Kárpát, 1970 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Agmánd tehát teljes magyarul “folyamos Apafarkas” lenne, utalva arra, hogy ez az, akiről a folyót elnevezték. Az sem lehetetelen, hogy a magyarság töröknyelvü része igy hivta a folyót *Khurt-abaakmani “Farkas apó folyója”, ebből fé ig lefordítva magyarra *Khurtaba-igyi lett. Jegyzetképp hadd említsük: Herczeg Ferenc Pogányok c. regényében a besenyő “szerdár” neve Hurtoba. Vajh honnan vette? Oly jól vág magyarázatunkhhoz tötök névvel; s oly kevéssé illik a többi perzsa alakú “besenyő” nevek közé, melyeket nyilván Herczeg költött (Seruzád! vő. Seherezádé; “szerdár” cim!) IV. MAGYAR FOLYÓNEVEK ÉSZAKNYUGATON A mai Tótföld, Szlovákia folyónevei, a helynévkincsnek ezek a legrégibb elemei bármely népnél, mindmáig megfejthetetlenek, épp a legnagyobbak, a legfontosabbak: Nyitra, Zsitva, Garam, Ipoly, Árva, Turóc, stb. Csak a Vág-ra vetett föl Melich János egy ógermán megfejtést, a mai német Waage, Woge angol wave “hullám, vizár” szó régi alakjából származtatva. E magyarázathoz sietünk megjegyezni, hogy a Vág név régen nem szerepel, ókoriaknál Aucha a folyó neve (legalább is a történelmi földrajz szakemberei az ókori Aucha folyót a mai Vággal azonosítják). E nevet a mai Vág névvel nehezen lehetne azonosítani, minden összecsengés ellenére, hangtani nehézségek miatt. Föltűnő, hogy a legtöbb folyónév -va végű, olyannyira, hogy egy finnugoristánk a zűrjén va “viz” szót kereste bennük, meglehetős hibásan, mert e zűrjén szó megfelelője a magyarban a VIZ. . . . Hogy pedig zűrjének is jártak volna Árpádékkal errefelé, arról nincs adatunk . . . Kniezsa azonban egy nyugatmagyar folyónév kapcsán talán jobb irányba utal: az Ikva folyót a germán (ógernépvándorláskori bármi “nyugati germán”, pl. markomann, kvád, stb. vagy esetleg “keleti germán” pl. gót, longobárd, gepida) Ik-ahva szóból magyarázza, melynek utótagja azonos a gót ahva “viz” szóval. Tévedés elkerülésére megjegyezzük, hogy ez az ősi germán ahva szó a latin aqua-ból ered, de összefügg vele: “unokatestvére.” A mai germán nyelvekből kihalt, a folyónevekben azonban máig él, pl. a Fischa (Bécsnél) végső a-ja innen ered (“hal-folyó”), a Salzach régibb alakban őrizte meg (sófolyó, V. i. jelentésében Sajónkkal azonos). Az ahva u. i. utóbb -ach, majd -aa és -a lett. ÁRVA folyónevünk, (mely vármegyenévvé is lett ) eddig megfejthetetlennek szerepelt Tótul Órává; a magyar innen némi hangtani erőltetéssel ugyan eredhet(Oriva: Orva: Árva és kései nyúlás az első szótagban), de az Orava tótból sem fejthető meg. Tegyük föl, hogy az -ava vég a germán ahva — “viz”, akkor az Or-nak is germánnak kell lennie, és (szlávisták tudják, a szokásos germán a: szláv о fejlődéssel) Ar-nak kellett hangzania. A germqn Aar — “sas” igen jól vág, mert “Sasfolyó” gyakori mindenütt, a hegyvidék jellegzetes madara különben is. És végül is, a római korban e terület a germán markomannok és kvádok vidéke volt (velük hadakozott a mai Esztergom, Garam vidékén a nagy bölcsész császár, Márk Aurélius). A gótok és hunok nagy csatája valahol a Netad folyó mellett volt Attila halála után, amely könnyen a Nyitra lehetett (akik a Nera aldunai folyóval azonosítják, azok nem tudják, hogy a Nera egészen uj oláh alak a régi magyar Nyáridból; alább a Nyitra névnél látjuk, hogy ez a legjobb azonosítás). Az 5.-7. században a mai Szlovákia a töröknyelvü hunok, avarok területe; ezek ugyan nem igen telepedtek hegyekbe, de a völgyek folyóneveit fönntartották és továbbadták, igy föltehető, hogy a tót Orava avar közvetítéssel került tótba Kék Vera: MAJD AKKOR . . . Ha megtanultam görbülő gerinccel derékbatörni száz előszobán . . . ha már konok bolondság nem bilincsel s bohóc-vigyorba görbül majd a szám . . . Ha önmagam vidáman elvetéltem . . , ha hig világom sürü görcsbe ráng, s mi egybe volt, apró vacakra téptem, amért a markom préda és falánk . . . — Nos akkorára ketrecem kitárul, kiléphetek, s mesékbe vész a tér — mikorra már semmiségbe bávul. Amig erembe lázadó a vér s kemény fejem kevély csodákba kábul, a gond. a kin veszett vasat sem ér. И
