételtermékeknél. Az állatoknak semmi okuk sem volt a kételkedésre, különösképpen már csak azért sem, mert fogalmuk se volt már, hogy a Forradalom előtt, milyen viszonyok uralkodtak az Állatfarmon. Néhanapján azonban vala­mennyien úgy érezték, hogy kisebb számoszlopokkal és nagyobb fejadagokkal másként festene az életük. A rendeleteket általában Visító szokta felolvasni, vagy valamelyik disznó. Napóleon nem nagyon mutat­kozott a nyilvánosság előtt. Amikor megjelent kö­zöttük, most már az állandó kutya-kiséreten kívül egy fekete kakas is a sleppjéhez tartozott, aki Napóleon megnyilatkozásai előtt élénk “kikkirikii-kukkurikuu”­­zásba kezdett. És arról is hallottak, hogy a farmépület­ben Napóleonnak külön lakosztálya van. Egyedül ét­kezik, két kutya szolgálja ki és sohse eszik cserép­tányérból, hanem valódi Korona-Derby polcellán kész­letből, melyet az ebedlőszekrényből hozatott át magá­nak. Azt is tudomásukra hozták, hogy Napóleon szü­letése napján díszlövést adnak le, csakúgy mint a má­sik két nevezetes ünnepnapon. Napóleont most már soha sem emlegették egy­szerűen csak “Napóleonnak”. Hivatalosan, mint “Ve­zérünk, Napóleon Elvtárs” emlegették és a disznók nagy előszeretettel aggatták rá ilyen neveket, mint például Állatok Atyja, Emberiség Réme, Birkák Vé­delmezője, Kacsák Barátja és ezekhez hasonlókat. Visítónak, amikor Napóleonról beszélt, csak úgy öm­berendezését illetően, mint mikor 1944. őszén a tulaj- távú vasúti pályán hozzák a Szovjetunióból. donosai eltávoztak belőle a front közeledtével. Egy szó: “csodálatos"! Felbecsülhetetlen érték szőnyegben, képekben, bútorokban stb. Kassát a XIV. században Károly Róbert alapí­totta. 1945-ben 60.000 lakosú város, ma 125.000 és 1970-ben 300.000 lelket fog számlálni, ez a rohamos fejlődés rá is nyomja bélyegét a régi patinás, csendes kulturvárosra. Csodálatos szép Dóm, Orbán-torony (Azóta leégett), Szt. Mihály kápolna, valamint a színház a Fő utca kiszélesedett területén helyez­kednek el, parkok, szökőkutak, mint díszítő elemek választják el ezen remek alkotásokat egymástól. Ez az építészeti rendszer több felvidéki városra jellemző. A nagy fejlődés oka, hogy Kassa mellett kb. 8-10 km.-re Sepsi irányában épült és épül a világ harmadik legnagyobb vasérc olvasztója és hengerműve (USA, Szovjetunió). Az ércet az addig kiépülő széles nyom-A Szent Erzsébetről elnevezett katedrális Kassa képéhez úgy hozzátartozik, mint Esztergomhoz a Ba­zilika. Régi, szép, patinás város, értékes templomok és középületek, görbe utcák, nagy forgalom, élénk üzleti élet a jellemzője e hangulatos városnak, melyben na­gyon sokan beszélnek magyarul. Városnézés után a megmaradt cseh korona maradványai átváltoznak levelezőlappá, sörré, igy kedélyes hangulatban indu­lunk Rajka felé, a magyar határra. A gyönyörű ut felejthetetlen emlékei és élményei gyarapítják tudásunkat és gazdagítják emlékeink tár­­házát-Heckenast József helyszíni beszámója alapján közli: Dr. Heckenast Dezső 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom