Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-12-01 / 12. szám
öklévé] kiadásának idején a jogtudományi karnak 16 tanára van, valamennyi a káptalan tagja s a kánoni és a római jog doktora, akik diplomájukat neves külföldi egyetemeken — Páris, Bologna, Pádua — szerezték. (6) A főiskolának hatalmas anyagi tartalékai voltak, kitűnő felszerelése volt, kincstára, messze földön híres — ‘az összes tudományokból való’ — könyvgyűjteménye és tanárainak magánkönyvtára. Ezeket a tudományos eredményeket tette tönkre egy csapásra egy elvakult főúr személyes 'bosszúja, féktelen szenvedélye, a magyar kultúra mérhetetlen kárára. Az ország első zászlósura és bírája, Csák Péter nádor a Németiújváriak iránt érzett családi gyűlöletétől vezettetve fegyvert fogott Németújvári Péter veszprémi püspök ellen és 1276 augusztusában seregével hatalmába keríti Veszprém városát. Az ellenállókat megölik, a székesegyházat és a káptalani épületeket felgyújtják és kirabolják. “Emberemlékezet óta — írja Kun László király — ehhez hasonló gonoszság az országban nem történt.” Megsemmisül a káptalani főiskola is: személyzetének 64 tagját legyilkolják, az épülete tűz martaléka lesz, kincseit elrabolják, vagy megsemmisítik. Az elrabolt és elpusztított kincsek értéke 50.000 márka, ami akkor hallatlan nagy pénz volt. A kárról szóló jelentés csupán az elpusztult könyvek értékét 3000 márkára becsüli, hisz az egész könyvtár-terem elégett. Ugyancsak a lángok martaléka lett a káptalan tagjainak jelentékeny magánkönyvtára, Pá] prépost csak a magáét 1000 márkára becsülte a kárfelvételkor. Ugyancsak megsemmisült a főiskolával kapcsolatos könyvmásoló intézmény, mely könyvek és oklevelek készítésével foglalkozott. A kárról szóló jelentés — egyben szomorú emléke a magyar kultúra veszteségeinek — fényes bizonyíték arra, hogy Veszprém, főiskolájának tudományos szellemére és könyvtárának gazdagságára nézve magasan kiemelkedő kultúrközpont volt, amely messze túlszárnyalta az ország minden akkori városát. Szinte magától vetődik fel a kérdés, vájjon miért nem nyert egyetemi rangot ez a hírneves, egyetemi tanszakokat magában foglaló káptalani főiskola, amikor a hozzá hasonló főiskolákból mind a mai napig virágzó egyetemek lettek. Egyes vélemények szerint azért nem nyert egyetemi rangot, mert nem volt orvostudományi kara, e nélkül pedig nem lett volna teljes egyetem. (7) E felfogás nem helytálló, mert nagyon sok nevezetes főiskolából egyetem lett, a nélkül, hogy az orvostudományokat tanították volna keretei közt, így az oxfordi, párisi, bolognai egyetemek, amelyekhez csak utólag szerveztek orvostudományi karokat. Azonban ne menjünk ilyen messzire, vegyük csak a mi budapesti egyetemünket. Pázmány Péter 1635-ben csak a hittudományi és a bölcsészeti kart alapította meg, a jogtudományi kart csak 1667-ben Lósy Imre és Lippay György prímások szervezték meg s végül az orvosi kart csak 1777-ben Mária Terézia, Juliikor az egyetemet Budára helyezte. Sokkal valószínűbbnek látszik Békefi Rémig zirci cisztercita apátnak az álláspontja, amely szerint a veszprémi káptalani főiskola mint egyházi intézmény nem volt autonóm szervezet, azonkívül nélkülözte a legmagasabb tudományos fokozatnak — a doktori fokozat adományozásának a jogát, ezért minősült egyetemi színvonala ellenére csupán főiskolának. Kevés támpontunk van arra nézve is, hogy hol állott ez a főiskola, a városnak melyik pontján volt elhelyezve, milyen épületmaradvány emlékeztet rá. Azt tudjuk, hogy a főiskola könyvtára a székesegyház északi falához támaszodott, ezt a tűzvész okozta pusztítás leírásából biztosra vehetjük. Mivel pedig a székesegyház mind a mai napig az eredeti helyen épült újjá és a későbbi várábrázolások is több épületet tüntetnek fel a székesegyház északi falánál, feltehető, hogy a főiskola a mai nagyszeminárium helyén állhatott, sőt a szeminárium az iskola középkori eredetű vastag alapfalainak a felhasználásával épült fel. (8) A sorsváltozások különös fordulatai közé tartozik, hogy a kommunista kormány által elkobzott szeminárium — a középkori főiskola és diákotthon helyén — ma az új veszprémi egyetemnek a diákotthona. A veszprémi főiskolát Csák Péter gyalázatos pusztítása nem tette végleg tönkre, mint ahogy azt Nékám Lajos professzor fentebb idézett könyvében állítja, Kun László királyunk gondoskodott a helyreállításáról. Fennállásáról a török kor kezdetéig vannak is szórványos és idönkint felbukkanó gyér emlékeink. Az egykori főiskola felszerelési tárgyainak egyik tartozékát — egy diptichon szerű zománcos bronzveretet —. ma is őrzi a veszprémi Bakony- Múzeum; a bronzveretet — két apostol alakja díszíti — 12. századi munkának tartják, így valószínűleg a Csák-féle pusztítást megelőző virágzó korszakból való. “A veszprémi iskol« életéből, amíg virágzott, — mondja Békefi Rémig, — egyetlen mozzanat sem maradt ránk; elmondhatjuk, hogy létezésére csak poraiban ismerünk rá.’” (Copyright by Dr. Desider Heckenast in Canada). (1) Karácsonyi János: Szent István oklevelei. Bp. 1891. (2) Szentpétery Imre: Szent István király oklevelei. Bp. 1938. (3) Balogh Albin: A legrégibb magyarországi oklevél. Bp. 1946. (4) Korompay György: Veszprém. Bp. 1956. (5) Bercsényi Dezső - Zolnay László: Esztergom. 1956. I (6) Békefi Rémig: Káptalani iskolák. Bp. 1910. (7) Nékám Lajos: The Cultural Aspirations of Hungary. Bp. 1935. (8) Cholnoky Jenő: Veszprém. Bp. 1938. 7
