Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
Tompa Mihály. nagymérgesen. Vissza sem nézett... A békazenekar után Tücsök Tini és Tóbiás kezdték meg a menyasszonytáncot. Húzták, kivilágos virradatig. Nagyon szép volt a menyasszony, Fülemüle Fánika, új ruhájában. A vendégek az új pár egészségére emelték poharukat, mely nem volt más, mint egy fél mogyoró, reggeli harmattal töltve. Amint legjavában vigadoztak, éktelen csörgéssel újra közöttük termett a szarka. — No mondhatom, gyönyörű!... Mig ti itt vigadoztok, felveritek az erdőt, Kakukk Rebeka az új fészek körül ólálkodik. Ha nem siettek, belerakja tojását az új fészekbe... Majd aztán az 5 fiókája felfalja a legjobb falatokat a kis fülemülék elől... Még saját fészkükből is kitúrja őket... Hát csak további jó mulatóst! íJeííi ícrioa .egevnöx Lett erre riadalom. Mindenki az új fészekhez futott. A harkály villámgyorsan felkúszott a százesztendős tölgyfa kérgén. A mókus is ügyesen felkapaszkodott. Csak a tapsifüles maradt lenn, mert sem repülni, sem kúszni nem tudott. Annál jobban hegyezte füleit, hogy hallja, mi történik a fészek körül. Igaza volt Szarka Terkának. Kakukk Rebeka éppen be akarta csempészni tojásait a gyönyörű új fészekbe, amikor Csóka Berci kemény csőrével nagyot koppintott a fejebúbjára. — Hordd el az irhádat, te erdő ingyenélője! — Fészket építeni nem akarsz, — toldotta meg a pacsirta — fiókáiddal sem törődsz! Más dolgozzon helyetted, te meg egész nap kakukkolsz a hűs lombok között... Menekült is Kakukk Rebeka, mintha szemét vették volna. De a násznép nem hagyta annyiban. Utolérték, megtépázták, ahol csak érték. Úgy repült a sok toll, mint a hópihe, és Kakukk Rebekát egyesült erővel úgy megkopasztották, hogy szégyenszemre más erdőbe kellett költöznie, mert még a kékszínű harangvirágok is csengő nevetésre fakadtak, mikor meglátták. Aztán... a harcias násznép folytatta a megzavart mulatságot. Még másnap este is tartott a tánc, ragyogó holdvilág mellett. Talán még most is táncolnak, ha a tücskök el nem fáradtak a muzsikálásban, és a mókus el nem szaggatta vadonatúj csizmáját a táncban.-E[ ГЭГЮЮВЭ ß JÍfifiO---,9ÍÜmoLÜÍ §910 sß ünügöajiiixa aoniH Isiboglofo neanfÓlfMlíí-ого в ííosorí IßlloJ noUoY.S'J mosaiöoíö ebi Vaszary János: ííalíeí тэп s: TUBÁK CSODÁLATOS aißsaaodßiö аэ[Ы ь ÉLET E. -nim íío p.i floonéT .iölßvßlßqlßl ß jlöigt A kiváló iró legújabb regénye nem hiányozhat senkinek a könyvtárából! Siessen megrendelni, mielőtt elfogy! Ha elkezdte olvasni, nem fogja tudni letenni, amíg be nem fejezte. .sííovon bí ;Я .iníoonsj nßdßgßmygo ílo'v KARÁCSONY ESTÉJÉN. Nem hallod-e? Kopogtat valaki___ Tóid hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik___ Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, — A szó elég jókor lesz ide benn! — Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiunk! Isten hozott, oldozd le saruid — Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar, Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja szenvedés az utas élte most... Szél ostora s köd a kísérete, Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kisérgete. — Nem jársz-e künn te is, szegény fiam? Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz? Tied köztünk az asztalnál a hely, Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj! Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél, S alatta szél — hideg, ne félj, hogy árt! Megosztjuk, ami jót nyerénk — veled, Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt.... — Hol ünnepelsz te most, jámbor fiunk? Aztán beszélj, hadd halljam a szavad, S hogy ifjú szivednek mily álma van? Nagy cél után kellett eredned — a Széles világnak ily fiatalon! Élnek-e még szüleid, a kiket Úgy érdekel szerencséd és bajod? Hazafelé fordul-e már utad, Vagy a tieid még messzebb hagyod? — Miként az a mi kedves, rossz fiunk! Mert úgy van az! oly balga a szülő: Hogy a fiák serdült korára vár. Akkor kiszállnak. .. . S árván marad Üres fészkében az anyamadár. Bár szüntelen fáj, fáj... ilyenkor ont Az a hiány legkeserűbb könnyűt: Midőn az édes vagy szent alkalom Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt___ — Mikor térsz meg mi várva várt fiunk? Mikor telnek be édes álmaink....?! Úgy lenne majd végóránk is nyugodt.... De im éjfélt üt — a hívő világ E nagy s dicső ünnepre eljutott: Hogy reggel új, szent érzések között Hallgassuk a váltság örök szavát: Hajtsuk fejünket nyugalomra most, Jer, a vetett ágy vár.... jó éjszakát! —- Jó éjszakát, mi szeretett fiunk!
