Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
Zsérc, február 13. Borzasztó dolgot éltem át tegnap Miskolcon. Valami gyűlés volt. A Király-hidtól fel a Városház-térig teli volt a Fő-utca emberrel. Annyi embert egy csomóban még életemben nem láttam. Lehetett az tán százezer is. Hogy miért álltak ott, nem tudom, de egyszer csak valahol lövöldözni kezdtek, s akkor nagy tolakodás, majd rohanás kezdődött. Mindenki megrémült valamitől. Én a Megay-cukrászda előtt a sarkon álltam, s mikor a menekülés kezdődött, én is beszaladtam a mellékutcába és átszaladtam a Szinva-hidon. Utánam a sok ember. A Szinva túlsó partjáról láttam, hogy a borzalmas tolongásban embereket löktek be a Szinvába. Orditozás, sikoltozás volt, asszonyok keresgélték futkosva, jajgatva, siránkozva gyermekeiket. Az öreg Lénárt azt mondta, hogy még Galíciában a háborúban sem látott ilyet. Borzasztó volt. Különben megint kaptam mindent, csak jóval kevesebbet, mint a múltkor. Késő este értünk haza a kocsival. Szegény Anyu majd holtra vált, mikor mindent elmondtam neki és azt mondta, hogy többet nern enged be Miskolcra. Ma különben levelezőlap jött a gimnáziumtól, Egerből, hogy február 16-án megkezdődik a tanítás. Délután alaposan kikorcsolyáztam magam, mert holnap utazom vissza Egerbe. Szegény Novák! Már megint eszembe jutott...... Eger, február 14. Ma délután érkeztem. A vonat egy órát késett. Mostanában mindig késnek a vonatok. A vasúton mindenfelé halkan, gondterhelt arccal beszélgetnek az emberek. Egy uj szót hallottam: burzsuj. Vájjon mi lehet? Valami Kun Bélát is emlegettek, meg emlegették a Salgótarjánban történteket. Aztán az ellenforradalomról beszéltek. Ilyen is van? Eger nagyon csendes. Furcsa szomorúság fogja el az embert, ha az utcákon kószál. Sok üzlet be van zárva. A szobánlT hideg. Csak holnapra vártak bennünket. Holnapután újra megkezdődik az iskola. Eger, február 16. Ma megkezdődött a tanítás. Még sokan hiányoztak. A tanár urak nagyon nyugtalanok. Igazgatói körözvényt is olvastak fel, hogy csak annyit járkáljunk az utcákon, amennyi okvetelenül szükséges. Nincs éjszaka, hogy lövöldözés ne lenne. Azt beszélik, hogy kommunizmus lesz. Meg azt is, hogy bolsevizmus. Vájjon melyik lesz hát? És mi a kettő között a különbség? Eger, február 23. Az utcákon levagdalták a tisztek rangjelzéseit. Egy félkezü századosnak kicsorduít a szeméből a könny az Érsek-utca sarkán, mikor a katonák megrohanták. Azt mondta nekik, szégyeljék magukat, maguk nem magyar katonák. Erre meg akarták verni, de a tömeg közbelépett. A katonák közül sokan piros szalagot viselnek, és mindig az utcákon lődörögnek. Az áll az újságokban, hogy minden harcteret járt katona 5400 koronát fog kapni. Azt is olvastam, hogy Budapesten letartóztatták a kom munistákat. Hát mégsem lesz kommunizmus. Eger, február 28. Azt mondjak, hogy törvényt hoztak, hogy a kommunistákat nem szabad bántani. Weisz mondta az iskolában. Neki is vörös szalag volt a gomblyukában. Azt hiszem meg kellett volna verni Weiszet. Én nem leszek kommunista, mert a kommunisták nem magyarok. A kommunisták oroszok. Eger, március 4. Az újságok tele vannak azzal, hogy Pesten elengedték a kommunistákat. Úgy látszik Weisznek lett igaza. Ma nagyon hencegett az iskolában, fröcsögött a nyála és azt mondta, ők fognak parancsolni Magyarországon. No bizony! Ha legközelebb ilyen marhaságot mond, összeverem. Eger, március 15. (Szabadságünnep) Gyönyörű ünnepély volt. Énekeltük a Himnuszt is. Sírtam. Ünnepély után azt mondta Weisz, hogy marhaság az egész. Mikor azt mondtam neki, hogy hogy beszélhet igy egy magyar fiú, azt mondta, hogy először is ő nem magyar, hanem zsidó, másodszor pedig minden ország meg fog szűnni és a kommunisták fognak parancsolni az egész világon. Erre én nekimentem és addig vertem, mig vissza nem vont mindent. Eger, március 19. Azt beszélik a városban, hogy most már elkerülhetetlen, hogy kommunizmus ne legyen. Weisz március tizenötödike óta nagyon sötéten néz rám. Bánom is én! Ha felmérgesit, megint összepofozom. Meg hogy ő nem magyar! Akkor miért nem megy Oroszországba? Eger, március 22, este. Hát se kommunizmus nem lett, se bolsevizmus, hanem proletárdiktatúra A proletárok a szegény emberek, és most már ők parancsolnak Magyarországon. Ők lesznek a gazdagok és a hatalmasok, és a többiek lesznek a proletárok. És mi lesz akkor? Akkor majd megint ők fognak parancsolni, mint uj proletárok, vagy maradnak uralmon ezek? S akkor már nem lesz proletárdiktatúra? Ezt nem értem egészen. Az ország feje egy Kun Béla nevű ember lett, 1П