Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
“Szerkezete olyan időkre nyúlik vissza, mikor a legtöbb, most élő, európai nyelv még nem is létezett.” Bizony, mondom néktek, mindazok, akik fáradtságot vettek maguknak, hogy megismerjék ezt a fölöslegesnek tartott, kis nép által beszélt nyelvet, szerelmesei lettek! És te magyar? Ápolod, szereted, használod? Büszke vagy rá? A nyelvészek egy nyelv ősiségét kutatva azt tartják: Amely nyelvben legtöbb az egytagú szó, az a legrégibb. Hiszen a kezdet kezdetén az emberiség egy szótaggal fejezte ki a körülötte levő tárgyakat, fogalmakat íme Blaskovich Lajos verse: A GOND Jött az est, és bűnt szült a vágy. Szállt a zord bu, hogy nőtt az árny. Nem járt ott más, tán a telt hold Vagy még az sem, csak a vad gond. Az éj jött s már lenn járt a hold. Egy hang sirt fel, egy vad hang szólt: Mért üz a gond, vád mért is ér? Az éj nem szólt, de sirt a szél. Egy rém fut, vagy fát tört a szél? Vak volt a völgy, rajt ült az éj. “A szív úgy ver, a bűn úgy fáj!” Zug a gyors szél és zeng a táj . . . Ugye szép, egyszerű, könnyen érthető hangulatkép? De olvassátok át figyelemmel: egyetlen kéttagú szó sincs benne! Oh, gyönyörű magyar nyelv! Olyan vagy, mint egy sokhuru hárfa! Megérteted magad, ha csak egy-két hurt pengetsz, de igazán szépen akkor szól, ha mesterként kezeled. Fejleszd magadban, használd, szeresd, gondolkozz róla. Gyüjtsd szólásait csokorba. Mennél inkább ismered, annál jobban szereted és annál inkább veszed észre csodálatos szépségét, gazdagságát. Bátran összehasonlíthatod bármelyik világnyelvvel, nem marad mögöttük szókincsben sem. íme egy-két példa: Jön és megy. A legtöbb nyelvben meg van, de kérdezd meg egyetemre járó fiadat és nem talál uj szót a jár igére. És mennyire más, ha jársz, vagy járkálsz! Ha sétálsz, lépsz, ballagsz, andalogsz, kullogsz, botorkálsz, ténferegsz kódorogsz, mászkálsz. Mennyi kifejezés arra, hogy lassan mész! És gyorsan? Fut, szalad, rohan! Nem is beszélve arról, hogy valahova siethetsz, igyekezhetsz, valakit kisérhetsz és mendegélhetsz! Ahány szó, annyi haj szál vékony, de lényeges eltérés. Mosolyogsz? Jó, hogy nem vigyorogsz, kuncogsz. És nevethetsz, kacaghatsz, hahotázhatsz, vagy röhöghetsz; egy nyelvben sem találsz ennyi kifejezést. A nap minden szakában szeresd és örvendj nyelvednek, magyar! Mert csak neked van a nap minden szakaszára külön kifejezésed: derengés, szürkület, virradat, napkelte, reggel, nappal, délelőtt, dél, délután, alkonyat, napnyugta, este, éjjel, éjszaka, éjfél! Csak te tudod magyarázkodás, körülírás nélkül elmondani, hogy testvéreid közül hány nővéred és hány fivéred van, bátyáddal beszéltél, vagy öcséddel, hogy nénédet szereted jobban, vagy húgodat ! Odahaza azt mondtuk, ahány nyelven beszél az ember, annyi emberrel ér fel. És mit érsz te, aki akadozva beszéled már anyanyelvedet, vagy hagyod, hogy elsorvadjon gyermeked ajkán? Ha nem olvasol magyar könyvet, egy sajátos, sehol máshol fel nem található világot vesztesz el. A könyv lapjai, a sorok között, a betűk mögött a magyar lélek, érzés, hangulat húzódik meg. Fordítani csak a szavakat lehet, még azokat sem. Mennél nagyobb mestere nyelvünknek Írónk annál nehezebben fordítható le. Oh, szeressétek ezt a nyelvet! Ápoljátok, őrizzétek, adjátok át tisztán gyermekeitek, r.ek. Ha francia, német, angol nyelvész örömmel tanulta meg pusztán szépségéért, akkor ti magyarok ne mondjátok: mi haszna gyermekemnek, ha magyarul beszél? A magyar nyelvben és annak őrzőiben, a költőkben és Írókban kiapadhatatlan kincsetek van. A tiétek, vár rátok, használjátok hát! Olvassatok, ha feledni akarjátok a napi robotot, pihenjetek magyar betű mellett. Csititsátok honvágyatokat, hisz minden könyvvel egy darab HAZA jön hozzátok. Ne sajnáljátok a filléreket a magyar sajtótól, könyvtől. ne legyen évi könyvszükségletetek csak egy kalendárium! Ha csak kétezer magyar megfogadná, hogy havonta vesz egy-két dolláros könyvet, megindulna a magyar könyvkiadás! Ne csak a halálos ágyon jusson eszetekbe. hogy vannak Istentől küldött dalosaitok, hallgassátok meg mondanivalóikat, amíg még élnek és közietek szenvedik a lelki magány keserveit. “A költő is megy. Hisz viharmadár volt S jeges közönyben szárnya elfagyott. Ő is nézi a fedélzeten állva A hidegfényű sarki csillagot, Könnyű az égen némán tündökölni De dalos ajakkal lenn hallgatni fáj ... És koldus Lázárként koncért porolni Mikor a lelkűk dusálmu király.” A költő fájdalmát igy dalolta majd százéve Juhász Gyula. És ti, idegenbe sodort magya. rok. érezzétek magyarul! Becsüljétek meg a betű napszámosait, mert ha egyszer ők is elhallgatnak, meghúzhatjátok a lélekharangot a magyar nyelv fölött, ök többet áldoznak munkaidejükből, pihenésükből, mig megirják könyveiket számotokra, mint ti. mikor azt a könyvet megveszitek és elolvassátok. Maradjatok, szeressetek, daloljatok magyarok és kisérjen Ábrányi Emil áldása emigrációs utatokon: 35
