Kárpát, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
Dr. kisbarnaki FARKAS GYULA 1894-1958 A magyar nyelv apostolai közül egyik legértékesebbet ragadta el halál ez év júliusában Göttingen, német egyetemi városkában. Itt élt a II. világháború végétől, mint a Georg August Egyetem tanára, a finn-ugor tanszék vezetője. A külföldiek jobban ismerik szaktudását, mint mi magyarok, mert szerénysége, s kedves mosolya mögé rejtette azt az alapos felkészültségét, amit a külföldiek megismerhettek előadásaiból, cikkeiből. Már 1921-ben a berlini Fridrich Wilhelm Egyetem magyar tanszék lektora lett. 1925-ben visszatér Budapestre, és az Eötvös kollégiumban tanárnak nevezik ki. 1928-ban a berlini egyetem rendkívüli tanára lesz, és egyben a magyar intézet vezetésével is megbizzák. Megindítja az Ungarische Jahrbücher című havi folyóiratot, és egy hatalmas magyar könyvtár alapjait veti meg. A háború végén ennek a könyvtárnak 40.000 kötete volt. 1932-ben a Fridrich Wilhelm Egyetem rendes tanára, 1936 óta pedig a berlini Magyar kollégium kurátora is. 66 nagyobb mű maradt utána. A legfőbbek: Die ungarische Romantik (1931); Die Entwicklung der ungarischen Literatur (1934); Die ungarische Kultur. A II. világháború után meghívást kap a göttingeni Georg August Egyetemtől. A finn-ugor tanszéket vezeti itt halála napjáig. Nagy feltűnést keltett 1951-ben egy göttingeni nyilvános előadása: Die europaeische Idee bei den Finnen und Ungarn. A göttingeni egyetem felújíttatta vele az Ungarische Jahrbücher című folyóiratot, és még egy újabb folyóiratot is indított: Ural-Altaj- Jahrbücher cimen. A második világháború óta tiz munkája közül a legfontosabbak: Ungarns Geschichte und Kultur in Dokumenten (1955); Südosteuropa; Die ungarische Literatur und der Kommunizmus. Közvetlen halála után jelent meg legutolsó műve a Münchener Kodex, amely felbecsülhetetlen értékű ötszáz éves magyar nyelvemlékek másolatait is tartalmazza. A Göttingeni Tudományos Akadémia és a Finn Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Nagy részvéttel temették el Göttingenben a magyar nyelv apostolát, és az emigrációs magyarság büszkeséggel és hálával áldoz emlékének. R.I.P. £ Reményik Sándor: EGYENLŐSÉG Azt hitték róla: fehér égi álom, A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon. S ó szörnyű kép, én elmondhatom... láttam: Pallossal jött, piros hóhérpalástban. Előtte hosszú, hosszú sorban álltak Az emberek, és megváltásra vártak. Esengve kértek üdvöt, életet, Míg falanxuk előtt elléptetett. S ő még haladt a hús-sorfal előtt, A főt nézte, mely magasabbra nőtt. Nézte gúnnyal a legszebb fejeket, És kezében a kard nem remegett. Sétált... mosolygott... meg-megállott: Levágta a főt, mely kiválóit! LEDŐLT SZOBOR Hogy félje zsarnokát az elnyomott, ledöntötték a legszebb templomot! így állt a bálvány a templom helyén, hogy mint a barmot hajthassák elé a népet mnden május elsején. A nép azonban elnyomóin át az Éghez küldött könyörgő imát: “Óh, Regnum Marianum, Szűzanyánk! Emlékezzél meg szegény hazánkról! Magasságodból egyszer nézz le ránk!” S lön csoda, mert egyszeresek a bábuk azt látják: — a bronzisten alábuk... Talpazatán csak egy csonka csizma hirdeti, hogy nem maradt már senki, ki a zsarnok hatalmában bízna! Lenn örömkönny hullt a büszke téren, fenn mosolygott a Szűz, hófehéren... Kulcsár Balázs.
