Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

tanfelügyelőt (inspetor federal), aki hetenként többször köteles az iskolát meglátogatni, erről a felettes hatóságoknak jelentést küldeni, a félévi és évvégi vizsgákon elnökölni, stb. Egész röviden megemlítjük még az osztá­lyozási rendszert is. A legalacsonyabb osztály­zat a O, a legmagasabb a tizes. Magasabb osz­tályba csak az a tanuló léphet, aki minden tan­tárgyból elérte legalább a négyes átlagot, a tantárgyak összességében pedig az ötöst. Akinek az összátlagja megvan ugyan, de két tantárgy­ból 4-en aluli eredményt ért csak el, az február­ban, közvetlenül az új iskolaév megkezdése előtt, a kérdéses tantárgyakból pótvizsgát tehet. Az évvégi bizonyítványban szereplő végjegy négy részből tevődik össze: 1) a havi jegyek­ből (súlya 2), 2) félévi írásbeli (súlya 2); 3) évvégi Írásbeli (súlya 3), valamint 4) az év­végi szóbeli (súlya 3) vizsgák jegyeiből. Külföldi tanulók számára van egy nagyon kedvező törvény (artigo 91), mely lehetőséget nyújt arra, hogy a gimnázium végbizonyítvá­nyát aránylag könnyen magkaphassák. Azok a tanulók — nemzetiségre való tekintet nélkül, — akik 17. életévüket már betöltötték, vagy egy éven belül az év közepéig be fogják tölteni, függetlenül attól, hogy jártak-e valaha iskolá­ba, egyszerre levizsgázhatnak a középiskola alsó négy osztályából és annak sikeres kimene­tele esetén azonnal beiratkozhatnak a középis­kola felső tagozatába. Ezt a vizsgát azonban csak az állam által kijelölt, rendszerint állami iskolában lehet letenni. Mikor 1951 márciusában megnyitottuk a Szent Imre Kollégium kapuit, elhatároztuk hogy az összes itt felsorolt iskolatagózatot meg fogjuk indítani. Eddig már működik a teljes elemi, az előkészítő és a teljes gimnáziumi ta­gozat. A kollégium első osztályát 1956-ban nyitottuk s igy 1958-ban már a középiskola felső tagozata is teljes lesz. A kezdet bizony nem volt könnyű mivel is­kolánk a ma már 3 millió lelket számláló vi­lágváros központjában áll, természetesen igen erős volt a konkurrencia, mászészt propagan­dára sem elegendő időnk, sem lehetőségünk nem volt. Kemény erőfeszítésünk és sok áldo­zatot kívánó nevelői munkánk azonban hama­rosan meghozta gyümölcsét. Iskolánk egész rövid idő leforgása alatt Sao Paulo egyik leg­ismertebb iskolájává fejlődött, aminek kéz­zelfogható bizonyítéka, hogy az 1955 márciu­sában kezdődő iskolaévre az előző év befejezé­se után egy héttel már nem volt üres hely. Az év végén rendelkezésünkre álló üres helyekre a tömeges jelentkezések miatt felvételi vizsgát kellett szerveznünk s igen sok osztályba a je­lentkezők 70-80 százaléka nem tudott már bejutni. Ma a kollégium tanulóinak összlétszá­­ma 404. A tanulóknak több mint a fele félbentlakó (semiinterno), akik reggeltől késő délutánig itt vannak az iskolában; itt vesznek részt az órá­kon, étkeznek, sportolnak, szórakoznak (saját mozink is van) és irányításunk mellett végzik el Írásbeli és szóbeli feladataikat. A diákok másik kisebb része bejár (externo). A Minisztérium által előirt programmot, mely feltétlenül eléri bármelyik európai kul­túrnemzet színvonalát, szigorúan megkövetel­jük, hogy a ránk bízottakból egy szellemi elitet tudjunk fokozatosan kialakítani és a brazil életbe bevetni. Mint szerzetes nevelők egész természetesen nem elégedhetünk meg csupán a szellemi képzéssel, hanem a vallástani és az úgynevezett osztályfőnöki órákon, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy jellemes, köte­lességét mindig hűen teljesítő, Egyházához és hazájához ragaszkodó ifjúság kerüljön ki ke­zünkből. Súlyt helyezünk a modern nevelés egyik fontos tényezőjére, a sportra is. A hivatalos tornaórákon kívül tanulóink az iskolában, vagy annak közvetlen közelében a következő sportá­gakban fejleszthetik erőiket: futball, kézilab­da, röplabda, úszás, atlétika. Az iskolaév befe­jeztével tanulóink egy részét Campos do Jor­­dao-ba visszük. Ez Brazília egyik legszebb nyaraló helye, 1700-1800 méter magas hegyek­kel, rengeteg sportlehetőséggel (úszás, lovag- # lás, hegymászás, az összes labdajátékok, stb). Évenként egyszer külföldi tanulmányutat is szervezünk, hogy tanulóink látókörét tágítsuk. 1954-ben Argentínát, Uruguayi és Chilét láto­gattuk meg, ahol tanulóink sítanfolyamon is résztvettek. 1956-ban az Egyesült Államokat látogatta meg növendékeinknek egy csoportja. Külföldi utazásaink alkalmával a résztvevők­nek naplót kell vezetniük, hogy rögzítsék azo­kat az élményeket, melyekben idegen földön részük volt. * * * Ha kollégiumunk jelentőségét a magyar ko­lónia szempontjából nézzük, akkor különösen két dologra kell felhívnunk a figyelmet. Egy­részt a kezdet nehézségéivel küzdő családok­nak, akik talán fiaikat anyagi okok miatt nem tudnák taníttatni, lehetőséget tudunk adni, hogy tanulmányaikat folytathassák. Annak el­lenére, hogy az első években nekünk is komoly anyagi problémákkal kellett megküzdenünk, az első négy évben majdnem 10.000 US dollár értékű tandíjkedvezményt adtunk magyar ta­nulóknak. A másik segítség inkább adminisz­tratív jellegű, de nem kevésbbé fontos, mint az első. A külföldieknek ugyanis mind a fel­vételi, mind pedig a különbözeti vizsgák leté­telénél a legbonyolultabb a szükséges papírok beszerzése, pótlása, illetőleg hitelesítése. Min­den magyarnak segítséget nyújtunk hasonló ügyekben, a minisztérium hivatalos szerveivel felvesszük az érintkezést, s az engedély meg­szerzését szükség esetén meggyorsítjuk. De nem lenne teljes a beszámolónk, ha lega­8

Next

/
Oldalképek
Tartalom