Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
Dr. Zöld Ferenc: PING-PONG SIKEREINK ÚTJÁN. Ez év márciusában Budapesten megrendezett asztali tennisz Európa-bajnokság nagy magyar győzelemmel végződött. Tudjuk, hogy a tizenhat résztvevő nemzet sok kiváló versenyzője előtt hét számból négyben a magyar versenyzők lettek az elsők. Ennek kapcsán érdemes megemlékezni arról, hogy az öt világrészben egyre nagyobb népszerűségre szert-tett sportág hogyan indult világhódító útjára. Az asztali tennisz — furcsán hangzik — de a tennisz “melléktermékének” tekinthető. A múlt század végén és a század elején kevés volt mindenütt a világban a fedett tennisz-pálya, a tenniszezők viszont kedvenc sportjuknak télen is hódolni akartak, s ezért lakásukban asztalokon, kis gumilabdákkal és kéregpapir ütővel megpróbáltak játszani. Ennek azonban nem sok sikere volt addig, ameddig az angol atlétikai szövetség elnöke nem került látogatóba Amerikába, és ott celuloid labdákat látott, melyet hazavitt, és most már Angliában nem kis gumilabdákkal, hanem ezzel az újfajta labdával kezdtek játszani. Angliában történt ennek ping-pong néven való szabadalmaztatása, és hamarosan a legnépszerűbb sportággá válik. A század elején Angliából kerül ez a sport Magyarországba, de ugyanakkor Távol-Keletre is, és érdekes, hogy ötven évvel későbben éppen Magyarország és Japán vívja harcát ebben a sportágban — a világhegemóniáért. Lassanként kialakulnak szabályai, a kéregpapir ütőket pergamennel bevont, majd fa, parafa-borítású, gumi, végül szivacs-ütők követik. Eleinte a legnépszerűbb játékmód a pötyögtetés, de a tehnikai eszközök fejlődésével természetszerűleg kialakul a játék technikája, taktikája, tréningrendszere, és mindaz, ami általában a világ minden táján űzött sportoknak velejárója. Bajnokságok, nemzetközi találkozások után 1926-ban Berlinben megalakítják a Nemzetközi Asztali Tennisz Szövetséget, és 1927 elején Londonban az első Világbajnokság megrendezésére kerül sor. Ezen a magyarok világraszóló sikert arattak. Az akkor még öt világbajnoki számot magyar versenyzők nyerik meg. A következő évek is sikert sikerre halmoznak, mert az első kilenc világbajnokságon negyvenhét világbajnoki címet szerzünk. 1936— ban, Prágában azonban megszűnt a magyar egyeduralom, itt vívja első stílusforradalmát ez a fiatal sportág, itt hoztak be új szabályokat, korlátozták a játékidőt, leszállították a háló magasságát, stb. A második világháború után, 1947-ben, újra megrendezik a Világbajnokságokat, az élmezőnybe új nevek kerülnek, de magyar egyeduralomról már nincs szó, mert a csehek, románok, angolok mellett egyre inkább nagyhatalommá növi ki magát Japán, és a sok szép szellemes művészi húzás mellett egyre fontosabb szerepet kap az állóképesség, az ügyesség, az erő és a gyorsaság. Mégis az elmúlt tizenegy év alatt tizenkilenc világbajnoki számot magyarok nyernek meg. A nemzetközi sikerek egyre több fiatalt hódítanak meg, és Magyarországon a labdarúgás után a tömegeket leginkább ez mozgatja meg, és körülbelül 25.000-re tehető a versenyzők száma. Újabb nemzetközi konferenciák váltak szükségessé, az ütők egységesítése, az évenkénti világbajnokságok megrendezése és Európabajnokságok megindítása tekintetében. Ezentúl csak két évente lesznek Világbajnokságok, és az első Európabajnokság zajlott le most márciusban, Budapesten, amely ilyen nagy magyar sikerrel zárult. Régi emlékeket ébresztenek azok a nevek, amelyek elindították a sikereket, így Pécsi Dani, Jacobi Roland, Machlovits, Bellák, Glancz, Barna, Szabados, Kelen, Dávid és Mednyánszky, akiket a mai nemzedék sok kiváló fiatalja: Farkas, Koczián, Mosoczy, Sidó, Gyetvay, Földy, Bérezik és még sokan mások követtek. A Nemzetközi Asztali-Tennisz Szövetségnek van talán a legtöbb tag-országa, mind az öt világrészben egyike a legnépszerűbbnek, s egyre nagyobb közönséget vonz. Ezért a “klasszikus” sportok bajnokai mellett, és velük egyvonalban, ebben a sportágban elért sikereinkre egyre büszkébbek lehetünk. DÉLAMERIKÁBAN Kalandos könyvek! Tűnt ifjúságom betelt álmait előttem látom. Délamerika úgy tárul felém, mint May, vagy Verne csodás világa! Túl óceánon, s életem delén... Pampák ölén, ha megszalad a mén, már nem követem én a magamén. Hol dús karámhoz baktat tehenész, az élet könnyű, de néktek otthon, tudom, testvérek, mennyire nehéz! Dehogy ásnak itt ki harci bárdot: úgyis elvész, aki másnak ártott Békét pipálnak, s telt minden karám. Odahaza üres csűrök mellett gondoltok-e úgy néha-néha rám? Képzeletben gyakran otthon járok, ahol újra urak a betyárok... Ha néha itten felugat a colt, nem szenved soha senki büntelen, csak lator volt az, aki meglakolt. Itt a pálmás pampák zöld ölében orcáimat elpirítja szégyen, mert hiába telt be minden álom: míg nálatok poroszlók porolnék, nyugtomat én sehol sem találom! Kulcsár Balázs. 9
