Kárpát, 1959 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Wass Albert: VVASS ALBERT: A FUNTINELI BOSZORKÁNY (Részlet) legújabb regé ny ének , A FUNTINELI BO­SZORKÁNY közlését el a mai számunkban. Ott áll az Istenszéke magosán a Maros fölött. Egyik olda­lán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra patak s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar. Elűzték az emberek. Elriasztották a gőzfürészek, a lárma és a kiabálás, fadöntés zaja, mozdonyok sípja, a sok hevenyészve összetákolt ház, a sze­mét, a piszok, a békétlenség és mindaz, ami az emberrel együtt a völgyeken följött. Ma már csak fent a gerinceken s a forrásvidékek táján áll még a rend. Oda húzódtak föl a szarvasok is és az a néhány megmaradt medve, ősszel a nagy bikák hangja a ködön át lehallatszik a völgyig. A gőzfürészek robotoló emberei fölfi­gyelnek reá, maszatos kezüket végighuzzák sápadt homloku­kon, s úgy érzik, mintha emlékeznének valamire. De hatvan évvel ezelőtt még zárt erdő volt mindenütt, le a Marosig. A vécsi báró tudta magáénak mindkét Galonyát, Bisztrát az Istenszékivel együtt. Övé volt-e? Évente néhány napig, igen. Amikor ősszel szarvasbőgésre feljött, s ponyváját a plájászok kifeszitették valamelyik szélmentes forrás közelé­ben. Vagy hóhullás után, mikor az Ulm-pojáni üres esztenát három-négy napra megtöltötték csizmás, bekecses, puskás va­dászurak, s öles tűz mellett itták a kemény borókapálinkát, s medvékről, vaddisznókról folyt a szó. Ilyenkor talán övé volt az erdő. De máskor — ha jutott belőle embernek valami — az legfeljebb vén Sándru lehetett, az Ulm-pojáni bács, ki tavasztól őszig ott legeltette juhait. Vagy Tóderik, a Bisztra-memti ember, kinek csapdái voltak az Urszu-patakon föl, egészen az Istenszéke alatti nyeregig, s aki szentgyörgynapi vásárkor zsákkal vitte a nyersbőrt a rége­­ni zsidóknak. Azt beszélték erről a Tóderikről, hegy valahonnan messzi­ről jött, a hegyeken túlról, és hogy valami sötétség járt vele. Az emberek beszélnek. Hosszú téli estéken, kemencetüz mellett, mikor a férfiak a pipát szívják, s a lángokba bámulnak, az asz­­szonyok hosszú guzsalyról fonják a gyapjút, s megered be­lőlük a szó arról, ami volt. Messziről jöhetett ez a Tóderik, annyi bizonyos, mert nem volt rokona senki a közelben. Idős is volt, ahogy mondják. Bor­zas fekete szakállábán már fehér szálak vegyültek, amikor elő­ször látták errefelé, s vállig érő zsíros haja ritkult erősen. Asszonya nem volt, mondják, csak egy leányka jött vele. A hegyről érkezett, nem utón, mint mások, még csak ösvényen se. Sántáék kidőlt kerítésén át lépett be a faluba. Vedlett bá­­ránybőrmellényt viselt, fején alacsonytetejü, széles fekete ka­lapot, mint a havasiak. Nagy hosszú bot a hátán, rajta kötél­lel átkötött báránybőrbunda. Lábán szakadozott bocskor. Kör­mei kilátszottak belőle, s nagyok, feketék voltak, akár a med­véé. A kislány mögötte jött. Mezítláb. Egyik kezében cserép­korsót hozott, másikban kicsi rongy-batyut. Formás gyerek volt, talán tizenkét esztendőske akkor. Fejét kendő borította, piros-tarka kendő. A haja szőke volt, azt mondják, olyan sző­ke, amilyent arrafelé nem láttak még soha. A szeme pedig kék, mint az ég a fejük fölött, a hegyek tetején. Mert nyár volt ak­kor éppen, szamócaérés ideje. A lompos fekete ember megállt a falu utcáján, s körülné­zett. Úgy nézett borzas szemöldöke alól, sötéten, hogy félni le­Tekintettel a mű nagy­ságára, ebből a regényből is csak részleteket jo­gunk közölni, mint Wass Albert előző regényéből, “Az Antikrisztus és a -pásztorok c. könyvből. ízelítőt kívánunk nyúj­tani Wass Albert legújabb alkotásából olvasóinknak, hogy megismertethessük a könyv meséjét, s még­­jobban várják a könyv megjelenését. A FUNTINELI BO­SZORKÁNY három rész­ből áll: az első rész cime: Az Urszubeli Leány, a má­sodik: Kunjhó a Komár­­nyikon, a harmadik: A Funtineli Boszorkány. Wass Albertnek ez a regénye 1957-ben megje­lent német nyelven mun­katársunk, Ujlaky Sári gondos fordításában, a Keysersche Verlag kiadá­sában. A nagyi érj edelmü re­gényt igyekszünk minél hamarabb könyv formá­jában megjelentetni, hogy a magyar kultúrát szere­tő olvasóink élvezettel for­gathassák. ❖ WASS ALBERT: Az Antikrisztus és a pász­torok cimü regénye, mely­ből a KÁRPÁT tavalyi évfolyamában közöltünk részleteket — megjelent könyvalakban és elküldöt­­tük képviseleteinkhez. Megrendelhető Északa­­merikából és Kanadából' KÁRPÁT 4160 Lorain Avenue, Cle­veland 13, Ohio, USA.; más országokból: KÁRPÁT С. C. 2250 Buenos Aires, Rep. Argentina. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom