Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

augusztus 25-én Móré Fülöp pécsi püspök négyszáz főnyi lovasbandériumával és ugyancsaK négyszáz főnyi gyalogseregével együtt a pécsi egyetem háromszáz hallgatója is elindult a király mohácsi táborába. A pécsi diákoknak egyetlen ihadbaszálló professzorukon kívül két vezérük volt, Barnabás és Demeter nevű ösdiákok, akik szívós magyarok hírében állottak, főleg az ivásban és a bajvivásban. diákokkal a második csatarendben voltak, A többit már Brodarics, a szemtanú krónikájából tudjuk. Barnabás és Demeter a pécsi Lajos királlyal és Tomory érsekkel, a fővezért el, s a pécsi püspök gyalogságával indultak rohamra, Brodarics szerint egy tizenharmadik századi latin énekkel. Amikor a csata végzetes fordulatot vett, a pécsi diákok a menekülő király segítségére siettek és menekülését testükkel fedezték, s egyeníkint, szinte párviadalban estek ei a janicsárokkal vaió harcban. A pécsi diákok ott harcoltak Szulejmán zöld sátra előtt s szinte a nagyur szemei előtt haltak meg, aki maga sem tudta, hogy a mohácsi csatasikon nemcsak erre a napra, hanem másfél évszázadra győzött.

Más vélemények szerint a pécsi egyetem csak a mohácsi vész után két évtizeddel szűnt meg, pontosabban 1547-ben, amikor is elneptelendés következtében zárta be kapuit. Az kétségtelen, hogy oklevélszerü bizonyítékaink vannak a pécsi egyetemi ifjúság mohácsi harcairól, tehát az egyetemnek ezidőtájt feltétlenül léteznie kellett, viszont ugyanakkor igen komoly bizonyíték szól amellett is, hogy a L egyetem 1465-ben és az azt követő évefcbsn nem működött, pedig ez a mohácsi csata előtt hatvan évvel volt. Mátyás királynak előkerült egy levele, amelyet 1465-ben II. Pál pápához intézett s amelyben egy “minden fakultással” rendelkező egyetem felállítására kér engedélyt és /indokolásul felhozza, hogy “Magyarországnak, jóllehet terjedelmes és termékeny ország, nincsen egyeteme (studium generale). Vajon miként lehet ezeket a látszólagos ellentmondásokat összeegyeztetni és az eddig rendelkezésre álló adatokból a középkori pécsi egyetem működésére fényt deríteni.

Addig is, amig e kérdésben döntő oklevelek kerülnek elő, véleményünk szerint a következő lehetőségek állanak fenn. Mátyás király a “minden fakultással” rendelkező egyetem szervezésénél talán egy olyan “studium generale” alapítására gondolt, amely a meglévő csonka pécsi egyetemen túlmenően valóban minden tudománykarral rendelkezett volna, a hittudományi kart is beleértve. Ennek látszik ellentmondani a fent már letárgyalt lehetőség, hogy Nagy Lajos egyetemének, melyet teljesen a bolognainak a mintájára szervezett, kellett hittudományi karának is lenni, tehát ez az értelmezés nem helytálló. Van egy olyan elgondolás is, amely szerint Jatius Pannonius püspöksége idején a nagy paphiányra való tekintettel az egyetem átalakult káptalani hittudományi főiskolává s mint ilyen már nem számitott egyetc-mne.c Egyébként tudjuk azt is, hogy a pécsi béke idején (1492) valóban létezett egy ilyen káptalani iskola, (scola maior), mert Ulászló király adományt juttatott neki A fenti elgondolásnak megint csak az mond ellent, hogy miért kellett az egész egyetemnek megszűnnie, illetve átalakulni káptalani hittudományi főiskolává, amikor magának az egyetemnek is volt hittudományi kara, ahol képezhettek paposat is, méghozzá a legmagasabb fokon. Valószínűleg a fent nevezeti káptalani iskola valami magasabb fokú középiskola lehetett, erre utal a szokatlan “scola maior” elnevezés is. S végül ha elfogadjuk a Mátyás-levél alapján azt a felfogást, hogy szidóben már valóban nem létezett a pécsi egyetem, akkor kétszáz év múlva Evlia Cselebi török utazó — ha minden közlését nem is lehet teljességgel bizonyító erejűnek elfogadni — nem adhatott volna olyan színes és részletes képet a pécsi egyetemről, mert ilyen hosszú idő után a feledés elmosta volna áz egyetem életének a részleteit.

Maradna még egy lehetőség s talán éppen ez a legvalószínűbb valamennyi között. Mátyás király valóban tervezett egy “minden fakultással” rendelkező egyetemet, amelyet királyi székhelyén, Budavárban akart felállítani. Ez az úgynevezett “Academia Corviniana” egy hatalmas egyetemi város lett volna, falakkal bekerítve, Salamon Ferenc történetírónk szerint katonai szervezettel. Helyet kaptak volna benne az egyetemi tanintézetek, a tanárok és a tanulók szállásai, a könyvtár és a falakon kívül az üzletváros. Az egyetem Zsigmond 1389-ben alapított csonka óbudai egyetemének lett volna a jogutóda, illetve továbbfejlesztése. Mármost Mátyás király valószínűleg nem akart versenytársat egyetemének — főleg a kezdeti időszakban — s ezért ideiglenesen megszüntette a pécsi egyetemet. Meg kellett ezt tennie azért is, mert igy a pápához irt kérőlevelében nyugodtan hivatkozhatott arra, hogy az országnak nincsen egyeteme, igy biztosabban megkapni remélte a budavári egyetem megnyitására az engedélyt. Az engedéllyel azonban vaiami baj lehetett, mert az egyetemet csak 1477 táján nyitotta meg a budavári dömés barátok kolostorában, de akkor sem az eredeti elképzeléseinek megfelelően. Közben azonban Vitéz János esztergomi érsek és ennek unokaöccse, Csezmiczei János (Janus Pannonius) pécsi püspök szorgalmazására 1467-ben megnyitotta pozsonyi teljes, vagyis “minden fakultással” rendelkező egyetemét, amelyet “Academia Istropolitana” néven ismerünk. Ennek az egyetemnek az alapítása tehát pontosan arra az időre esik, amikor a Mátyás-féle levél alapján a pécsi egyetem megszűnését teszik, igy még ez is valószinüsiti a fenti elgondolást. (7)

A fentiek szerint, főleg Mátyás király levele alapján elfogadhatjuk azt a tényt, hogy

5