Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4-5. szám
Hosszas ebéd a török szultáné, Hátra van még a fekete kávé; Török Bálint tétova tekintget: “Körülfogott a jancsár bennünket!’’ “Nézz ki fiam, gyenge kis apródom! Látsz-e nagy port a budai utón?” — “A szombati kapuja kitárva, Ott megyen a sok török Budára.” “Nézz ki megint, édes kis apródom: Jaj Istenem, be szörnyen aggódom.” — “Izabella királynét csalárdul Költöztetik kifelé a várbul.” “Harmadszor is nézz ki még, apródom; Oh! hogy erről tenni már nincs módom...” — “Boldogasszony tornya tetejében Félhold ragyog a kereszt helyében.” Jő parancsa Szolimán szultánnak, Parancsolja Verbőczi Istvánnak: “Te fogsz lenni az ország birója; Török Bálint itt marad egy szóra.” Parancsolja azután barátnak: “A csecsemőt vidd el az anyjának, Te fogsz lenni ország kormányzója; Török Bálint itt marad egy szóra.” — “Hej! az a szó több-e mint egy másik? Minek jöttem én azért Mohácsig!” “Fiam Bálint, érjük el Eszéket: Becsülettel hazaküldlek téged.” “Hej! az a szó hosszú már egy hétig; Hosszú nekem Budától Eszékig.” “Fiam Bálint, ne tüzelj, várd sorra: Hadd megyünk le, ne tovább, Nádorra.” “Nagy Szolimán! nagy a te hatalmad, Nándor alól most tovább lecsalhat...” — “Kutya voltál, az maradsz, de vason' Láncot neki, hogy ne haraphasson!” — Várja szegényt — beh mihaszna várja! — Odahaza a szép két kis árva: Minden reggel kimegy az utcára, Édes atyját de mihaszna várja. Várja szegényt szerelmes szép nője: Ki-kiáll a magas könyöklőre; Fehér képét ereszti karjára, Úgy zokog, hogy mégse jön a párja. Héttoronynak egy sötét zugában Török Bálint üldögél magában; Ifjú korát a vénség megszánja, Megérleli s a halál levágja. — (1853. jan. 21.) HAYDN ÉS AZ ESTERHAZY-CSALÁD Irta: Dr. Heckenast Dezső. Ebben az évben ünnepli Magyarország és Ausztria a hírneves nyugatmagyarországi zeneszerzőnek Haydn József halálának 150 éves évfordulóját. Az ünnepségek ausztriai központja Burgenland fővárosa, Kismarton (Eisenstadt) lesz, ahol Haydn földi maradványai nyugszanak, s amelyből a burgenlandi tartományi kormányzat Haydn városát alakította ki: lakóházából 1938-ban Haydn múzeumot csináltak, az utca neve is Hadyngasse lett, ezeken kívül van Haydn-kápolna, egy pompás Haydn-mauzóleum, Haydn-emlékmü, Haydn-orgona, Haydn-szálló és Haydnkertiház, ahol az osztrák himnuszt, a ‘Gotterhalte’-t szerezte. Az idei Haydn-ünnepségek azonban nem kizárólag a nagy zeneszerzőnek szólnak, hanem ünnepségei egyúttal a kismartoni Esterházy-családnak is, a város és a környék hercegi földesurainak, akik lehetőve tették, hogy Haydn tehetsége szabadon kibontakozhassék, és akik a hírnévhez hozzásegítették. Ezt még a magyarországi kommunista kormányzat is elismeri, mert a hazai Haydn-ünnepségek programmjának jelentős részét a fertődi Esterházy-kastélyban rendezik. Ugyanis Haydn — mint az Esterházy-család udvari karmestere — hosszú időt töltött Fertődön, amit később Eszterházára kereszteltek át. (A község nevét a háború után ismét régi magyar nevére változtatták vissza.) A hazai ünnepségekkel kapcsolatban teljesen helyreállítják a háborús rombolás következtében súlyos károkat szenvedett Esterházy-kastélyt, amely jelenleg a Földmivelésügyi Minisztérium tulajdona és amelyben a Dunántúli Mezőgazdasági Kutatóintézet, valamint az Állami Növénynemesitő Telep nyert elhelyezést. Mielőtt azonban az Esterházy-család zenepártoló tevékénységéről és Haydnnal való kapcsolatairól szólnánk, emlékezzünk meg pár vonásban magáról a családnak az eredetéről és nemzetünk, valamint nemzeti kultúránk érdékében tett munkásságáról, annál is inkább, mert manapság divatos dolog lekicsinylőén szólani főúri családjainkról. Nekünk magyaroknak az Esterházy név ugyanis többet jelent, mint egy főúri családot, jóllehet grófok, sőt hercegek voltak a család tagjai. Többet jelent, mert a név maga összeforr nemzetünk történelmével. Volt köztük nádor, hadvezér, államférfi, akinek nemcsak Napoleon, hanem nemzete is felkínálta a magyar királyi koronát. Volt köztük püspök, aki sa5
