Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2-3. szám
TÉLI OLIMPIÁSZ CALIrORNÍÁBAN A római olimpiász még messze van, de a szakembereken kivül már úgy az európai, mint az amerikai sportlapok, magazinok, a kérdéssel egyre többet foglalkoznak. Helyszíni felvételek jelennek meg az építkezésről, híradások a versenyek helyéről, a versenyzők elhelyezéséről, a költségekről, tudósítások a technikai megoldásokról, jegyekről, — sőt, az atlétikában és úszásban már az elérhető maximális eredményekről jóslásokba, — találgatásokba bocsátkoznak. Az olimpiász — mint tudjuk —, a téli és a nyári versenyekből áll. Téli olimpiászT. eddig összesen hetet rendeztek: az első 1924-ben került eldöntésre. Az 1960. évi olimpiai bajnokságok téli versenyeinek időpontja közelebb esik, mert azokat jövő év februárjában rendezik meg. E földrész lakóit pillanatnyilag jobban is érdekli, mert hisz azt Californiában, Squaw Valleyben tartják meg. California, mint az örök nyár hazája van a köztudatban és a döntés nagy harcok után született meg. Európa kívánta a téli olimpiászt is megrendezni, sőt az Egyesült Államokban is voltak olyan hangok, hogy ez nem is város, csupán telep, helyesebb lenne azt más, szép környezetben lebonyolítani. Emlékeztetünk arra, hogy a legutóbbi téli olimpiász a Dolomitokban, Cortina D’Ampezzoban volt, ahová harminchárom nemzet pontosan 947 versenyzőjét küldte el. Az első téli olimpiászhoz viszonyítottan versenyműsor és versenyzők száma szempontjábón ugrásszerű emelkedést mutatott. A rendezés gyorsan pergett, az elszállásolás, közlekedés, de az egész verseny lebonyolítása minden tekintetben mintaszerű volt. A világ minden tájáról érkezett szakértők, versenyzők, újságírók szerint ez volt eddig a legnagyobb és legjobban rendezett téli sportjáték. Megállapították azt is, hogy a téli sportok gyermekcipőiket kinőtték, eltűnt a skandináv államok egyeduralma, és felbukkant, mint uj sport-nagyhatalom, a Szovjetunió. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a téli sportok, szinte a sportartisták világába fejlődött fel. Az egyik kiváló szakértő kritikájában lerögzítette, hogy ma már csak az lehet versenyképes, az érhet el kiemelkedően nagy nemzetközi eredményt, aki sportjának naponta több órát áldoz. Elmúlt az az idő, amikor olyanok érvényesülhettek, akik csak úgy “mellékesen” sportolgattak. Példának hozta fel, hogy egy hajmeresztő Sailer lesiklás, egy jégsprint, vagy jégugrás, 50 km ski-futóverseny, vagy 80 méteres skiugrás, heti egy-kétszeri “gyakorolgatással” elképzelhetetlen. A fantasztikus fejlődésre állítja, hogy Sonja Hennie, aki valamikor az egész világot elragadta jégmüvészetével, jó esetben 15-ik lett volna. A gyorskorcsolyázók gyorsasága, kitartása bámulatosan fejlődött, hisz a norvég Mathiesen valamikor fantasztikus és utolérhetelennek vélt 1500 méteres világcsúcsát 1956-ban több, mint harmincán szárnyalták túl. A férfi, női és páros miikorcsolyázást a legváltozatosabb forgás kombinációk és ugrások jellemezték, nem volt ritka a következő gyakorlat sem. Három fordulásos ugrás, a jégre leérkezés előtt, amikor a korcsolya a jégtől körülbelül 20 cm-re van, a forgás befejezése, élre esni és minden eldülés nélkül továbbfutni. Volt olyan, aki a négyszeres forgást is sikerrel véghez vitte. A skiugrás és a skifutás is hihetetlen fejlődést ért el. Érdekes megfigyelés a publikum állandó, szinte példátlan növekedése, a sportlétesítmények mindenre kiterjedő célszerűsége és kényelme, a rendezés és tájékoztatás csaknem tökéletes fejlettsége. Az eredmények ismeretesek, és amerikai szempontból különösen a műkorcsolyázó Heiss bajnoknőt emelték ki, aki ugyan “csak” második helyen végzett, de a jövő nagy ígéretének tartották. Ma ő ennek a versenyágnak a favoritja! A szakértők jelentéséből a következő olvasható ki. Van-e végső határ, illetve hol van a téli sportok maximális teljesítő lehetősége, és várható-e további fejlődés? Egyöntetű volt az a megállapítás, hogy a technikák és módszerek szinte tudományos síkon tovább fejlődnek, és vezetni azok a nemzetek fognak, amelyek tehetség, szorgalom, önfegyelem, és kutató munka által kikisérletezett edzésterv mellé a lelki tényezőket is felsorakoztatják. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1958. évi tokiói kongresszusa a végső műsort megállapította. A bobversenyeket törülték. Gyorskorcsolyázásban a férfi számok: 500, 1500, 5000 és 10000 méter, női számok: 500, 1000 és 3000 méter. Férfi, női és páros mükorcsolyázás. Jégkorong. Téli kéttusa. Skiszámokban: férfi és női műlesiklás; férfi: 15, 30 és 50 km-es futás, 4x10 km-es váltó, ugrás és összetett verseny. Női számok: 1Ö km-es egyéni és 3x5 km-es váltó futás. A propaganda már megindult. A szervező bizottság az összes nemzetek olimpiai bizottságát értesítette, hogy minden résztvevő, bárhonnan is érkezzék, útiköltsége odavissza és 21 napos luxus ellátása $500-nál többe nem kerül, mert a különbözetet a bizottság viseli. 1200 versenyző részvételére számítanak. A jelentés szerint megépítik az olimpiai falut, a sajtó és televízió céljára 33
