Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
idén. A keresztapák pedig megfontoltan vették szemügyre azokat az ezüstnyelű ébenfa botokat, melyeket szerelmetes keresztfiuknak ajándékoznak majdan a ballagás után. A tanár uraknak általában már nem sok dolguk akad ilyenkor, s Kopcsák Ede tanár ur is elégedetten állapította meg, hogy egyre több a szabadideje. Kopcsák tanár ur fenn lakott a “vár”-ban, egy öreg barokk-ház első emeletén, s szobájának ablakából felséges látvány nyílt a völgyre, őszidőben, mikor sürü ködök gomolyogtak a völgy felett, ha kinézett ablakán, akár azt is képzelhette, hogy léghajón utazik óceánok, vagy idegen világrészek felett, miként a Verne-regények bátor léghajósai. Szobája tágas volt, de a legszükségesebb bútordarabokon kívül semmi se volt benne, csak körülfutó, mennyezetig érő könyvespolc, rengeteg könyv, térkép s egy hatalmas földgömb. Ezen a földgömbön utazott időnként a tanár ur, majd megforgatta sebesen tengelye körül sárgolyónk kicsinyített mását, s ilyenkor összefolytak a tengerek és kontinensek képei. Nagy gonddal böngészte a hatalmas atlaszokat és fali 'térképeket, nikotintól megsárgult ujjával követvén a vonalak szeszélyes formátumait, mely vonalak kék szinü folyókat, fekete színű utakat, vagy piros szinü országhatárokat jeleztek. Kopcsák tanár urnák nemcsak tárgya, hanem szenvedélye is volt a földrajz tudománya, s ha már életében nem is jutott Bécsen túl, útleírások varázsos igézetével, a képzelet könnyed játékával s e segédeszközök — a térképek és a földgömb — segítségével éppúgy bebarangolta Afrikát, mint Stanley. Délamerikát, mint Humboldt, Ázsiát, mint Marco Polo s Északamerikát, mint hazánkfia, Xantus János. Nem jelenhetett meg olyan földrajzi könyv, vagy útleírás, melyet azonnal meg ne rendelt volna, s nemcsak ő maga olvasta őke.: figyelemmel és ragaszkodással, hanem óráin fel is olvastatta azokat, hogv a diákok is kellőképpen értesülhessenek a külországok dolgairól és az ottani élet mibenlétéről. Ezért aztán a diákok nagyon szerették Kopcsák tanár urat, s megszerették a földrajztudományt is. Egyébként ő maga is iróember volt, és a város és környéke monográfiáiét több változatban megírta, mely tanulmányokat az évvégi értesítőkben és a helyi lapban tett közzé. Szakkörökben értékelték a tanár ur tudományos buzgalmait, s több országos hirü tudományos társaság hívta meg taeiai sorába, s ezeknek a kitüntető meghívásoknak dokumentumait , a nagyszerű okleveleket ugyancsak ott őrizte Kopcsák tanár ur a szoháia falán bekeretezve, a térképek szomszédságában. Tizenhét éve volt már tanára a helybéli gimnáziumnak, s annyira belenőtt ebbe a környezetbe, annyira megszokta ezt a Világot, hogy álmait lassan lenyeseeette, hisz fiatalabb éveiben pv ve térni katedráról álmodozott. Ebben az időben már többre becsült egy jó krigli sört a Méhes-ben, egy jóizü bifstekket megfelelő körítéssel, mint holmi távolba vesző egyetemi katedrát. Nem kívánkozott el innen, illetve utazási, kóborlást vágyait bőségesen kielégítette képzeletbeli utazásai során. A földrajzon kívül tulajdonképpen csak egyetlen szenvedélye volt: a Méhes-beli törzsasztal, melynek alapitója, szellemi, erkölcsi vezetője volt, s e tisztségét soha nem is vonta kétségbe senki sem. Mintegy tiz év óta járt le oda, minden este, s a szeszélyes időjárás sem tudta megakadályozni abban. Téli hófúvás idején szánkóval közlekedett; magas kucsmájában, meleg bundájában s dércsipte bajuszával és szakállával úgy nézett ki, mint egy regényhős, ki ebben a pillanatban csilingel ki trojkájával valamely orosz regény lapjai közül, egyenesen Tolsztoj vagy Puskin tolla alól. Nagy őszi esőzések idején a fiakkert választotta, mert az autók világában is ezt az ősi emlékeket felidéző jármüvet tartotta a legbiztonságosabbnak és a legalkalmasabbnak az emberi közlekedés lebonyolítására De ilyen harsogó szép koranyárban, mikor a napsugárban benne tüzel minden szerelem mámora és csókja, legényesen félrevágott kalappal s erős meggyfabotjával fütyörészve indult el már a kora délutáni órákban, hogy jóizü délutáni séta után mintegy megtérjen estére kelve a Méhes-be, a biztos révbe, ahol hangulatok és izek, jó ételek és italok s a törzsasztal várják Kopcsák tanár ur ilyenkor mosolyogva fogadta az emberek köszönését, s széles kalapemeléssel viszonozta, ruganyos léptekkel járta a határt, a völgyeket s a halmokat, az utakat és csapásokat, mély lélegzettel szívta be az üde levegőt, s mire a csillagok felgyulladtak az égbolton, éppen a célhoz ért Szeder ur, a vármegyei főtisztviselő viszont szalmakalapot tett a fejére, s könnyű, tavaszi ruhát öltött magára. E ruhát — mint általában ruháit — igen nagy gonddal varratta meg Szüdinél, a szabónál, ki a város legjobb szabómestere volt. Szeder ur mély előrelátással választotta ki mindig a legalkalmatosabb szövetet, valóságos kémiai vizsgálódással és különböző mesterfogásokkal tette próbára a szövetek minemüségét, majd hosszan és alaposan átbeszélte a ruha varrásának lehetőségeit és problémáit Szüdi úrral, aki készséggel állt a nagyérdemű közönség rendelkezésére minden időben, mint azt a helyi lanban megjelent hirdetése és a városi mozgóképszínházban levetített reklámja külön ki is emelte. Szeder urnák szenvedélye volt a ruha, s mikor egy kis szabad ideje volt a megyeháza komor épületében lévő gonddal berendezett hivatalában, ceruzájával ügyesen és okosan rr.hafazonokat, mondhatnánk ruha fantáziákat vázolt fel jegyzetpapirokra és blokklapokra, melyeket azután gondosan eltett, megőrzött, s a Szüdi úrral folytatott megbeszéléseken és tárgyalásokon meg is mutatott. Mert 37
