Kárpát, 1965 (5. évfolyam, 2-7. szám)

1965-04-01 / 4-7. szám

nem nyitottak és a meglévők is kezdtek másfelé körülnézni. Grace hercegné mindent megváltoztatott. Meg­adta az országnak a trónörököst és az idegenfor­galmat is minden erejével előmozdítja. A herceg­né nemcsak a szépségével, hanem a boldog családi életével is mindenki csodálatát vívta ki. Ez a két asszony boldog feleség és anya, részt vesznek országuk gondjaiban és igyekeznek segíte­ni a népüknek. ❖ Hát a harmadik asszony, a “majdnem király­né”? Aki azt hitte, hogy a világ leghatalmasabb birodalmának a trónjára ülhet, egy hü és engedel­mes férj mellé. A férjet megkapta, de a férj fejéről a korona leesett. Vajon megelégedett-e sorsával, teljes-e az éle­te, mint a másik két asszonynak? Jelenleg hatvanhét éves, teljesen egészséges, az alakja még mindig nagyon jó. Már majdnem harminc éve felesége Anglia volt királyának és ezt mindenki tudja róla. Ha az alkalom úgy kívánja, ragyogóan tud társalogni és elbűvölően kedves tud lenni. A koronán kívül anyagiakban nem volt soha­sem hiánya. A királyi család a férjének egy tete­mes évjáradékot utal ki, ami után nem kell egy fillér adót sem fizetniük. A nagy népszerűségének következtében lakhe­lyek, ruhák, utazások és értékes ékszerek felett rendelkezhet. Mindezekért vagy nagyon keveset, vagy egyáltalán semmit sem kell fizetnie. Nincs helyhez kötve; mindenütt otthon van, de sehol sincs otthona. Idény szerint változtatja a lakhelyét: ősszel New Yorkban van, ahol egy előkelő szállóban lakik. Itt a szálló igazgatóságának szeszélye szerint, vagy nem fizet semmit, vagy csak egy nevetségesen csekély összeget. Röviddel karácsony előtt a floridai Palm Beach-be utaznak. Kora tavasszal átmennek a két franciaországi há­zuk egyikébe. Újabban az a hir járja, hogy Spa­nyolországban is akarnak egy villát venni. Az út­jaira mindenüvé elkíséri a férje, akinek ezen kívül az égvilágon semmi dolga nincs. Kíséretéhez tartozik még két titkárnő, a fér­jének az inasa, egy komornyik, egy sofőr és egy francia szobalány. Mondják, hogy amikor a reg­geli szürkületben hazatér egy estélyről és valami az eszébe jut, felcsengeti az egész személyzetet s magaköré gyűjti a szemét dörzsölő társaságot va­lami csekélységért. Rendkívül jólápolt és a saját ruházkodására mintegy százezer dollárt költ évente. Ennek csak egy egész csekély része megy ékszerre: gyűrűre és karkötőre. Miután a kezei nem szépek, nem akarja a figyelmet rájuk irányítani. Ritkán hord kalapot, (egyszer kijelentette, hogy minél kevesebb kalap­­annál jobb), de azért néha több tucatot is vesz egyszerre, darabját nem egyszer száz dolláron fe­lül. Cipőről és kézitáskáról ne is beszéljünk. Ruháit, kosztümjeit ritkán veszi fel kétszer egymásután. Ha már betöltötték hivatásukat és fel­tűnést keltettek, akkor eladatja őket. A hercegnét mindenütt és mindenkoron meg­különböztetett elbánásban részesitik. Ismerősei szeretnek vele mutatkozni és hírnevének fényében sütkérezni. A hires vendéglők és szórakozóhelyek tulajdonosai a lába előtt hevernek, mert gyakori látogatása jó üzletet jelent nekik. A kereskedők tülekednek az ajtaja előtt, hogy árujukat olcsóbban eladják neki, sőt gyakran elő­fordul, hogy a legdrágább holmijukat ingyen neki­ajándékozzák, csakhogy elterjedjen a hir, hogy a hercegné az ő vevőjük. Az árkülönbözetet aztán a kevéssé hires vevőkön behozzák. Három évtizede játszik, csillogtatja magát a világ legelőkelőbb társadalmi köreiben. Mindenütt és minduntalan olvashatjuk róla, hogy hol járt, mit csinált, de soha egy szót sem arról, hogy valami emberit, valami hasznosat hajtott volna végre. Ed­dig még egyszer sem került abba a gyanúba, hogy az ujját begörbítette volna valakiért, aki anyagilag kevésbé jól állt, mint ő. A legszomorubb, hogy amig a hercegné ina­­szakadtából végzi az estélyek rendezését, azok lá­togatását, öltözködik, utazik, addig a férjének az öleb sétáltatásán kívül, semmi más elfoglaltsága nincs. A herceg egy kifinomult ember és a rövid idő alatt, amig a trónon ült, igen népszerű volt. Min­den adottság megvolt benne, hogy jó uralkodó le­gyen belőle, aki az országát jól szolgálja. Amikor elvesztette a koronáját, minden jogá­ról lemondott, hogy valaha is bármilyen vezető ál­lást töltsön be a Brit-birodalomban. Az elmúlt kö­zel harminc évben egyetlen produktív cselekedetet nem hajtott végre, egyetlen emberbaráti tette nem volt, ami túlélné őt. De talán megtalálta a boldog­ságát a házasságában, amelyért odaadta a koroná­ját, A koronát, ami után a hercegné annyira vá­gyódott. 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom