Kárpát, 1964 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1964-08-01 / 2. szám
A SZÉPSÉGÉRT MEG KELL SZENVEDNÜNK Fodrásznál két fajta kliens létezik, a többiek és én. A többiek: Megérkeznek. Hajuk a legnagyobb rendben. A fő-főfodrász mélyet hajlong. Két másodperc, és az összes alkalmazott körülöttük sürög. Lenni, vagy nem lenni! Mindenki gondolkodik, mindenkinek van véleménye. Levágjuk-e, vagy sem, azt a kis tincset, a bal fül mögött? Langyos vízzel, gyengéd kézzel megmossák hajukat. Nedves hajukon törülköző turbán. Mintha Indiában lennénk, s ők a hímnemhez tartoznának. Gyűlölködő pillantások. Hogy-hogy, a fő-fő-fodrász még mindig mások körül forgolódik? Megint mindenki körülöttük sürgölődik. Érdeklődnek hogylétük iránt. A bestiák nyaralásukról számolnak be. Percek alatt megszárad a hajuk. A fő-fő-fodrász maga szabadítja őket ki a kinzókamra-száritóból. ők nem is sietnek. Lehetséges volna, hogy nincs semmi dolguk? Olvasnak, a kis szentek, a legnagyobb lelkinyugalommal. Ők kapják a legújabb lapokat. Miért tart náluk a kifésülés kétszer annyi ideig mint nálam? Most mesélik életük titkait, Pista kezében megáll a fésű, áhítattal hallgatja őket. Beszélnek és beszélnek. Pista hallgat és hallgat. Néha bólogat. De nem fésül. Elmennek! Én: Belépek. Ahogy a pénztárosnő elbiggyeszti a száját, már látom, hetekkel előbb rendbe kellett volna hozatnom hajamat. Természetesen a legújabb segédhez vezetnek. Egy barátnőm ajánlotta, kérjem Pistát. Mindenhol akad. Vagy mondjam, Rotschildnak hívnak. Ez még ma is hat. Fejemet hátracsavarják. Jégzuhatag. Néha leforráznak. Nincs menekülés. Elhaaytak. Huzatban ülök, a legkényelmetlenebb széken. Vizsgálom magam a tükörben. Aztán a többieket. Lassan minden önbizalmam elpárolog. Közben szárad berakatlan a hajam. Észre sem vesznek. Én is voltam nyaralni. Még soh'sem találtam valakit, kit ez érdekelt volna. A “láthatatlan kliens!” Ez én vagyok. Őrjöngök. Meleg a száritó, elevenen perzselnek meg. Ügyet sem vetnek rám. Magam kell, hogy kikapcsoljam a száritót. Rápillantok órámra. Ó borzalmak borzalma! Fodrászok nem ismerik az idő fogalmát. Kivételt képez, ha öt perccel később érkezem. Férjem és gyerekeim már biztos éhenhaltak. "Már csak két fejem van”, mondja Pista. S ez a bizonyos két fej utánam érkezett, — esküszöm! Ha pillantással ölni lehetne! Megpróbálom. Mindenki életben marad. Csendben toporzékolok. Végre rajtam a sor! Kint vagyok megint az utcán. Ügetek, mint a legjobb ló. Lélekszakadva hazaérkezem. Arcom tüzel, hajam — természetesen —• zilált. * * * Három eset lehetséges: 1) Férjem hangja: “Szentsé ges ég. fodrásznál voltál!” 2) Férjem hallgat. Én bátor talanul mosolygok. Mi vár még rám? 3) Férjem mosolyog, (Ez in kább óhaj, mint lehetőség) “De csinos vagy!” És ezért megyek megint fodrászhoz. Csak hogy neki tessem! Csak hogy őt meghódítsam, dacolok minden megpróbáltatással. 38
