Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-04-01 / 4. szám
Ezüstkoporsó és királyi öltözék fedte hült testét, — de senkisem kisérte a koporsót övéi közül. Györgyöt Déva ostroma tartotta fogva, a többiek pedig már régen beléptek a megismerés kapuján, amely most megnyílt a nagyasszony tudást szomjazó lelke előtt is. Rímek sora és dicsőítő írások serege tartja fenn emlékét a kegyeletes utókor előtt, de bizonnyal nincsen dicsőítő írás és magasztaló ének, amely igazabb, teljesebb és kifejezőbb volna a fejedelem harminc évi házasélet után irt végrendeletének szavainál: Györgyről és Zsigmondról intézkedvén, azt kívánja, hogy “mindketten függjenek anyjuktól”, akinél 6, mióta az Ur Isten összehozta kettejüket, “szebbet, okosabbat, gazdagabbat s akármi dicséretre méltóbb személyt” nem látott. R, Radó Lili. jának. Egyszer, amikor Clarisse, Lemaitre szerelmének számos kék, zöld és barna tanujelét mutogatta a bőrén az édesanyjának, ez megsokalta a dolgot. Vésztjóslóan beállított Lemaitre-hez, akit nemes egyszerűséggel így aposztrofált: — Gyáva! Gyáva! — Ühüm — mondta csendesen Lemaitre; egyebet nem válaszolt. — Szégyelje magát — folytatta Clarisse anyja, — megverni egy védtelen nőt! Engem merjen megütni, engem — maga gyáva! Lemaitre kissé csodálkozva nézegette a mérges hölgyet, aztán vontatottan, de magától értedődő természetes hangján csak ennyit szólt: — Önt, asszonyom? Hiszen önt én nem szeretem! Sándor Dénes: CSAK AZ TUD ÉLNI, AKI MOSOLYOG Édes testvérem, drága kincs az élet, És élni, élni: szép és gyönyörű! Ha ifjú ajakról csendül fel az ének S ha ujjongva zendül minden hegedű. Édes testvérem, drága kincs az élet, Ha benned Krisztus arca és képe ragyog Csak az mondhatja el magáról: élek! Csak az tud élni: aki mosolyog... Csak az tud élni, ki mindig nevet, Kinek a lelke élettől vidám, Kiből kicsordul minden szeretet És himnuszt zeng az élet hajnalán. Ki minden könnyből szivárványt fakaszt Az élet sínjén győztesen robog, Minden szikláról virágot fakaszt, Csak az tud élni: aki mosolyog... Jaj, hányán vannak, kiket bús írások Komor, koporsós vázzá festenek. Zúgó, borongó zivatarozások Áztatnak sárrá fényes lelkeket. Ó hányszor borúi ég színe sötétre, S elhúnynak fénylő, lelkes csillagok. Boldog, kire ráragyog az égnek kékje, Csak az tud élni: aki mosolyog... Az én testvérem nagy, győztes gyerek, Kiből mint méz, úgy ömlik a dal, Kiben nincs álnok, sötétlő harag, Ki ősz fejjel is ifjú-fiatal. Kinek tiszta lelke a jó aranyos pázsitján Mint egy ezüst patak ömlik, kanyarog, Aki nem fut tűnő délibábok után. Csak az tud élni: aki mosolyog... Az én testvérem nagy, győztes gyerek, Kinek szivében nincsen holmi lom, Elé tódulnak mosoly-serlegek, Mert lelkén ég az arany-liliom, Kinek nevető, tüzes két szemében Krisztusnak a képe remekbe ragyog, Csak az tud dallal, győzelemmel élni: Ki mindig, mindig, mindig mosolyog ... BOLONDOS SZÓTÁR öreg ember — aki még emlékszik arra az időre, amikor a babysittert anyának hivták. öregség — az egyetlen dolog, amit minden fáradozás és megerőltetés nélkül elérhetünk. öregség — a legnagyobb baj, ami csak történhetik velünk. Más bajokból kigyógyulhatunk, ez minden nap rosszabb lesz. 47
