Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-02-01 / 2-3. szám

KIRÁLYSÁGOM Robert Louis Stevenson:

(My Kingdom)

Csillogó kék forrást leltem Dombocskáktól átöleltem Rekettyés között.

A kis völgynél kisebb voltam,

Hangafü, som közt guggoltam,

Hol méh zümmögött.

Tenger lett a csöppnyi forrás,

Hegy a szelid vakond túrás,

Én meg oly kicsi.

Hajót, várost építettem,

Barlangokat kereszteltem:

Van, ki nem hiszi?

Enyém — mondtam — ég, föld, minden Nem osztozik ennyi kincsen Vélem senki se.

Király vagyok. Miéhem mézzel,

S édes fecske csicsergéssel Van szivem tele.

Tengeremnél nem volt mélyebb, Alföldemnél nem volt szélesb,

Király voltam és Este felé anyám hangja Szállt felém az alkonyatba,

Hogy a tea kész.

Búcsúzzunk hát kicsiny forrás,

Friss sügér had, tiszta zsongás,

Hangafü virág.

Allah! Hogyan női a “nörszi”

S hüvösödik, ahogy — jaj — ni!

Közeleg a ház.

MESÉSKÖNYVEK FÖLDJE

(The Land of Storybooks)

Ha lámpa gyűl, ha este lesz,

Apám, anyám halkan cseveg,

Vagy dalolgatnak a tűz körül,

Nekem meg tájat mese szül.

Játék puskámmal éberen Kuszok a szőnyeg peremen,

S az erdők hajlatát követem A szofa mögött, a szőnyegen.

Ott, ott az éjben egymagám Szunnyadok vadász sátram alatt, iS eljátszom mind a sok mesét, kiig nem jön az ágyba-fektetés.

Ezek a hegyek. Az erdeim,

S a csillagfényes estjeim:

Az ott a folyó. Oda jár Szomjasan bőgő oroszlán.

Látom őket is, — messze ott Tábortűz fénye hunyorog,

S én, mint egy kúszó indián Settenkedek árnyak után.

Mikor a kisasszony értem jön,

Lelkem a tájtól elköszön,

Egy bucsu-pillantást vetek rád Drága meseföld: Jó Éjszakát!

Fordította: Tóth-Kurucz Mária

51