Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)

1970-03-01 / 3. szám

Flórián Tibor:

TÉBOLYULT SZAVAK UTÁN

Istenem, adj erőt kimondanom az igét, a megváltó szót, mely áttör börtönön, falon, gátakon; átrohan, poklokig leszáll, csillagokhoz kiált. Kelettől nyugatig, a megalázott millióknak, bujdosó testvéreimnek egyetlen szóval szeretnék üzenni. Egy rövid szóval, hogy bányákban és gyárakban, idegen fegyverek alatt, a hatalom, vakság és elfogultság béklyóiban, beteg eszmék között, a világ négy táján megértse minden magyar.

Sok szót harsogtak már világgá s mindegyik szó mögött egy elv, egy hatalom, egy párt, egy klikk, egy zsarnok, egy érdek vigyorgott szelídre festett álarcok mögül reád. S ha visszamosolyogtál, megjelentek házadban a csatlósok, kopók és az “egyedül üdvözítő” elv fölesküdött katonái, akik megszerveztek, átképeztek, használhatóvá gyúrtak önmaguk számára.

Demokrácia, kommunizmus, antikommunizmus, fasizmus, szocializmus, kapitalizmus, egyenlőség, szabadság, testvériség. Csupa üvöltő, hazug és ígérgető szó, melyek mögött mindig egy jól szervezett csoport érdeke vigyorgott. Melyik foglalkozott ezek közül veled, az emberrel? Veled, a lélekkel?

A te érdekedben hirdette magát mindegyik s a széljárás szerint, hol az egyik, hol a másik után rohantál. Építettél, romboltál, harcoltál, öltél, fosztogattál és szónokoltál értük.

Mindegyik szónak voltak már magyar mártírjai és tébolyultjai. Mindegyik szóval ezrek buktak el már közülünk, hogy holtukkal termékenyebbé tegyék a földet és fertőzőbbé a levegőt. Az elbukott szó után, a meghalt, vagy kivégzett milliók után uj szavak támadtak és uj milliók meneteltek vakon a megsemmisülés felé.

Egyik szónak sem volt köze a teljes igazsághoz, mert nem volt köze Istenhez. Egyik szó mögött sem volt igazi béke, csak fegyverek voltak, mindig uj fegyverek, melyek védték, vagy terjesztették az “eszmé”-t. És nem volt mögöttük szabadság, csak porkolábok voltak, katonák és szavazócédulák és egy emberöltő sem kellett ahhoz, hogy “szabadon” nyilvánított véleményed alapján megvetés, vagy üldözés jusson osztályrészedül. Hol az egyik, hol a másik elv nevében szállták meg országodat és házadat a katonák, bebörtönöztek és őriztek a hóhér köteléig, vagy a legközelebbi “felszabadulás”-ig a porkolábok.

Hiába dolgoztál csendben, építettél, imádkoztál, és neveltél családot. Barátaid voltak és szomszédaid és barátság, vagy jó szomszédságod elég volt ahhoz, hogy felelősségre vonjanak, elhurcoljanak, száműzzenek, megöljenek, szétszórják családodat, kifosszanak, vagy ha “hajlékony” vagy, egy újabb pártba szervezzenek és egy uj hatalom gépfegyvereinek kezelésére oktassanak.

Európában, Ázsiában, vagy Amerikában, a Föld minden táján csüggedten és nyugtalanul, kiábrándultán, vagy örjöngve keresik az uj szót, mely nem vezethet félre, nem árul el, nem tesz földönfutóvá és nem foszt meg senkit önmagától.

Egy uj szót vársz te is, nemzetem, melyet függetlenül a széljárástól, a hatalmasok érdekeitől, politikától, pártoktól, csoportoktól nyugodtan vallhatsz és kiálthatsz világgá. Egy szót, mely nem csak neked szól és nem csak a percnek, órának, keletnek, vagy nyugatnak, mint a harsogó igék. Egy szót, mely érvényes mindenkor és mindenkire.

Két háború után, börtönök és bitók árnyékában, a megcsufolt és üldözött béke napjaiban, vicsorgó fegyverek, szónokok, tébolyult szavak között, mit mondhat neked, nemzetem, a költő, aki nem esküdött soha semmiféle jelszóra, csoportra, vagy pártra? A költő, akitől féltek, de nem kedveltek sohasem a hatalmasok.

Mit mondhatok, mit hirdethetek bátran, teljes lélekkel, minden erőmmel, egész életemmel, hogy félre ne vezesselek, el ne áruljalak? Azt hirdetem, amiben születtem és ami téged is mindig védelmezett, anélkül, hogy tudtál volna róla. Egy szót hirdetek, amiben ha hittél is, mindig más dolgok mögé helyezted, mint olyat, ami legfeljebb csak a léleknek szól, de nem oldja meg problémáidat, életedet, viszonyodat a világgal, nemzeteddel, az emberiséggel. Ez a szó: a kereszténység.

Bátran mondhatod ki te is és hirdetheted. Szégyenkezned nem kell soha miatta. Ha üldözni is fognak érte, szenvedésed csak nagyobbra növeli. El nem bukhatsz vele anélkül, hogy te tudnád biztosan szabadulásodat és győzelmedet. Egyszerű szó: kereszténység, de benne van minden, ami az ember számára jó és elengedhetetlen. Minden szóból, minden elvből — volt benne — a szépség, a türelem, a megbocsájtás, a szeretet, az Isten felé vezető, eltéveszthetetlen ut. Tündöklő ragyogás, kétezer év érett bölcsessége, áhítata, megértése. Nemzetem történelme s az egyetlen cél, melyért nem haltak hiába őseink a Duna táján. Esztergom, Debrecen és Pannonhalma, áldozatos igehirdetők és hitvallók serege.

Ez a szó válthat meg egyedül, mutathatja az utat és vezethet végig a világon. S ha olyan helyre jutsz, ahol már kifogytak felekezeted templomai, ne ekétségbe. Mondd ki bátran: Isten. S ha azt felelik rá: hiszek! Állj meg ott bátran —- mint testvérek között — és kezdj el az örök Isten dicsőségére: templomot építeni!

1