Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
a hegyről, nem egy napra jő majd, hanem egy álló hétre. Szállásuk legyen éjszakára, s hét végén hozhassák, ami jár nekik. — Úgy lesz, — bólintott Algya. — Akkor értjük egymás, — bólintott a juhász is, s kinyújtotta a kezét, parolára, — csapd rá a pöcsétet! Este pedig öreg Algya bekocogott a községházára a kapitányhoz, s jelentette, hogy reggelre ott lesz a harminckét ember, a katonák maradjanak otthon nyugodtan. Amitől a kapitány úgy felvidult, hogy még egy üveg bort is felhozatott Ivánnal a Bíró pincéjéből, s belenyomta a meghökkent vénember kérges markába. —• Vidd haza, bátyuska, s idd meg egészséggel! Te vagy az egyetlen okos ember ebben az egész rothadt faluban! Amiből persze öreg Algya nem értett meg egy szót sem. * * (Másnap reggel az egész falu fent volt a hágónál, pontosan ott, ahol a két katonát megölték, s balta volt még a gyerekek kezében is. Először a kapitány kivágatott velők egy széles pászmát az erdőből, ott az ösvény fölött, hogy ne szolgálhasson többé rejtekül senkinek. Csak egy fát hagytak meg mindjárt az ösvény fölött. S erre a fára akasztották föl Jóskát, a disznópásztort. Az akasztás ceremóniáját nagy gonddal rendezte meg a kapitány. Széles körben állította föl a népet, hogy mindenki jól láthassa a kivégzést. A katonák elővezették Jóskát, akinek zöld volt az arca a hidegtől és a félelemtől, s törött lábát úgy vonszolta maga után, mintha nem is az övé lett volna. A kapitány beszédet mondott, amit Emánuel tolmácsolt érzéketlen hangon a népeknek, s amiben arról volt szó, hogy mindenki nézze jól meg azt, ami történik, mert mindenki így jár, aki kezet mer emelni a megszálló hadsereg katonáira. Disznópásztor Jóska háromszor is belevisított a beszédbe, hogy “ne higyjetek neki, csak ijesztget!” Meg hogy: “kapjatok baltára, emberek, s szabadítsatok ki!” De a mellette álló katona minden felkiáltás után arcul csapta, míg végül orrából, szájából megeredt a vér. Az emberek álltak a friss, puha hóban, a férfiak némán, az asszonyok sóhajtgatva, nehány gyerek sírt is. Az ég még mindég szürke volt és hideg, de a havazás elállt már, s a fellegek lassan emelkedni kezdtek, megmutogatva itt-ott a hegyek hólepte tetejét. Mikor a beszéd után Jóskát odalökdösték a katonák a fához, újra kiabálni kezdett, hátra kötött kezeit rángatva ide-oda. — Csak ijesztenek maguk, tudom én azt! — rikácsolta zöldre vált arccal, vérző szájjal, vacogva. — ítélet nélkül nem kötnek föl senkit, nem ám! Bíróság elé kell vigyenek, tudják azt maguk! Engem aztán nem ijesztenek meg, nem hát! Majd a bíróság előtt én is beszélek! Azt hiszik, hogy olyan buta vagyok én, nem Ismerem a törvényt? A katonák már nem is törődtek a kiabálásával. Még akkor is beszélt, amikor nyakába tették a kötelet, de az arcának már olyan ijedt színe volt akkor, hogy rossz volt ránézni. — Pap nélkül nem akaszthatnak senkit, s hát az utolsó kívánság...! — visította még utoljára a falu disznópásztora, aztán a káplár kirúgta alóla az élére állított töltényes ládát, és több hang már nem jött ki a torkán. Csak rángatódzott az ép lábával egy darabig, aztán elcsöndesült az is. Egy asszony hangosan felsírt a kör szélén, s öreg Algya vállára lendítette a baltát. — Gyerünk haza, emberek, — mondta remegő hangon, de elég hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallhassa, — mert ha nem, még magától megindul ez a veszett balta a kezemben, s abból csak még nagyobb baj lenne. S még azon az estén fejkendős, ködmönös fiatalasszony érkezett föl a szénégetők kunyhóihoz, s Boldizsár után tudakozódott. Átküldték a sóskúti katlanba, ahol a “partizánok” tanyáz-Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok. Mai számunkban befejeztük Wass Albert regényének részleteiben való közlését. Ez a részlet a regény második részének vége. A harmadik befejező rész hozza a költői kibontakozást. Olvasóinkkal ezekkel a folytatásokkal igyekeztünk a regény lélegzetelállítóan érdekes részleteit megismertetni, és arra törekedtünk, hogy a megszakítások ne okozzanak törést az olvasáskor. A regény most már könyvalakban is megjelent és minden bizományosunknál kapható. Mindenki, aki a részleteket megismerte, örömmel fogja ezt a könyvet könyvtára számára megszereni, hogy teljes egészében élvezze Wass Albert legújabb remekművét. Keresse fel lakhelyéhez legközelebb eső KÁRPÁT bizományost és rendelje meg "Az Antikrisztus és a pásztorok” című könyvet. Egy magyar könyvtárból sem hiányozhat a magyar emigráció legújabb alkotása! Gyóni Géza: Levelek a Kálváriáról. Hegyeken át a hír szalad: Nem hős halott, csak szürke (rab. A szívverésed elakad: Nem hős halott, csak szürke (rab. Nem gyászruha, nem temetés, Csak új várás, új epedés. Nem új, halálosfájdalom, Csak új várás, új unalom. Nem ráz meg őrjítő sírás — Egy hadifogoly, semmi más. Nem hős halott, csak szürke (rab... Örülsz? vagy fáj a gondolat? 13
