Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-02-01 / 2-3. szám

TÉLI OLIMPIÁSZ CALIrORNÍÁBAN A római olimpiász még messze van, de a szakembereken kivül már úgy az európai, mint az amerikai sportlapok, magazinok, a kérdéssel egyre többet foglalkoznak. Hely­színi felvételek jelennek meg az építkezés­ről, híradások a versenyek helyéről, a ver­senyzők elhelyezéséről, a költségekről, tu­dósítások a technikai megoldásokról, jegyek­ről, — sőt, az atlétikában és úszásban már az elérhető maximális eredményekről jóslá­sokba, — találgatásokba bocsátkoznak. Az olimpiász — mint tudjuk —, a téli és a nyári versenyekből áll. Téli olimpiászT. eddig összesen hetet rendeztek: az első 1924-ben került eldöntésre. Az 1960. évi olim­piai bajnokságok téli versenyeinek időpont­ja közelebb esik, mert azokat jövő év feb­ruárjában rendezik meg. E földrész lakóit pillanatnyilag jobban is érdekli, mert hisz azt Californiában, Squaw Valleyben tartják meg. California, mint az örök nyár hazája van a köztudatban és a döntés nagy harcok után született meg. Európa kívánta a téli olimpi­­ászt is megrendezni, sőt az Egyesült Álla­mokban is voltak olyan hangok, hogy ez nem is város, csupán telep, helyesebb lenne azt más, szép környezetben lebonyolítani. Emlékeztetünk arra, hogy a legutóbbi téli olimpiász a Dolomitokban, Cortina D’Ampezzoban volt, ahová harminchárom nemzet pontosan 947 versenyzőjét küldte el. Az első téli olimpiászhoz viszonyítottan ver­senyműsor és versenyzők száma szempont­­jábón ugrásszerű emelkedést mutatott. A rendezés gyorsan pergett, az elszállásolás, közlekedés, de az egész verseny lebonyolítá­sa minden tekintetben mintaszerű volt. A világ minden tájáról érkezett szakértők, ver­senyzők, újságírók szerint ez volt eddig a leg­nagyobb és legjobban rendezett téli sport­játék. Megállapították azt is, hogy a téli sportok gyermekcipőiket kinőtték, eltűnt a skandináv államok egyeduralma, és felbuk­kant, mint uj sport-nagyhatalom, a Szovjet­unió. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a téli sportok, szinte a sportartisták világába fejlődött fel. Az egyik kiváló szakértő kriti­kájában lerögzítette, hogy ma már csak az lehet versenyképes, az érhet el kiemelkedően nagy nemzetközi eredményt, aki sportjának naponta több órát áldoz. Elmúlt az az idő, amikor olyanok érvényesülhettek, akik csak úgy “mellékesen” sportolgattak. Példá­nak hozta fel, hogy egy hajmeresztő Sailer lesiklás, egy jégsprint, vagy jégugrás, 50 km ski-futóverseny, vagy 80 méteres skiug­­rás, heti egy-kétszeri “gyakorolgatással” el­képzelhetetlen. A fantasztikus fejlődésre ál­lítja, hogy Sonja Hennie, aki valamikor az egész világot elragadta jégmüvészetével, jó esetben 15-ik lett volna. A gyorskorcsolyá­zók gyorsasága, kitartása bámulatosan fejlő­dött, hisz a norvég Mathiesen valamikor fan­tasztikus és utolérhetelennek vélt 1500 méte­res világcsúcsát 1956-ban több, mint harmin­cán szárnyalták túl. A férfi, női és páros mii­­korcsolyázást a legváltozatosabb forgás kom­binációk és ugrások jellemezték, nem volt ritka a következő gyakorlat sem. Három fordulásos ugrás, a jégre leérkezés előtt, a­­mikor a korcsolya a jégtől körülbelül 20 cm-re van, a forgás befejezése, élre esni és minden eldülés nélkül továbbfutni. Volt o­­lyan, aki a négyszeres forgást is sikerrel vég­hez vitte. A skiugrás és a skifutás is hihetet­len fejlődést ért el. Érdekes megfigyelés a publikum állandó, szinte példátlan növekedése, a sportlétesít­mények mindenre kiterjedő célszerűsége és kényelme, a rendezés és tájékoztatás csak­nem tökéletes fejlettsége. Az eredmények ismeretesek, és amerikai szempontból külö­nösen a műkorcsolyázó Heiss bajnoknőt e­­melték ki, aki ugyan “csak” második helyen végzett, de a jövő nagy ígéretének tartották. Ma ő ennek a versenyágnak a favoritja! A szakértők jelentéséből a következő olvasható ki. Van-e végső határ, illetve hol van a téli sportok maximális teljesítő lehetősége, és várható-e további fejlődés? Egyöntetű volt az a megállapítás, hogy a technikák és módszerek szinte tudományos síkon tovább fejlődnek, és vezetni azok a nemzetek fognak, amelyek tehetség, szor­galom, önfegyelem, és kutató munka által kikisérletezett edzésterv mellé a lelki ténye­zőket is felsorakoztatják. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1958. évi tokiói kongresszusa a végső műsort meg­állapította. A bobversenyeket törülték. Gyors­korcsolyázásban a férfi számok: 500, 1500, 5000 és 10000 méter, női számok: 500, 1000 és 3000 méter. Férfi, női és páros mükorcso­­lyázás. Jégkorong. Téli kéttusa. Skiszámok­­ban: férfi és női műlesiklás; férfi: 15, 30 és 50 km-es futás, 4x10 km-es váltó, ugrás és összetett verseny. Női számok: 1Ö km-es egyéni és 3x5 km-es váltó futás. A propaganda már megindult. A szer­vező bizottság az összes nemzetek olimpiai bizottságát értesítette, hogy minden részt­vevő, bárhonnan is érkezzék, útiköltsége oda­­vissza és 21 napos luxus ellátása $500-nál többe nem kerül, mert a különbözetet a bi­zottság viseli. 1200 versenyző részvételére számítanak. A jelentés szerint megépítik az olimpiai falut, a sajtó és televízió céljára 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom