Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
tanfelügyelőt (inspetor federal), aki hetenként többször köteles az iskolát meglátogatni, erről a felettes hatóságoknak jelentést küldeni, a félévi és évvégi vizsgákon elnökölni, stb. Egész röviden megemlítjük még az osztályozási rendszert is. A legalacsonyabb osztályzat a O, a legmagasabb a tizes. Magasabb osztályba csak az a tanuló léphet, aki minden tantárgyból elérte legalább a négyes átlagot, a tantárgyak összességében pedig az ötöst. Akinek az összátlagja megvan ugyan, de két tantárgyból 4-en aluli eredményt ért csak el, az februárban, közvetlenül az új iskolaév megkezdése előtt, a kérdéses tantárgyakból pótvizsgát tehet. Az évvégi bizonyítványban szereplő végjegy négy részből tevődik össze: 1) a havi jegyekből (súlya 2), 2) félévi írásbeli (súlya 2); 3) évvégi Írásbeli (súlya 3), valamint 4) az évvégi szóbeli (súlya 3) vizsgák jegyeiből. Külföldi tanulók számára van egy nagyon kedvező törvény (artigo 91), mely lehetőséget nyújt arra, hogy a gimnázium végbizonyítványát aránylag könnyen magkaphassák. Azok a tanulók — nemzetiségre való tekintet nélkül, — akik 17. életévüket már betöltötték, vagy egy éven belül az év közepéig be fogják tölteni, függetlenül attól, hogy jártak-e valaha iskolába, egyszerre levizsgázhatnak a középiskola alsó négy osztályából és annak sikeres kimenetele esetén azonnal beiratkozhatnak a középiskola felső tagozatába. Ezt a vizsgát azonban csak az állam által kijelölt, rendszerint állami iskolában lehet letenni. Mikor 1951 márciusában megnyitottuk a Szent Imre Kollégium kapuit, elhatároztuk hogy az összes itt felsorolt iskolatagózatot meg fogjuk indítani. Eddig már működik a teljes elemi, az előkészítő és a teljes gimnáziumi tagozat. A kollégium első osztályát 1956-ban nyitottuk s igy 1958-ban már a középiskola felső tagozata is teljes lesz. A kezdet bizony nem volt könnyű mivel iskolánk a ma már 3 millió lelket számláló világváros központjában áll, természetesen igen erős volt a konkurrencia, mászészt propagandára sem elegendő időnk, sem lehetőségünk nem volt. Kemény erőfeszítésünk és sok áldozatot kívánó nevelői munkánk azonban hamarosan meghozta gyümölcsét. Iskolánk egész rövid idő leforgása alatt Sao Paulo egyik legismertebb iskolájává fejlődött, aminek kézzelfogható bizonyítéka, hogy az 1955 márciusában kezdődő iskolaévre az előző év befejezése után egy héttel már nem volt üres hely. Az év végén rendelkezésünkre álló üres helyekre a tömeges jelentkezések miatt felvételi vizsgát kellett szerveznünk s igen sok osztályba a jelentkezők 70-80 százaléka nem tudott már bejutni. Ma a kollégium tanulóinak összlétszáma 404. A tanulóknak több mint a fele félbentlakó (semiinterno), akik reggeltől késő délutánig itt vannak az iskolában; itt vesznek részt az órákon, étkeznek, sportolnak, szórakoznak (saját mozink is van) és irányításunk mellett végzik el Írásbeli és szóbeli feladataikat. A diákok másik kisebb része bejár (externo). A Minisztérium által előirt programmot, mely feltétlenül eléri bármelyik európai kultúrnemzet színvonalát, szigorúan megköveteljük, hogy a ránk bízottakból egy szellemi elitet tudjunk fokozatosan kialakítani és a brazil életbe bevetni. Mint szerzetes nevelők egész természetesen nem elégedhetünk meg csupán a szellemi képzéssel, hanem a vallástani és az úgynevezett osztályfőnöki órákon, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy jellemes, kötelességét mindig hűen teljesítő, Egyházához és hazájához ragaszkodó ifjúság kerüljön ki kezünkből. Súlyt helyezünk a modern nevelés egyik fontos tényezőjére, a sportra is. A hivatalos tornaórákon kívül tanulóink az iskolában, vagy annak közvetlen közelében a következő sportágakban fejleszthetik erőiket: futball, kézilabda, röplabda, úszás, atlétika. Az iskolaév befejeztével tanulóink egy részét Campos do Jordao-ba visszük. Ez Brazília egyik legszebb nyaraló helye, 1700-1800 méter magas hegyekkel, rengeteg sportlehetőséggel (úszás, lovag- # lás, hegymászás, az összes labdajátékok, stb). Évenként egyszer külföldi tanulmányutat is szervezünk, hogy tanulóink látókörét tágítsuk. 1954-ben Argentínát, Uruguayi és Chilét látogattuk meg, ahol tanulóink sítanfolyamon is résztvettek. 1956-ban az Egyesült Államokat látogatta meg növendékeinknek egy csoportja. Külföldi utazásaink alkalmával a résztvevőknek naplót kell vezetniük, hogy rögzítsék azokat az élményeket, melyekben idegen földön részük volt. * * * Ha kollégiumunk jelentőségét a magyar kolónia szempontjából nézzük, akkor különösen két dologra kell felhívnunk a figyelmet. Egyrészt a kezdet nehézségéivel küzdő családoknak, akik talán fiaikat anyagi okok miatt nem tudnák taníttatni, lehetőséget tudunk adni, hogy tanulmányaikat folytathassák. Annak ellenére, hogy az első években nekünk is komoly anyagi problémákkal kellett megküzdenünk, az első négy évben majdnem 10.000 US dollár értékű tandíjkedvezményt adtunk magyar tanulóknak. A másik segítség inkább adminisztratív jellegű, de nem kevésbbé fontos, mint az első. A külföldieknek ugyanis mind a felvételi, mind pedig a különbözeti vizsgák letételénél a legbonyolultabb a szükséges papírok beszerzése, pótlása, illetőleg hitelesítése. Minden magyarnak segítséget nyújtunk hasonló ügyekben, a minisztérium hivatalos szerveivel felvesszük az érintkezést, s az engedély megszerzését szükség esetén meggyorsítjuk. De nem lenne teljes a beszámolónk, ha lega8