Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
Prémet vitt Mitru is egy zsákra valót, Tóderik is egyet. Volt ctt nyest, róka, görény, vidra, még vadmacska is. Ezüstpénzzel fizették a zsidók a bőröket a régeni vásárkor, tudta ezt minden havasjáró ember. A Mitru szánján még medvebőr is akadt, jól a széna alá rejtve. Szívesen vették az ilyet városi vadászok. Falra aggatni, eldicsekedni vele. Úgy is mérte Mitru az árát az ilyennek. Megfizettette előre a dicsőséget is. Hazatérőben itatni megálltak a vécsi vár alatt. — Itt lakik a mariásza báró — mutatott föl Mitru a magos kőfalakra, melyek némán s komoran uralkodtak fönt a dombon s vigyilálták a széles Marosvölgyet. — Jó nagy — nézett föl Tóderik a várra, s köpött egyet — megunhatta az életét, aki építette! Nuca kerekre nyílt szemekkel nézte a tornyos nagy épületet. — Ekkora házak a városban sincsenek, ugye, táte? — Kaszárnyát láttam ilyet egyszer — legyintett az öreg -de az rég volt. Ivott a ló, Mitru már visszaakasztotta helyére a vedret, s a zablával bajlódott éppen, mikor hangos csengetyüszóval négylovas szánkó fordult ki a várkert kapuján. Veres zsinórzásu fekete bundában nagy bajszu kocsis feszitett a bakon, a négy pompás sárga kanca rázta fején a csörgőt. Ezüstveretü hámjukon veres szalagokkal díszített rókafarkakat dobált a szél. A fényesre lakkozott fekete szánkóban prémbundák között egy ember ült. Mitru lekapta fejéről a sapkát, meglengette s akkorát ordított, hogy az ostorhegyes félreszökött ijedtében. — Éljen a kegyelmes báró ur! Éljen! A kocsis káromkodott, s nagyot csörditett ostorával a megbokrosodott sárgák közé. A báró éppen csak fölemelte a kezét egy kicsit, s a szánkó csilingelve, szikrázva tovasiklott s már el is tűnt az utkanyarodásban. Mitru visszanyomta fejébe a sapkát, végzett a zablával, kezére húzta az egyujjas birkabőr kesztyűket, s visszaült a szánba. Hátul, a saroglya szénájában a leány még mindég megkövültén kuporgott, s az átvillant csoda után bámult. — Ez volt a báró . .. ? — suttogta, mintha félt volna valamitől — azt hittem, az a báró, aki a pénzt adta ... — Ugyanaz volt — nevetett Mitru, és kezébe vette a gyeplőt — csakhogy vadászaton mások ám az urak, mint otthon! Gyű ne! S a szán elindult. — Ejszen Kolozsvárra megyen a báró, vagy Budapestre. Ott lakik ilyenkor. — Há? — ütötte föl Tóderik a fejét — hát nem itt lakik7 Mitru rásuppantott a lóra. — Itt is, meg ott is. De többet ott, mint itt. Itt csak nyáron, meg amikor vadászni jönnek. Hátradőlt az ülésen, lazára engedte a gyeplőt. Könyöke összeért Tóderikkel, leheletük párája összecsapódott. Még a pálinkaszag is azonos volt bennük. Kis idő múlva morogva megszólalt az urszubeli. — Aztán ott mit csinál? Mitru megvonta a vállát. — Tudomis én. Főispánokkal van, meg miniszterekkel, azt mondják. Meg a királlyal is sokszor. Esznek, isznak, meg csinálják a politikát. Urak. A szán vasalatlan talpa nyöszörgött, és nagyokat farolt a lejárt havon. A Maros fölött, a jégen, egy nyúl baktatott keresztül. Árva kis mozvás volt, szegényke csupán, a nagy fagyott-fehér pusztaságban. Az este már fönt gunnyasztott л Ko~hfny gerincén, s ködöket fújt átal az idecsi erdőkre. Egy idő múlva megkérdezte Tóderik. Papagály esetek A szobalány bevezeti a látogatót a hallba, mig a vendéget bejelenti a háziaknak. Hirtelen goromba káromkodások röpködnek a levegőben — egy papagály megállás nélkül mondja a legválogatottabb durvaságokat. A szobalány mentegetőzik: — Ne tessék azt hinni, hogy mi tanítottuk erre, ezt mind egy szálig saját maga találta ki! * Állatkereskedő árverezteti az állatait. Egy papagályra hosszú licitálás után megegyezik egy ember a tulajdonossal. Aztán megkérdi: — És tud ez a papagály beszélni ? — Nem hallotta? Hiszen ő licitált mindig magára! * Órákon keresztül igyekszik beszédre tanítani a papagályt az uj tulajdonos. A madár rá sem hederit, unottan forgatja fejét jobbrabalra, mig az ember órákon keresztül mondogatja a legegyszerűbbnek vélt szót: halló! halló! Mikor órák múltával elfáradtam abbahagyja a szó ismételgetését, megszólal a papagály: — Na végre észre vette, hogy foglalt a szám! A TÁNC FEJLŐDÉSE VII. 19
