Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
jött mindig haza a kanonoki vacsorákról, a jószívű szakácsné mindig egy hatalmas karéiy hófehér kenyeret dugott a zsebébe. S mikor a városban már széltében-hosszában háborús kukoricakenyeret ettek az emberek, Bivaly fiókja mindig tele volt különböző korú fehér karéiy kenyerekkel. S mivel Bivaly nagyon rendes fiú volt, s a takarékosságról szóló cserkésztörvényt is megtartotta, minden karéiy kenyérbe lelkiismeretes gondossággal gombostűvel papírszeletet tűzött, amin rajta volt a kenyér életkora, mert Bivaly mindig a legszárazabbat ette meg, nehogy kárbavesszen egy darab is. _ Szóval, ha ellátásukat nem is jellemezte az un kényelem, a négy fiú nem étkezett rosszul, annak ellenére, hogy Tolvay néni xeggelijei és uzsonnái nem voltak valami híresek. Egy darab kenyér, meg egy bögre szaharinnal édesített és citrom helyett citromsavval savanyított teapótlékból készült "tea" volt legtöbbször a menü. Tóth meg reggeli-uzsonnát se kapott, neki az anyja hozott be minden héten Kerecsendröl egy hétrevalót. Tóth édesanyja jóképű parasztasszony volt, aki hétről-hétre hatalmas sülttökökkel, savanyuszagu, kiadós parasztpogácsákkal, fehérszalonnával igyekezett pótolni azt, ami az érseki kosztból hiányzott. Az elemózsiát Tóth gondosan a ládájába zárta és nem adott volna a fiuknak belőle a félvilágért. Igaz, hogy nem is fogadott el a többitől sem semmit. Mert Tóth jellem volt. Piszkos, disznó, fösvény volt — amint ezt Bivaly megállapította róla — komisz volt, de jellem volt. A ládája viszont méterekre ontotta magából az áporodott ételszagot. Tolvayék a Malom-utcában laktak. Az udvart, mint az összes többi udvarokat is az utca során, másfél méter vastag kőfal választotta el a Mária-utcai telkektől, amely fal szintén vármaradvány volt, talán az alsó vár egykori palánkja, amelynek nyomai oly sokfelé látszanak Egerben...... Hat óra felé járt az idő, mikor a két fitt hazaérkezett, Tolvay néni zsörtölődve hozta be a citromsavas teát (szaharinnal), amelynek gyors elfogyasztása után, minden különösebb lelkesedés nélkül fogott neki a két fiú az a + b rejtelmeivel való birkózásnak. III. Hajnalodik...... Négy mély méltóságos kondulás, majd utána öt valamivel szaporábban. A Nagytemplom tornya üti az öt órát. Még be sem fejezi, mikor érces, határozott tenorban megszólal a minoriták tornya és sebesen belenyelvel a szürkenénikébe. Rögtön utána, mintha végtelen messzeségből jönne, halk tutulás, aztan sokkal közelebbről még egy, majd erősen, intenziven, egész közeiről a harmadik, végül a negyedik már megint távolabbról hangzik. A tuzőr nyugtat meg mindenkit a Nagytemplom tornyának négyszögletes sétálójáról, hogy nincs semmi baj. Halvány kékes ködtenger fenekén imbolyognak a hazak, csak a templomtornyok, a Líceum csillagvizsgálója, meg a megyei laktanya tengersok ablaku épülete emelkedik ki a kék tengerből, mint egy-egy zátony, amelyek szinte bántóan tépnek egyegy lyukat azon a kék fátyolon, amellyel a jó Isten betakarta az Eger völgyét. A belvárosban szinte megkövesedett a csend és a mozdulatlanság, olyan tökéletesen megállt az élet. Az ablakok visszautasító barátságtalansággal, konok hallgatással rejtik el a mögöttük pihenő élet minden legcsekélyebb neszét. A hóstyákon ezzel szemben már talpon van az élet. Sürü emberrajok, szapuiókádakkal, félfenekü hordókkal rakott egylovas kocsik törekednek a hegyre. Október eleje van, szüretidő. A szobában éppen csakhogy kezdtek kirajzolódni a tárgyak körvonalai, mikor az egyenletes szuszogásba, váratlanul, mint a hirtelen dühkitörés, durván belevágott az ébresztőóra fülsértő csörömpölése. Az ágyak tájékáról némi kelletlen nyüzsgölődés volt észlelhető, majd az ablak felőli sarokban hirtelen felült Bivaly. Pár pillanatig szuszogva dörzsölgette a szemét, majd kiugrott az ágyból és sebesen öltözni kezdett. Most a másik sarokban is megmozdult az ágynemű. — Te vagy az, Bivaly? — kérdezte egy álmos hang. — Én. Félhat. Siess, mert elkésünk. Erre Tardy is kászolódni kezdett. A kiránduláshoz szükséges minden holmit már este összekészítették. A készülődés zajtalanul ps gyorsan ment. Mikor a toronyórák a hatot ütötték, a két fiú teljes felszereléssel már szaporán haladt a vár felé a harapós októberreggeli hűvösségben. Pont félhét volt, mikor a beomlott felső kazamata félkörive alól kibukkantak az omladozó Bolyky-bástya tetején. Ezt a bástyát a vasút a föld színéig elvágta a vár testétől. A bástya platója mintegy 5-600 négyzetméternyi füvel-gazzal benőtt terület volt. Három oldala függőlegesen szökött a magasba, csupán a nyugati része ereszkedett lankásan a földszintig. A keleti végénél volt egy aknaszerü mélyedés, amelyet négy-öt méter mélységben omlás és belehányt törmelék rekesztett be ugyan, 100
