Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
LISZT FERENC ÉS KIADÓJA: HECKENAST GUSZTÁV Irta: Dr. Heckenast Dezső Előző cikkemben megemlékeztem a magáramaradf Liszt Ferencről,akit öregkoréiban, dicsősége tetőfokán a millénium uriember-hazafisága, a századvég meghasonlott társadalma nemcsak hogy nem értett meg, hanem egyenesen elmarasztalt. A saját nemzeti forradalmát eláruló társadalom Liszt Ferencnek egy látszólagos téves zenei felfogását — ködös hazafiui lelkesedésében — nemzetgyalázásnak fogta fel és országraszóló vita keletkezett Liszt Ferenc magyarsága körül, ami aztán nagyon kapóra jött az osztrákoknak-németeknek s ennek az átkát még ma is érezzük nemzetközi vonatkozásban ... Liszt Ferenc mai értékelése azonban ma már más fordulatot vett, főleg Bartók Béla zseniális Liszt-felismerése kapcsán; a cigánymuzsikáról irt — sokszor félremagyarázott, rosszul fordított és főleg tendenciózusan elferdített — könyve pedig, amelyet magyar és német kiadásban Heckenast Gusztáv tett közzé, éppen napjainkban nyert teljes rehabilitációt Magyarországon és külföldön egyaránt.. A Heckenast és a Liszt-családok kapcsolata Nyugat-Magyarországról ered: mindkét család Sopron és környékének őslakója, ahonnan szétrajoztak Dunántúl és a főváros irányába. Liszt Ferenc és Heckenast Gusztáv személyi kapcsolata viszont 1857-ben, Liszt Ferencnek egyik hazalátogatása alkalmával kezdődött. Heckenast Gusztáv, a nagymüveltségü, művészi érzékű és zeneértő kiadó (jól rajzolt, festett és kitünően zongorázott) megismerkedett a művésszel, aki ez alkalommal említést tett neki a cigányokról és a cigánymuzsikáról készülő müvéről. Heckenast Gusztáv ekkor felajánlotta Liszt Ferencnek, hogy kiadja munkáját magyarul és németül, amibe a szerző szívesen beleegyezett — azzal a kikötéssel, hogy müvét először Párizsban, franciául kívánja elhelyezni. A könyv 1859-ben Párizsban meg is jelent: Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie címmel, címlapjának a belső oldalán a szerző soraival, amely Heckenást Gusztáv pesti kiadó részére biztosítja a munkának a német és magyar kiadásának a jogát. A könyv a cigányok eredetének és történetének ismertetése után ismerteti a cigány-skálát, a cigányzenészek improvizáló-komponáló művészetét; szól a cigányok és a magyarok zenéjének a viszonyáról és arról a tökéletes megértésről, amellyel a magyarok a cigányok zenéjét fogadták és kibontakozásának tényezőivé váltak. Liszt Ferenc könyvének célja -— a befejezésből derül csak ki: tulajdonképpen a Magyar Rapszódiáknak a bevezető magyarázata kívánt lenni s ha közvetlenül a nagy sikert arató rapszódiák előtt vagy velük egyidőben jelent volna meg, akkor más lett volna a visszhangja. így azonban sok évtizedes vitákra adott alkalmat és sorozatos Liszt-ellenes támadásoknak lett az alapja, amelyek még ma sem csillapodtak le teljes megelégedésre ... Ismeretes az az országra szóló vita, amely a francia nyelven megjelent mü körül keletkezett. Egymást hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! Száraz nyelvem kisebzett, égő fejem zavart, elindulok, mint egykor Csorna Sándor, hogy felkutassak mindenegy magyart. Székelyek, ott a bércek sziklamellén, üljetek mellém! Magyarok, ott a Tisza partján, magyarok, ott a Duna partján, magyarok, ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém! Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban vagy Amerikában, üljetek mellém! Ülj ide, gyűlj ide, népem s hallgasd amit énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegen húrjait jajgatva tépem, ó, népem, árva népem, dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszinü, ósetét, nehéz fanyar borok, dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve tízmillió torok! Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt kénköves szele s Európa fogja be fülét, nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele: Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó, Jeruzsálem! Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át, mikor nem téged emlegetünk, ó, Jeruzsálem! Rothadjon el lábunk, kezünk, mikoron hozzád hűtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem! 4
