Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

len vendége, az álruhába öltözött Harun al Rasid, de Hasszán nem szívesen fogadta.

— Bajt és kellemetlenséget hoztál ream! Amúgy is megmondtam, hogy senkit sem óhajtok kétszer vendégül látni! — mondta ridegen, de a kalifa kedveskedve mondta:

— No, csak nem űzöd el a vendéget házadtól? Nagyon kíváncsi vagyok, mi történt veled az utolsó találkozásunk óta? Egy pohár bor mellett bizony elmesélhetnéd.

Abul-Hasszán belátta, hogy nem sértheti meg vendégét. Megvendégelte tehát és elmondta neki az utóbbi napok furcsa eseményeit. Most már ő maga is azt hiszi, hogy boszorkányság történt vele. A kalifa alig tudta megállni nevetés nélkül. Nagyon tetszett neki Abul-Hasszán és elhatározta, hogy maga mellé veszi. Megint álomitalt töltött borába, szolgájával ismét felvitette palotájába és megint úgy bántak vele, mintha 5 volna a kalifa. Szegény Abul- Hasszán megint csak csípte, pofozta magát és egyre azt kérdezte:

— Mondjátok, hogy ki vágyik? Ki vagyok?

A válasz megint csak így hangzott: — Az igazhívők

kalifája vagy!

Mikor a kalifa megelégelte a tréfát, előlépett rejtekhelyéből:

—• Abul-Hasszán, ne vedd rossz néven ezt a kis tréfát — mondta — javadra történt, megtetszettél nekem, udvaromba veszlek és te leszel a társam, ha szórakozni, vidulni akarok. Majd bebizonyítom neked, hogy nemcsak hűtlen, hanem igaz jó barátok is vannak.

Abul - Hasszán csak most ismert vendégére, ijedtében azt se tudta, mitévő legyen. De a kalifa olyan kegyes volt hozzá, hogy mihamar megnyugodott. Ettől kezdve ott élt Harun al Rasid közelében, a kalifa megházasította és nálánál boldogabb ember aligha élt a világon.

(Folytatás az előző oldalról.)

szontalanságon járt az esze, nem maradt ideje sem arra, hogy kényelmes téli lakást keressen magának, sem arra, hogy eleséget gyűjtsön. Nem volt mást tennie, minthogy beállt a manókirály konyhájára, a szakács mellé segítségnek. Fát hordott be neki, meg vizet, és sokszor ellátogatott a jó Mókus Malihoz, aki szeretettel fogadta, mintha édes fia lett volna.

Csupaszéin király is készülődött a télre. Kiosztotta a testőrök között a téli kucsmát és zubbonyt, meg ne fázzanak valahogyan, és befüttetett a hatalmas kandallókba. Aki a termekbe belépett, úgy érezte, mintha még mindig tavasz lenne.

VT.

Mókus Matyi hosszan nyújtózkodott az ágyban, és még nagyon álmos volt. Pedig már nyolc óra is elmúlt, és máskor ilyenkor, mikor még zöld lombok ültek a fákon és bokrokon, már javában játszottak kint.

— Brr! — borzongott meg Mókus Matyi, — nagyon hideg lehet az idő odakint...

Felkelt, és odament az ablakhoz. Félrehúzta a függönyt, és kinézett a csupasz fák közé. Mennyivel messzebb el lehetett látni most a fák között, mint nyáron!...

Amerre csak ellátott a szeme, mindenütt fehér volt a föld, fehér volt a fák csupasz ága és fehér az idelátszó nefelejcsdomb, a manókirály várával.

— Esett a hó! — kiáltott fel örvendezve. — Leesett ae első hó!

Erre már Mókus Máli is felébredt, és ő is az ablakhoz sietett.

— Csakugyan! — nyitotta kerekre a szemét, aztán fázósan húzta össze magán téli pongyoláját, és megborzongott.

— Azért álmodtam hát azt az éjjel, hogy tollat fosztottunk Pacsirta Pannával, és beletömtük egy nagy dunyhába... Aztán a dunyha kiszakadt, és a sok toll mind-mind elrepült, és az éppen olyan volt, mintha a hó esett volna. Most meg, lámcsak, itt van az igazi hó...

— Érdekes álom volt, csakugyan —- bólogatott Mókus Matyi.

Mókus Máli szaporán felrántotta a cipőjét, magára kapott

egy kendőt, és kiszaladt a hóra. Vidáman kiáltott vissza Móku* Matyikának:

— Gyere csak ki te is! Mosdjunk meg az első hóban, attól szépek leszünk és frissek.

Mókus Matyi először csak kacagott ezen, aztán 6 is kiszaladt, mert hiába no, ő is csak hiú kis mókuska volt, és nem akart csúnyább lenni, mint a többi. Olyan kacagást és ugrándozást vittek véghez a friss hóban, hogy az öreg Harkály Hugó bosszúsan dugta ki fejét az odún, amelyben lakott.

— Micsoda lármát csaptok itt? — kiáltott. — Nemhogy még aludnátok békességben...

— Ugyan ne mérgelődj, Harkály Hugó — szólt neki Mókus Máli. — Gyere inkább te is ki, és mosdjál meg a hóban! Megfiatalodsz tőle, igazán mondom!

De Harkály Hugó nem lehetett tréfás kedvében, mert bosszús arccal becsapta odújának ablakát.

Mókus Matyi vígan ropogtatta reggeli mogyoróját, aztán felvette kis ködmönét, és elindult, hogy megnézze, mit csinálnak a királyi várban, és hogy mit szól Mókus Miska az első hóhoz.

Különös munkában volt Mókus Miska. Éppen nem kellett segítenie a konyhán, mert a reggelit már elkészítették, az ebéd meg még messze volt.

Ott kuporgott a hatalmas tűzhely mellett, a konyha padlóján, és egy darab tűzifából faragott valamit.

— Jó reggelt, Mókus Miska! — köszönt rája Mókus Matyi, és besonfordált a konyhába. — Mit szólsz a hóeséshez?

— Gyönyörű hó esett az éjjel — mondta Mókus Miska, de

50