Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
(Folytatás az előző oldalról) XII. Plus pápa: “A ti nemes Nemzetetek, az elmúlt századok során annyi vészt kiállott, sohasem csüggedett el gyászos sorsán. Mint a százados és erős tölgyet is megrázzák a viharok, de kidönteni nem tudják. Éppen ez a ti sajátságotok: tudtok cselekedni és szenvedést elviselni egyazon erővel.” « * Mollet, francia kormányelnök: ‘‘Hála Istennek, hogy van még nép, amely inkább meghal, minthogy térden csúszva éljen.” * * Jules Michelet, francia történetíró (1798-1874): ‘‘A magyar nemzet a hősiesség, a lelki nagyság arisztokráciája. Mikor fogjuk adósságunkat ez áldott nemzet iránt leróni, amely a Nyugatot megmentette?” * * Keyserling: ‘‘A magyar a legarisztokratikusabb nemzet, amely ma még Európában található. A magyarokban még ma is lehet tanulmányozni azt az embertípust, amely Európában minden nagyszerűt létrehozott.” * * Victor Hugo: “Magyarország a hősök hazája.” rád adnám kockás takaróm, * » Ibsen: ‘\A magyar büszke hősi neve, mint csatakiáltás hallik a győzelemre rohanó bátor csapatok előtt.”- * * Heine: “A magyar a szabadság utolsó sánca.” * * Tissot: “A magyarok a szabadság lelkes hívei. A magyar parasztok is megannyi aristokratához hasonlítanak.” (Folytatás a túloldalon.) A népi küldöttség lemászott az emelvényre*, s íöWwedtsri-ki földről a batyukat. Az anyák sírtad, és Ki-hŰS: apja. a; Jtis-.Mk&ökE pásztor odakiáltott a fiának: , ^ раейюзэ?! ötéi зэ ,2fiböygfiv — Aztán te ne félj semmitől, é^.gggfcj SfeHfiPt^ftül egyedül! iuisnobev .qési vgo ríaao .rfsJJöi Ekkor szólalt meg Gidános a j^..^^ep>; é|£ dörgött a tömeg fölött: A (IóííeIobnoa 6 VeJböisri —• Aztán ne csak azt nezzetek meg, amit mutatnak néktgj^. hanem azt is, amit rejteni akarnak',^п01 6 ,Iíra nE286j A legények ijedten kapták föl а,hangra,,,% halkan felmorgott. A kapitány odahajp^^^áJW^lhe^ éj; .WPÁtn nuel lefordította neki a szavakat. Aztán, a Jrapitapyppnd$>tt_valamit, és a fiatalember mosolyogva tolmácsolta szavait ^ rjépqe^b — A kapitány úr ígéri maguknak, hogy semmi sem marad elrejtve a küldöttség szemei elöl. Semmi! . . rf A tömeg újra felmorgott, s lassan utat 'Xyítött 'a/népi .küldöttségnek. Elől ment két katona, puskával' a vállán, ^pzmy a három legény, bátyusán s hátul a másik két Tcaföna. így'mentég át a piacon, a nép bámuló sorfala között, s" így fordultak, be a . Keleti Hágó felé vezető útra. ‘ ; я T'?'/'. ]" "(Ымц s j-[E — Amikor én katona voltam, mi így Iriséríük voíí a rásókat — mondta Gidános a mellette állóríák-de á^kaVait ftiáscík is meghallották, sokan. 'I gmsq aogßieszTßjl 1эя iliaéfn e * * * iügaV .éle vnáv'eme se taqén r. . öJas9VS2EjlBSc c .vnéfiq ti ll infsl mm lozáfi 2 .liaigalel Emánuelnek gondjai voltak. A szá^ggy^ltganc^t elkfpg^Tf, lésekbe hiba csúszhatott be valaholr mert a megváltás.fó^yaij^ata nem úgy haladt, ahogy azt az yj jfjt • 1 ^п?Ш nem örvendezett. Senki se volt boldogé Még a pásztorok se, a szénégetők se, akik pedig semmit gém vésztettekjcsupán^nyertek a változás által. Mogorvák voltak, szűkszavúak es ‘bizáirnat^. , . • rV) e; nil Érmei £ лэпаэглоя e lanok. _, . -jjo'led m — Ne törődjék velők, — vigasztalgatia. a kapitány a 'm^á^. gunyoros módján, — a názáreti próféta vállasának7i4'kétszáz evrf kellett, míg valami lett belőle. Mi ennél inigis csák györsáhíoán, , . , Jug ел: /goiT Jioíloblují dolgozunk. . " : .. . • .,"ft . r De Emánuel az ilyen beszéd nem Segített. Á véziía,, iyoiohaju7 fiatalember bent a szivében csupa jóakarat vSftifí^n^á^fánltiifUs! ’ mindenkin-segítő, mindent-rendbéhozó jóakarat, i1 fájt rilkr Jiz. emberek bizalmatlansaga. , . — Csak egy kis együttműködést mutatnának, — SóKájígattal1 . , , .. , , . , Süllőnél ’se тпЯгтш&ГЪПЯ. — annyival könnyebben menne minden. . . -bnjfige De egyelőre semmi se ment könnyén.Bár* Во1<Ккаг.'&. az*o pribékjei csak a gazdákat terelték banyamupkarä, а 'УгЩйпек ' békét hagytak, az iroda állandóan télé Volf pááaázoáokkal. AsJzo-r nyokkal főként. Ki a katonákra panaszkodott, ki ;á*bbWrá, Shol semmit sem lehetett kapni többé. Pedig: Ketánn^kleZÜSt; a faluból hetenként az öszvérek hátán inítít‘i:égih;£éf‘víéltót“áí> asszonyok, mégis félannyi árú se jön bé beljmtfej ^ Szfc f£,°Sffnfjön a benfentesek elkapkodják nyómbán. 'A'szénégetők^ piíű‘ naszkodtak, hogy a bánya nem ad keU^étósZtét's Wás! élőlegéíSa*1 szénre, mint a Pelesék idejében, s á pS^ztOtbi^n^f^ifaidtik1 érteni, hogy mért marad el a havi íisít, ‘ázaíőmifér,’iiöhéhy t^<5 pálinka juss, amit emberemlékezet t0täIßßofitöSaii: küldtéklitt&nä§ gazdák minden elsején. Emánuel százszor is megpi&iáíftp^éí23 magyarázni nekik, hogy ezentúl nem niásríák^dólgöíháK, Iranern sajátmaguknak, s a megalázó cselédfizetést eltörölte a törééftjK' Nem ment bele a fejükbe, sehogyan áernf A havh Jjárkftí<íság megszüntetésében nem egy megalázó helykéf alól ‘VáK fökízábá2£ dulást, hanem jcgtiprást láttak, s duzzogtak miatta igazságtalanul megbüntetett gyerek. Volt dlyänHsjkülöhiiseri az asszonyok között, aki lármázott és szitkozódott dtt°áz iéódáfelfer,!:án megmondta nyíltan, hogy mit csináljon Ehiánú'el ákfilyéh htiftWt3 fölszabadulással, melyben a szegényember kéhyér'diélkül rriSfhM4 28
