Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
enyves keverék száradás után végleges formába merevíti a vásznat, ezért a kő és sziklaformákat még a végleges száradás előtt kell belőle kiformálnunk és a vázra alkalmaznunk. Az iszapolt vásznat itt-ott szegekkel erősítjük a vázra. A vászonréteget még többször is átfesthetjük szürkésbarnára: a száradás után is. A mohadíszítés itt se maradjon el. Néhol kenjük be a íelületet enyves vízzel s a bekent területeket szórjuk be egészen apróra tépett mohával: így is szép sziklautánzatot nyerünk. Érdekes betlehemi barlangokat készíthetünk száraz fagyökérből vagy korhadt, üreges fatörzsdarabokból. Megjegyzem, hogy az említett enyves, krétás, földíestékes oldatnak (pépnek) igen nagy hasznát vesszük a betlehemkészítésnél, ezzel tömhetjük be a nem megfelelő üregeket, réseket. A rések és üregek betöméséhez használt oldatnak egészen pépszerűnek kell lennie, ezt (úgy érhetjük el, ha megfelelő mennyiségű krétát és enyvet teszünk bele. Gipszet egyáltalában ne használjunk, mert a gipsz száradás után gyenge feszítő mozgásra is könnyen töredezik s lepattogzik. A betlehem nyílt oldalát (belátóját) ügyesen képezzük ki (lásd az 5. ábrát). Itt kell elhelyeznünk a betlehemi pásztorok fényes vezércsillagát is. A betlehemi istálló környéke. Helyezhetjük a betlehemi istállót az istálló alaprajzánál nagyobb deszkalapra is. Ebben az esetben táj — kiképzéssel kell díszítenünk az istálló vagy barlang környékét. Ennél a díszítésnél igen hatásosak a páfránylevelek, apró kaktuszok vagy egyéb lombfűrészelt, vagy puhafából faragott és festett alakok. Az iszapolt enyves vászon felhasználásával itt is formálhatunk hegyeket, völgyeket. Állhatnak itt fák, bokrok, emberi és állati alakok. A fák között utakat is festhetünk a talajra. Vagy vonjuk be az utak vonalát enyves vízzel s szórjunk erre finomszemű homokot. A betlehem beleseje legyen szépen elrendezett, lehetőleg hátulról vagy oldalról ablakon keresztül jól világítható. A belső falak színe szürkésbarna lehet. A mennyezetet csillogóvá tehetjük azáltal, hogy enyves vízzel kenjük be s erre aranyport vagy ezüstport hintünk. Bevonhatjuk a mennyezetet sztaniólpapirossal is. A betlehem főalakjai: a jászolban fekvő Jézuska, Szűz Mária és Szent József alakja. (Lásd a 7., 8. és 9. ábrát.) Mellékalakok: a királyok, a pásztorok és állatok (bárányok, ökör, szamár, teve) alakjai. Az alakokat szoborszerűen vagy képszerűen mintázhatjuk. Szoborszerü figurákat az a betlehemkészítő csinálhat, aki-55