Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-07-01 / 1. szám

foniiti a szobalányt, hogy az szegény sírva fakadt.

Hej, szeme-szája tátva maradt a királyfinak, mert könny helyett csupa drágagyöngy pergett a leány szeméből! Nagyot kiáltott örömében:

— Te leány, talán bizony te vagy a gyöngyötsíró s rózsátnevető királykisasszony?

A leány nem szólt semmit, csak elkezdett nevetni, s hát csak hullott a szájából fehér, piros rózsa, égő

vörös, egyik szebb a másiknál. Akkor azután lehúzta

a cipellőjét, s elkezdett sétálni föl s alá a szobában, s perdült, karikázott lába nyomán a sok arany.

Hiszen a királyfinak sem kellett egyéb. Kiseprűztette udvarából a boszorkányt s a leányát, s aztán mindjárt megesküdött a rózsátnevető királykisaszszonnyal.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

EGY FALUSI HÁZ UDVARA

54