Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
—• Igenis, — mondta hosszabb szünet után. — Igenis! Utána nézek. Mindent el fogok követni. Jelentem mindennap. Igenis! Keserves képpel tette le a kagylót. — Valami megfelelő helyet kerítsenek annak a fiúnak mindenáron — fordult a várakozó detektivhez. — A miskolci dandárparancsnok fedezi az összes költségeket és a gyerek meggyógyuljon, mert baj lesz! A detektív elment. Pistát még a délelőtt folyamán elszállt tották. XVIII. A közel négy hetes agónia alatt egy percre sem hagyták magára Tardy Pistát. Irtózatos volt nézni, hogy viaskodik a kisfiú az örök sötétséggel, amely az agyára akart mindenáron telepedni. Állandóan 39-40 fokos lázban fetrengett öntudat nélkül. Sirt, könyörgött összetett kezekkel, az ápolónővérnek majd meghasadt a szive, úgy sajnálta. Majd minden átmenet nélkül kiabálni kezdett, dühöngött, futni, birkózni akart, dobálta magát, sokszor ketten is alig bírták lefogni. Mikor rohama volt, beszélt sebesen, hadarva, összevissza mindent. Neveket emlegetett, beszélt a kommunistákról, oláhokról, Magyarországról, hadarva, elfulladva, verejtéktől gyöngyöző arccal. A környezete tehetetlenül nézte a szörnyű viaskodást, amelyet mint a múltban is mindig, egyedül, önmaga erejéből kellett folytatni a kis palócnak. Lassan-lassan aztán nyilvánvalóvá vált, hogy szívós természete, a fiatalság rugalmassága és az a hatalmas életösztön, amivel telítve volt, le fogják gyűrni a fekete ellenséget. Amint a hetek múltak, rohamai egyre ritkultak, a láza is alá-alá szállott, sőt néhanéha már magához is tért, hosszabb-rövidebb időre. Mikor igy öntudatánál volt, csendesen feküdt és nézett maga elé. Ha enni adtak neki, evett, ha szóltak hozzá, ránézett a beszélőre, de ő nem beszélt. Az orvosoknak feltűnt ez a hallgatás, vizsgálgatták, megkíséreltek mindent, hogy szóra bírják, ő azonban csak nézett rájuk nyugodt, tiszta szemmel, szenvtelen arccal, de nem beszélt. Az orvosok nem tudták megmagyarázni a furcsa jelenséget, csak vonogatták a vállukat. Felvetődött az a gondolat, hogy a kisfiú megnémult. Ezzel szemben azonban ott volt az a megfigyelés, hogy ha rájött a roham, akkor beszélt, kiabált, úgyszólván állandóan. Rendszertelenül, logikátlanul, összevissza ugyan, de beszélt. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett hát mindenki. Az ápolónővérnek a lelkére kötötték, hogy minden legkisebbre figyeljen. így teltek-multak a napok egymásután. Egy reggel — tizenötödike volt — a kezelőorvos izgatottan lépett be a betegszobába. — Nővér! Tudja-e, mi újság? — kérdezte sugárzó arccal. A nővér olvasott az ablaknál és most letette a könyvet. — Micsoda? — A románok vonulnak kifelé Pestről! — mondta kezét dörzsölve. Erre Pista hirtelen felült az ágyában és tágranyilt szemmel nézett rájuk. Az orvos meglepetve sietett oda. — Mi az? Örülsz neki, kisöreg? Pista lassan megbólintotta a fejét. Az orvos izgatott lett az örömtől. — Akartál valamit mondani? Beszéli, fiam — sürgette. De Pista nem szólt. Egy darabig még nézett az orvosra, aztán visszafeküdt és összeráncolt homlokkal nézte a mennyezetet egész nap. Másnap november tizenhatodika volt . . . Extázisbán volt az egész város. Az utcákon mindenfelé falragaszok, Horthy Miklós fővezér proklamációja. A járdákon, villamosokon mindenfelé izgatott embertömeg. — Horthy veszi át a hatalmat. Jön a nemzeti hadsereg. Hála Istennek, csakhogy már béke és nyugalom lesz végre. Az izgatott emberek sürü fürtökben mentek a Műegyetemhez, meg az Országháztérre. Amint beszéltek, ezen a két helyen lesz a fogadás. Az eső kora reggeltől szakadatlanul zuhogott. A budai hegyekből erős, komisz őszi szél fújt, verte az esőt, amely éles tüszurásokkal vágott bele az ember arcába minden utcasaroknál. De az emberek nem törődtek sem a széllel. sem az esővel, ki gyalog, ki villamoson indult útnak a komisz időben, hogy ott legyen a feltámadási körmenetben, amelyet most Horthy Miklós vezet, szomorú Magyarország reménysége. A Gellért-téren óriási tömeg leste izgatottan a Fehérvári-ut kanyarodóját. Az úttesten kislányok lassú menete. Kezük tele virággal. Háromnegyed kilenc. Kürtszó csattant fel és az úttesten a kanyarodónál sastollas hufl 04