Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-09-01 / 3. szám
Gyóni Géza: LEVELEK A KÁLVÁRIÁRÓL Angol barmok és ir barmok, s minden tájék barmai, arany jövőnk győzedelmét fogjátok most hallani! Hegyeken át a hir szalad: Nem hős halott, csak szürke rab. A szívverésed elakad: Nem hős halott, csak szürke rab. Nem gyászruha, nem temetés, Csak uj várás, uj epedés. Nem uj, halálos fájdalom, Csak uj várás, uj unalom. Nem ráz meg őrjítő sirás ■— Egy hadifogly, semmi más. Nem hős halott, csak szürke rab... Örülsz? vagy fáj a gondolat? Az ének eléneklése az állatokat vad izgalomba sodorta. Mielőtt még a Polgármester befejezhette volna, máris újra kezdték. Még a legostobább is megtanulta a dallamot, s néhány szót belőle, de a tanulékonyabbak, mint pl. a disznók és a kutyák az egész szöveget fújták kívülről egynéhány perc alatt. S utána néhány előpróba után a egész farm hatalmas együttesben rázendített ANGLIA BARMAI-ra. A tehenek bőgték, a kutyák csaholták, a birkák bégették, a lovak nyihogták, a kacsák hápogták. S annyira el voltak ragadtatva az énektől, hogy öt ízben ujrázták meg nagy sikerrel, s talán az éjszakát is áténekelték volna, ha félbe nem szakítja valami éneklésüket. Szerencsétlenségre, a hangorkán felébresztette Mr. Jonest, ki észnélkül ugrott ki az ágyból, rókát gyanítva a baromfi udvaron. Felkapta kétcsövűjét, mely rendszerint a szoba egyik sarkába szokott állni és hat lövést durrantott bele a sötétségbe. A sörétek a pajta falába fúródtak s a gyűlés nagy hirtelen befejeződött. Mindenki fekvőhelyére sietett. A madarak a kakasülőre szálltak, az állatok a szalmába húzódtak s egyetlen pillanat alatt az egész farm álomba merült. — Folytatjuk — KÖDÖS REGGEL A BÖRZSÖNYI HEGYEKBEN 12
