Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11-12. szám
Wass Albert: Wass Albert: A FUNTINELI BOSZORKÁNY — Részlet — Holdtöltére megjöttek mind. Elsőnek a sánta Teofil, két nappal holdtölte előtt, egy csodálatosan szép délután, amikor úgy izzott a nap, mintha még nyár lett volna s a fák ragyogtak, minden levél csupa ékszer volt rajtok. Az asszony szedrészett éppen, amikor meglátta az embert fölfele jönni az üveren. Kis nyeszlett emberke volt, jobb lába furcsán kifele hajlott és sántított erősen. Csak egy balta volt a kezében, más semmi. S a vállán egy rongyos átalvető. Az is meglátta az asszonyt a szeder bokrok között és egy pillanatra megtorpant. De aztán jött tovább. Az asszony megszedte a kötényét szederrel, aztán fölment a forráshoz. Addigra az ember is odaért, leült, letette maga mellé az átalvetőt és a baltát és fejéről is levette a szurtos kalapot. — Adjon Isten, asszony. — Adjon Isten, ember. Az ember zavartan elmosolyodott. — Köszöntöttelek volna a neveden is, de nem tudom, hogy h Ívnak. — Én is a neveden szólítottalak volna, de én sem tudom, mi a neved. — Engem Teofilnak hívnak — felelte az ember félszegen sánta Teofilnak, mert hogy a lábam, látod... Az asszony is leült és kötényét odatartotta az embernek. — Engem meg Nuczának hívnak, azt mondják s ezt neked szedtem — Köszönöm, Nucza — mondotta az ember és belemarkolt a szederbe. — Egészségedre, Teofil. Lopva igyelte a sántát. Sovány ember volt, szinte zörgött a soványságtól. Arcából hegyesen ugrottak elő a csontok. Bajusza és szakálla színtelen volt, vékonyszálu és olyan gyér, hogy inkább piszoknak látszott az arcán. Éppen olyan fakó volt a haja is, ahogy izzadtságtól csapzottan a fejéhez simult és kopasz foltok ütköztek ki belőle. Szeretett volna a szemébe látni, de elfordította tekintetét. Valami szánalmas szomorúság áradt az emberből. Lassan megette a szedret, aztán kotorni kezdett az átalvető j ében. — Én is hoztam neked valamit — mondta és előszedett egy halom ruhát — itt van, ni. Pirosfekete szövetből készült asszonyi viselet volt, amilyent túl a hegyeken viselnek. Jó súlyos háziszőtt holmi. Bő szoknya, hímzett kötény, fekete üveggyöngyökkel kivarrott pruszlik. Fehér gyolcs alsóruha hozzá, piros fejkendő. — Jó lesz-e?- Köszönöm neked, Teofil... Az ember zavartan köhécselt. — Nem azért hoztam, hogy megköszönd. Hanem mert azt hittem, hogy szükséged lesz reá, na ... s látom, jól gondoltam, mert ami rajtad van, az... És összehúzott szemekkel végigmustrálta az asszonyt. Az elpirosodott. — Bizony, kissé ócska, de hát.. . — Ha arra gondolok, hogy másnak tucatjával áll a ládában s neked ez az egy is ... A FUNTINELI BOSZORKÁNY. című regényből közöltünk az idén részleteket a KÁR PÁTban. Egy lány életét hozza a szerző eleven megrajzolásban, akit a környezete félreismer és boszorkánvi életre kényszerít. Szeretetre, jóságra szomjas a szive, és az emberek a rosszat tételezik fel róla és könnyű prédának vélik a magára maradt leányt. A részleteket úgy választottuk ki, hogy kerek egység legyen, önmagában is érthető, élvezhető. Nem vezetett a kiválasztásban az érdeklődés felcsigázása. hogy a legszebb részt közöljük, és ezzel a könyv megvételére csábítsuk olvasóinkat, és mégis ezek a részletek annyira felkeltették az érdeklődést, hogy sokan kérdezték, mikor fog könyv alakban megjelenni a regény. Eddig a könyv kétharmada már ki van nyomtatva, és hamarosan elkészül teljesen. Az emigrációs irodalomban nagy esemény lesz ez a könyv — 800 oldalas terjedelemben — a legnagyobb alkotás, és témájában elszakad az eddigi emigrációs problémakörtől, az otthoni szenvedésektől — időben visszatér a miléneumi évekhez, amikor még békesség volt a hegyekben, tarkítva apróbb, nagyobb emberi tragédiákkal. Előfizetőinknek 30%-os kedvezményt nyújtunk. Rendelje meg, ha kötött példányt óhajt belőle, mert csak annyit köttetünk be vászonkötésben, amennyi jelentkező lesz. 57
