Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
KI MIT MONDOTT A NEMEKRŐL? MAGYAR NAGYSSZONYOK n Laub: Azért vagyok férfi hogy kitartsak annál, amit megkezdtem és hogy életemmel is elősegítsem szellemem törekvését. Hebbel: Ó, milyenek is a férfiak! Jobban szégyenlik könnyeiket, mint bűneiket. Mill: Némelyik férfi azt hiszi, hogy ösmeri az asszonyi nemet, mert egyikmásikhoz talán gyengébb kötelélek fűzik! Lehet, hogy az ilyen férfiak esetleg az asszonyi természet egy részét ösmerik, de nem az értékeket, mert ezeket éppen ő előttük titkolják a nők legjobban. Goethe: A férfiak egyetlen kincse az aszszony, mert egész idealizmusukat rájuk pazarolják. Goltz: Az asszonyok inkább arra törekednek, hogy boldogítsanak, mint hogy boldogok legyenek. Ovidius: Az asszonyi szó könnyebb a repülő levélnél és értéktelen, mert viz árja és szelek szárnya tovaröpiti. Aischylos: Minden asszonyt messze kívánok magamtól jó és rossz időkben egyaránt, mert a szerencsében mohók és szelesek, amikor pedig gondok kerülik a házat, a bajt még fokozzák. Börne: Nehéz eldönteni, mi nehezebb és háládatlanabb dolog: lámpát tisztogatni vagy az asszonyokat meggyőzni valamiről? Minden második percben ismételgetni kell velők a bánásmódot és ha türelmetlenek leszünk, újból kell kezdenünk. Hartman: Az asszonyok minden tárgyi vitát személyes térre terelnek, akár finom 40 ENYINGHI TÖRÖK BÁLINTNÉ Pemflinger Márk, a szebeni királybíró, gyakran megfordult a királyi udvarban. Szívesen látott ember volt ott. Egyszer, egy ünnepi alkalommal, leányát, Katát is magával vitte. Buzaszőke, kékszemü, nyúlánk leány volt a kis Pemflinger Katalin. Ajkán örökké mosoly ült s kék, mandulavágásu szemeiben játékos tűz ragyogott. Szépsége, sugárzó jókedve nagyon megtetszett Mária királynénak. Nagyon szívesen fogadta a kislányt s többizben meg is hívta magához. Katalin jól érezte magát a királyi udvarban. Egyszer aztán a királyné azzal a kéréssel fordult Pemflinger Márkhoz, engedje meg, hogy a kislány teljesen odaköltözzön a királyi udvarba. Személyes udvarhölgyének szeretné. Pemflinger Márk nem szívesen engedte el a leányát. Igaz, hogy mint lovastiszt, gyakran táborba szállott s ilyenkor távol volt családjától, leányától, de ha hazaérkezett, szerette a gyermekét maga mellett tudni. Mégis, a királyné kérésének nem tudott ellentállni s Katalint felengedte a király udvarába. Pemflinger Kata tehát Mária királyné mellé került s udvarhölgyévé lett. Szépségével, kedves modorával, de főleg jókedvével egész környezetét meghódította s csakhamar a királyi udvar legnépszerűbb, legkedveltebb alakja lett. Itt a királyi udvarban ismerkedett meg enyinghi Török Bálinttal. Ha Pemflinger Katalin a királyi udvarban volt népszerű, akkor Török Bálint az egész ország lakossága előtt örvendett közszeretetnek. A legszebb, legdaliásabb férfia volt korának. Aki csak megemlékezik Török Bálintról, akár levélben, akár irásmüben, vagy történeti feljegyzésekben, sohasem felejti el megjegyezni, milyen daliás, jóalaku, szép férfiú volt ez a törökverő hős. Ám Török Bálint nemcsak testi szépséggel rendelkezett. Bátorságának, rettenhetetlenségének, harci ügyességének hire országszerte ismert volt. De ismerték jómodorát, műveltségét, nagy tudását is és megemlékeztek nem egyszer okos, nyílt beszédjéről. A két fiatal a királyi udvarban csakhamar egymásra talált. Török Bálint mind gyakrabban és gyakrabban fordul meg a királyi család körül s sürü látogatásának oka a szép, buzaszőke Pemflinger Katalin. Rövid ismeretség után meg is kéreti, el is jegyzi Katalint. A házasság azonban nem mehetett olyan gyorsan végbe. Török Bálintot a kötelesség a harcmezőre szólította. De mihelyt elsimultak a bajok, már megint ott van menyasszonya mellett
