Kárpát, 1960 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1960-01-01 / 1-2. szám
Piroska Domicia: A NÉPDAL NEVELŐ HATÁSA (A buenosairesi Szabadegyetemen elhangzott előadás) "Idestova egy emberöltő óta ismerheti, aki akarja, a magyar népdal igazi arcát. Az 1906 óta megjelent kiadványok sora legalább annyit megmutatott, hogy miben különbözik attól, amit azelőtt annak neveztek." Ezt írja Kodály már 1941-ben. Tehát az utolsó 15 év alatt a zenepedagógusok csak tovább fejlesztették azt, amit Bartók és Kodály több mint 50 évvel ezelőtt elkezdtek. Ezt azoknak a megnyugtatására mondom, akik azt gondolják, hogy a magyar népdalnak csak egy színe van , . . Nem. Három színben tündöklik népünknek ez a nagy szellemi kincse amelyet most már az egész világ ismer és kedvel. Világvárosok hangverseny termeiben és rádióban naponta felhangzanak ezek a dallamok. És különös, de igy van ... itt Argentínában épenugy, mint otthon sok magyar lelkében még mindig ott a kérdés: Magyar-e a népdal? Ha magyar, akkor miért hangzik olyan idegenül? Miért nem magyar, amit mi eddig nemzeti kincsnek gondoltunk? . . . Van-e valami haszna, vagy értelme annak, hogy távol a magyar hazától, az idegenben született magyar gyermekeket népdalra, népi játékra tanítsuk? A legnagyobb örömmel beszélek ezekről a kérdésekről, mert elég hosszú zenepedagógiai működésem alatt olyan emberek világították meg ezeket a kérdéseket, akik már hosszú idő óta foglalkoztak ezekkel a gondolatokkal. Akiknek lelkében élő valami a zene, a népdal, a gyermekek, az ifjúság és népünk iránti szeretet. És akik át is tudják sugározni mások leikébe mindazt a szépet, nemeset, Isten és ember iránti szeretetet, ami az ő lelkűkben él. Ha a mai társadalom férfiait nézzük, azt látjuk, hogy a legtöbb férfi nem muzsikál, nem énekel. Kár! Pedig általában mindenki él valamiféle zenével. Az egyén éppenugy, mint a nemzet. Minden korban, minden nép felismerte a zene nevelő jellemalakitó erejét. Platon mondja: ". . . Nem a zenében rejlik-e a leghatásosabb nevelés? Hiszen semmi sem hatol be oly mélyen a lélekbe, mint a ritmus és a dallam; megragadja, felékesiti és megnemesiti a lelket . . .” A rómaiak a birodalom bukásáért a zenét okozták, amely elpuhulttá, könnyelművé tette büszke fiait. A későbbi századok gyarló és silány léleknek tartották azt, aki nem szerette és nem értette a zenét. Shakespeare mondja a "Velencei kalmárban:” . . . Mert semmi sincs oly durva, oly kemény [oly vad. Hogy meg ne változtatná egy időre A muzsika. Kiben nem él zene, S kin nem fog édes hangok egyezése: Az árulás, furfang. rablásra termett. A lelke komoran jár, mint az éj, És amit érez, mint sötét pokol. Ilyenben sohse bízz .. . Hogyan gondolkodik a keresztényseg a zenéről? Proklosz a görög filozófia skolasztikusa mondja az V. században: "A zsoltár éneklés valóban üdvösséget hoz; dallama lecsillapítja a kedély háborgását. A zsoltár elűzi a bátortalanságot, enyhíti a szenvedést, megszeliditi a szenvedélyt, megcsendesiti a panaszt, eloszlatja a gondot, vigasztal a bánatban, bünbánatra készteti a bűnöst, jámborságra serkenti a lelket, benépesíti a sivatagot, bölccsé teszi az államvezetést, kolostorokat épit, szűzies életmódra, szelídségre és szeretetre oktat, gyarapítja a jótékonyságot, türelemmel vértez, égfelé emel, megerősíti az Egyházat, megszenteli a papot, démonokat üz, megjósolja a jövőt, beavat a misztériumokba és megtanít hinni a Szentháromságban.” Nemcsak az Egyház és a régiek gondolkoztak igy a zenéről... A franciák a második világháború után a vereségért a művészeteket tették felelőssé. Röpiratokat bocsátottak szét, amelyekben főkép a zenei hibáztatták. A modern "könnyű zene, a lokálok léha muzsikája nevelte azt az embertípust, aki szórja a pénzt, és félredob hitet, erkölcsöt. A zene erkölcsi vonatkozásai tagadhatatlanok. A spártai ifjúnak tilos volt a fuvola, mert elpuhit. Egy kínai mese szerint a Csu-dinasztia érzéki zene révén veszítette el birodalmát. Az első világháború után is volt egy táncőrület. Akkor a saxofon ellen tiltakoztak. Van ennek valami erkölcsi vonatkozása. Nem indiferens dolog, hogy egy nemzet milyen muzsikával él. A népre és annak erkölcsi felfogására, pszychéjére lehet a zenéjükből következtetni. Pl. egy főváros zenei műsora a rádióban, annak a fővárosnak a lelki képét adja. Hogy állunk mi magyarok a zenéve'? Nálunk beszélnek “könnyű” és “nehéz” zenéről. A komoly zenét nehéznek is mondják. Bár érthetetlen, hogy pl. egy Mozart menüetté miért nehéz? Sajnos a komoly zene meg nem értése, csak zenei ismereteink hiányosságát mutatja. Vagy talán nem is a zenei előképzettség hiányzik azokból, akiknek 9
