Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-07-01 / 7-8. szám
szonyoknak külön ernyőhordozóik voltak, tőlük aztán átvették a rómaiak. A későbbi Rómában használták aztán először eső védelméül, s ezen senki sem csodálkozik, aki ismeri az olaszokat, s tudja, mennyire félnek ma is egy esőcsepptől. S az ernyő tovább folytatta útját. A középkor elején a klérus vette át, méltóságul tartozójaként, mint egykor Keleten. Nem tartott soká, s átalakult baldachinná, mely alatt körmenetekkor a Szentséget hordozzák. Használták lovagjátékoknál is, lovat és lovasát kellett takarnia. A középkorban az egyszerű nép még nem használtaeső elől ezek bő kendőket kötöttek magukra. Csak a XVI. században indult el nagyobb tömegek meghóditására. Mikor Medici Mária Franciaországba ment férjhez, kelengyéjében magával hozott néhányat ezekből az Olaszországban annyira kedvelt ernyőkből. Szegény asszonyok, kiknek ilyen óriás, súlyos szörnyszülöttekkel kellett magukat mutogatniok! De ha egy divatkellék egyszer eljut Franciaországba, akkor hódítása hamarosan megkezdődik. Párizs a következő századokban mind nagyobb mértékben rajongott legkülön - bözőbb fajtájukért. Már sokkal könnyebbek voltak, csipkékkel, fodrokkal díszítették, 1800-ban túljutott már a francia határon. Mint Goethe anyjának írja, még ő is vett Karlsbadban feleségének "egy ilyen kényelmes jószágot". Azóta az ernyő többet nem tűnt el a divatból, sőt hamarosan a férfiak is magukévá tették. Az angol ur egyenesen elképzelhetetlen nélküle, számtalan vicc és karikatúra bizonyítja, Chamberlainnel még a történelembe is bevonult. S ha ma eső s nap utána nyúlunk, gondoljunk arra, hogy sokezer éves története érdekes regényt rejt magában. NÖ1 MŰVELTSÉG ÉS A HÁZASSÁG. — Hát neked inkább egy cselédet kellett volna feleségül venned, az biztosan jobban ellátta volna a háztartást, mint én, — mondja a feleség megbántott arccal, mikor férje szemléltetően porolja ki a nadrágot, amiből vastag porfelhő száll fel és közben ,,rendetlenség“-ról morog. Ilyenkor aztán vérmérséklet szerint vagy parázs veszekedés fejlődik, vagy hosszas megsértődés, amit kölcsönösen lenyelnek, vagy hideg, megadó vállvonogatás. Ritka eset az, mikor nyílt kibeszélgetésre kerül a sor erről a problémáról. Pedig komoly és lényeges probléma a mai középosztálybeli házasságoknál az, hogy a müveit, dolgozó nő hogyan tudja ellátni háztartását. Érettségije van vagy házassága előtt hivatalba járt, vagy másfajta intellektuális foglalkozást űzött. Esetleg egyetemi végzettsége van, talán egy nagyon felelősségteljes állásban volt. Még házassága előtt feladja eddigi működési körét és női ösztönével és teljes bensőséggel uj működési területének szenteli magát. Még külön örömet is jelent neki, hogy uj feladat előtt áll, amit el akar látni. Hiszen eddig természetesnek vette és nem is figyelt rá, hogy mindezt a munkát édesanyja végezte el helyette. Annak is örül, hogy intelligenciájánál fogva a háztartás vezetését sokkal gyorsabban, felfogja, mint azt az öreg nagynénik megjósolták, önbizalmát növeli, hogy a gyakorlatot pótolni tudja, ha szószerint ragaszkodik az írásbeli irányításhoz. Szívesen mutatkozik férje előtt hatalmas kötényben, hiszen ez őt eddig csak mint jólöltözött társaságbeli hölgyet ismerte, vagy munkaruhájában látta. Azonban végül is elfárad a háztartás örökös egyhangúságában: minden nap ugyanaz, és a munka nem látszik meg, Tolnai Ádám: Éjfél után hajnal Unom már az éjjelt, senki sincs itt ébren. Borzadva eszmélek: Te is alszol mélyen! Hiányzik mosolyod, mely széppé varázsol: Bánat ül orcádon — reggelre vágyódom! Nem színem a sötét, melyben elvész a fény. .. Derű, fény a fehér — s pajkos a nevetés. Szomorú, sötét kép: Gond, bánat, betegség. Felhők fölött kék ég! Bár csak-azt nézhetném! Éjjel a virradást, viharra napsugárt, Bánatos arcodnak várom a mosolyát! Múljék el az éjjel, vihar érjen véget: Derüljön fel képed vidám nevetésre. Nincs átkom az égen, mert este sötét lesz: Eltűröm a vihart, hisz feljebb kék ég van: Szeretem lelkedet, ha bánatos is képed! De mint a kék tenger tükrözd nevetésem, necsak kesergésem...... Pincér a kollégájához, zárás előtt: — Miért nem szólsz már annak a vendégnek, hogy menjen el? Négyszer felébresztetted már és mindiq újra elalszik? Másik pincér: — Ugyan már! Ahányszor felébresztem, mindig kéri a számlát és fizet. 93
