Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
lal szedhették íel onnan a görögök. Akkor odaszólt Botond a görög császárhoz: — Küldj ide még egynéhány óriást, vagy jere magad, császár! Téged egy kicsit gyengébben teremtelek a földhöz. Bezzeg hallgatott a görög császár, bezzeg küldte hordoszámra az aranyat Botondnak, csak hagyjon békét neki, meg az országának. Nem is akadt azután görög, aki csúfolódott volna a magyarral. (Folytatás az előző oldalról.) Reményik Sándor: KÖT A RÖG Aki messzevágyik, Csak hazáig ér el, Ha nem selyemszállal: Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel. Aki pártos szívvel Önszívére lázad, Föld alatt lel végül ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat. Aki tépegeti (Mint egy nyűgöt, átkot, Szívében hordozza Az a magyarságot, Igaz magyarságot, Akinek magyarul Muzsikál a vére, E bús szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése. Majd ha a sírodon Friss tavaszi hajtás Nő — Te is belátod: így van ez jól, pajtás, így van ez jól, pajtás. fordulni a pincéből támadókkal, már megkapta az is a magáét. Szétszakadt hernyótalpa mögül füstös lángoszlop tört elő... A házban, melynek padlásán a “srácok” vártak kezdetleges bombáikkal, minden lakó talpon volt. Még az is, aki elfüggönyözött, zárt ajtaja mögött reszketve várta a harc kimenetelét, mint pl. Halápi elvtárs, a ház egyetlen párttagja. Bebújt az éléskamrába, készen arra minden pillanatban, hogy ha az elvetemült ellenforradalmárok rátörik az ajtót, a világítóudvaron keresztül meneküljön... Honnan sejtette volna, hogy sokkal fontosabb dologgal voltak most a lakók elfoglalva! Legtöbben segítésre készen szaladgáltak a padlás és az udvar között. Voltak, akik a kapubejáratot próbálták eltorlaszolni bútorokkal, abban a balhitben, hogy az is meg tudja állítani a tankot, ha az be akar jönni... A fiúk téglákat hordtak egymásra a padlásablakok alatt, ahonnan elkeseredve látták, hogy semmiképpen nem tudnak a harcba beavatkozni. A szűk ablakokon legfeljebb vaktában dobhatták az utcára bombáikat. Egyszerre aztán a második emelet egyik lakója, Tót János városi kertész dugta be kopasz fejét a padlásajtón. — Fiúk! — igyekezett túlkiabálni a kintről jövő zajt — gyertek le hozzánk! A mi ablakunkból jobban lehet támadni. Gyorsan! ... Kakas Mihály, a megbízott parancsnok azonnal átlátta az ajánlat jelentősségét. Innen nem tehetnek semmit. S ha az errehaladó két tank feljut, a többi is jön utána... Lázas sietséggel kapkodják fel a Molotov koktélokat, s máris futnak le a lépcsőn Tóték lakása felé. Tót bácsi s vagy hirtelen még négy másik lakó is segítségükre van. Máris elfoglalják helyüket a fiúk az ablakoknál. Kasza Peti, mélyen homlokára húzott sapkával az első ablaknál áll Donajó Antival és Lindi vei, ki szuszogva préseli magát előre a két fiú között, hogy minél többet lásson. A szélesebb középső ablaknál foglalt helyet Kakas Miska, borostás fekete ábrázatával, villogó fekete szemével az izgatottan figyelő gyerekek között. Mellette Réti Sanyi és Varjas Marci, ki előreszegezett géppisztolyát minden pillanatban kész volt elsütni, magukra zúdítva idő előtt a legnagyobb veszedelmet. Fekete Jóska a két lánnyal, Keszthelyi Zsuzsival és Ágasdi Borival a harmadik ablaknál helyezkedtek el. Ők az adogatok is, ha a bombák elfogynának a fiúk kezéből. — Meg kéne állítani őket! — kiáltja Kakas Miska, akinek nagyon viszket már a tenyere, hogy ledobja a kezében tartott bombát. Várja az alkalmas pillanatot, homloka ráncba szalad... Mindjárt ideérnek az ablak alá, s ha nem talál az első lövésük, ripityára lövik a házat... Ebben a pillanatban a mellette álló Sanyi meglepetten kiált fel: —■ Nézzétek! A földszinti ablakból, ahol a terebélyes házmester, özvegy Koszorús Andrásné lakik egyedül, kerek valami repül az útra, egyenesen a páncélszörny elé. Az megtorpan egy pillanat alatt, mint mikor a dühös bika megáll az öklömnyi pulinak, s a vezető oldalra kapja az egész alkotmányt. így a mögötte haladó T34-es is megállásra kényszerül, nem is tudva róla, hogy a kidobott “tányérakna” nem más, mint Koszorús néni tojássütője... Koszorús néni kövér tagjai reszketnek, amint “hőstette” után meglapul a piros bársonyfüggöny mögött. Fényes homlokáról kövér cseppekben hull a verejték. Mit fog szólni Ferkó, a katonafia, ha megtudja, hogy amiről a napokban beszélgettek előtte a harcosokkal, ő valóra is váltotta? Most rögtön idelőnek, a szép, barnafényes sublótot tönkre lövik, a porcellán kutyákkal, öreg kézimunkákkal együtt, s a megboldogult Koszorús András fényképe darabokban fog a földön heverni... — gondolta, de nem történt semmi. Aztán... négy bomba hullott egymás után az első tank hátsó felére, a motorházhoz, ahogy Szabó bácsi tanította, s éktelen robbanás után lángokban állt a vasszörnyeteg. Pillanatok alatt fel-58
