Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
Akármint fecsegnek az emberek, az ideális élet mégis az, hä valaki olyan ügyesen tud forgolódni felebarátai között, hogy a lehető legkevesebbet dolgoztassák meg őt a többiek feleslegesen. Ha már nem lehet teljesen kikerülni a céltalan munkát, rövidítsük meg az idejét, amennyire csak lehetséges. Szegény háziasszonyok. Bevallom, amikor először söpörni engedtek, öt percig módfelett érdekelt a dolog. Lelkesen összevissza sepertem. A szemétlapát kezelése már kevéssbé érdekelt, a maradék szemétnek kétszer-háromszor való összeseprése már egyenesen elszomorított, öt perc eltelte után pedig az egész seprési művelet mélységes undorral töltött el. Most már ott tartok, ha egy kézbe kívánkozó seprűt látok, messze elkerülöm. Az ügynevezett porolástól pedig már zsenge koromtól kezdve undorodom. Most is, ha csak hallom, hogy valahol porolnak, máris az ájulás környékez. Ezt csak azért mondottam el, hogy mindenki lássa, milyen szakértő szemmel nézem a dolgokat. A takarítást kellene valahogy kiküszöbölni a háziasszonyok életéiből (a főzéshez ne nyúljunk!). Igen egyszerűen oldották meg ezt az amerikaiak (dehogy is gépekkel). Az amerikai háziasszony egyszerűen nem veszi tudomásul a por létezését, és nem takarít. A por nincs, mondja, és így is tesz. Minden héten megjelenik a takarítónő (autón jön, és autón megy), és kitakarít. A nagytakarításról pláne nem tudják, hogy mi az. Hát ha egy egész világrész ilyan bölcsen oldotta meg ezt a dolgot, akkor minek vacakolunk mi még, drága hölgyeim? Valamikor régen, akadémista koromban a kecskeméti művesztelepen laktam egy kis villa padlásszobájában, és sose takarítottam. Sőt havonta egyszer se járt hozzám takarítónő (autóm meg nekem sem volt), és mégis egyetlen porszem sem volt soha a szobámban. (Megjegyzem, a leánynövendékek — akik persze külön villában laktak — szintén sose takarítottak. Ha már nagyon sok por és szemét gyűlt össze a szobájuk padlóján, kimentek a kertbe virágot szedni és virágszirmokkal teleszórták a szobájukat. Költői gondolat volt. (Hogy később mit csináltak, azt nem tudom.) Nálam viszont egy természeti jelenség takarított. Teljesen ingyen és bármilyen pillanatban szolgálatkészen. És ez volt a huzat. Csak kinyitottam az ajtót, ablakot és egy seprűvel korülcsapkodtam a szobában, hogy megzavarjam a leüllepedett port, a huzat aztán pillanatok alatt úgy kiszívott onnan minden piszkot, hogy szinte vendégnek érezte magát az ember a saját otthonában, olyan tiszta volt minden. Ezen tapasztalataim alapján a következőket javaslom: központi szívócsövekkel kell ellátni a mai házakat. Ha elmegy hazulról az ember, csak fordít egyet a kapcsolón, és mire visszajön, ki van takarítva a lakása. Még a legyeket is kiszívják belőle. Ami az edények és egyebek elmosogatását illeti, afelett még gondolkoznom kell. * * * Pap: — Az én vétkem több mint a tiétek, mert egész évben korhollak benneteket, pedig vétek minden szóért... Más Volt. . . — Találkoztam a feleségeddel. — Igen? És mit mondott? — Semmit. — Akkor nem ő volt. Nem kell sietni. .. — Borzasztóan kemény ez a hús. Már tiz perce rágom, mégsem tudom lenyelni. — Ne tessék sietni vele, — szól a pincér, — a vonatnak húsz perc késése van. Minden kezdet nehéz. Szószéken. A fiatal asszony először süt életében kalácsot a szakácskönyv receptje szerint. A férj belekóstol, de alig eszik egy pár falatot, köpködni kezd. — Drágám, ez a kalács tele van tojáshéjjal. — Nem tehetek róla, a receptben ez van: 1|2 kiló lisztet össze kell keverni 2 egész tojással. Alkoholista. Orvos: —. Ne igyék, mert minden pohár bor egy szeg a koporsójába. Paciens: —• Na és? Mit árt az nekem, ha a koporsóm úgy fog kinézni, mint egy sündisznó? Egy házzal odébb . .. — Otthon van apád? — egy idegen az ajtó előtt üldögélő kisfiútól. — Igen. Az idegen sokáig csönget, de senki sem nyit ajtót. —• Úgy látszik, hogy még sincs idehaza az apád. — Otthon van, csakhát nem itt lakunk. 23
