Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)

1964-07-01 / 1. szám

A farkas válláról nekirugaszkodott, kiugrott a veremből s azzal — uccu neki, vesd el ma­gad — egy szó nem sok, annyit sem szólt a farkasnak, elszaladt a faluba, ott aztán addig settenkedett, amig egy ludpajtába be nem surrant s nagy lagzit csapott ottan. No, hanem mégis eszébe jutott farkas ko­ma. Vitt neki is egy ludcombot. Odakullogott a veremhez s mondotta sopánkodva, szomo­rú pofával: — Hej, farkas koma, de megjártam. Be­mentem a faluba, hogy neked ludat hozzak. De amikor éppen beállítottam a ludak közé, s megcsíptem egy ludat, a gazda rajtam ütött, e csak ez a ludcomb maradt a szájamban. Lá­tod, farkas koma, én ezt is neked hoztam. Ugy-e, jó komád vagyok? — Jó vagy, jó — mondja a farkas — ha­nem ha még jobb akarsz lenni, nyújtsd be a farkadat, s huzz ki engem innen. — Jaj, lelkem komám, azt én nem tehetem mert gyenge farkam töviből kiszakadna. De meg a nyakadat is kitörhetnéd, úgy vissza­esnél. Hanem hozok majd egy gallyat, s az­zal kihúzlak. Elszalad a róka, s hoz két gallyat: egy e­­rősebbet s egy gyengébbet. Először a gyen­gébbet nyújtotta be, s amint a farkas bele­kapaszkodott, nagyot rántott rajta. A gally ketté törött, s a farkas úgy visszaesett, hogy csak úgy nyekkent. Ordított a farkas keserves kínjában, a ró­ka pedig akkorát kacagott, hogy az erdő is csengett belé. Akkor aztán benyújtotta még­is az erősebb ágat, s azon kihúzta a farkast. Mikor mind a ketten kint voltak, mondja a róka: — Gyere, komám, a faluba. Az imént, a­­hogy bejártam, láttam, hogy egy háznál la­kodalom van. Gyere, mulassunk mi is, eleget Szomorkodtunk. Bemennek a faluba. El a lakodalmas ház­hoz. Hát ott éppen javában áll a lakodalom. Húzzák a cigányok, járják a legények s leá­nyok. Ennél jobb alkalmat kívánva sem kí­vánhattak volna. Besurrantak a kamarába, ott nekiestek a sok jó disznóhusnak, szalon­nának s minek. De még a boroshordónak is. Ettek-ittak, táncoltak. A másvilágon sem le­hetett volna jobb dolguk. Hanem egyszer csak a róka észreveszi, hogy amig ők lakmároztak, valaki rájuk zár­ta a kamara ajtaját. Nem szólt semmit a far­kasnak, hadd egyék-igyék, ő azonban egy vasszeget keresett, s azzal elkezdett ásni a fal tövében. Kérdi a farkas: — Mit csinálsz, róka koma ? Felelt a róka: tény volt ő is, mint ahogy keresztény volt Gyula egész háza­­népe s ezek között egyetlen nővére, a szép barna Karoldu. Mindkét leányt a nagytudásu Hierotheus pap tanította a ke­resztény vallás tanaira. Sarolta nagyon szép volt. Mint ahogy neve is mutatja, amely régi török nyelvjárás szerint világosat, fehéret jelent, szőke volt és fehérarcu. Az udvarában lakó szláv népek csak Belekneginának, azaz Fehér királynőnek, Szép hercegnőnek becézték. De nemcsak neve árulja el csodálatos szépségét. Kortársai is egytől-egyig megegyeznek abban, hogy délceg, szép leány volt, aki szépségével felülmúlta minden asszony­társát. Apja udvarában különleges nevelésben volt része. Mint a vajda leánya megtanult lovagolni, ijat forgatni és a vadásza­tok alkalmával ugyanúgy résztvett a vad üzésében, mint a legügyesebb és a legrátermettebb férfi. Fegyverforgatásban, lovaglásban annyira kitűnt, hogy majd minden nagyobb va­dászaton ott találták őt is s volt eset, amikor hadakozásba is elkísérte a férfiakat. De ugyanakkor a keresztény apa leánya is volt. Gyula udvarában sok szépet és jót láthatott. A Bizáncból visszatért Gyula sohasem feledte el, hogy kereszténnyé lett. Ha had élére állott is, görög terület felé soha nem vette többé az út­ját s a vendégbarátság kötelezettségét egyetlen egyszer meg nem sértette. Hierothus, az udvarában élő keresztény pap biz­tatására vagy csak saját lelke sugallatát követve, temérdek rabszolgáját rendre felszabadította, azoknak gondját viselte, majd birtokain letelepítette, Sőt drága pénzen számos idegen rabszolgát is vásárolt és nehéz szolgasorukból kiváltotta, sza­badokká tette őket. Könyörületessége, emberséges, igazságos magatartása nem maradhatott hatás nélkül Saroltára sem. így Sarolta lelkét kétféle hatás érte. Férfias volt csele­kedeteiben, mert férfimódra tudott harcolni, vadászni és nem egyszer résztvett az éjféli órákba nyúló lakomákon, ahol a férfiak egymással versenyezve hajtogatták ki a nehéz italokat, de igazságos, emberséges, könyörületességet sugárzó hatások fejlesztették lelkében a szépet, a nemest, a nőiest. S női termé­szetét bizonyára nem tagadta meg, amikor a házkörüli munkák teljesítésénél felügyelőre, a ház asszonyára volt szükség. így nevelkedett Sarolta az erdők előtt fekvő földön, Erdő­elején. Apjának főszállása valahol Fehérvár körül volt. Itt töltötte el fiatalságának idejét, itt vadászgatott a hegyeken elterülő erdőkben kisebb-nagyobb vadra és innen szállt el szép­ségének, délcegségének, bátorságának, ügyességének és házi­asságának hire, el a legmesszebbfekvő vidékekre. S minél többet mesélt róla a hir, annál többen keresték fel udvarukat s annál többen vágyódtak arra, hogy a szép Saroltát nyerhes­sék el feleségül. Talán nem volt az országban olyan felcsepe­redett, jobb családból származott fiatal vitéz, aki ne vágyott volna elnyerni Sarolta kezét. De a versengők között rangban, vagyonban Géza állott az első helyen. Géza Taksonynak, a fejedelemnek, volt a fia. Árpádivadék volt, első az országban. Gyula, a vajda szívesen vette hát Géza, vagy ahogy az akkori irók írták, Gyejcsa érdeklődését. És mert Géza fiatal volt, korban, rangban, gazdagságban Saroltához illő s mert az Ár­pádtól leszármazottak minden jótulajdonságát örökölte, semmi 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom